10 éves a kisunokám, kislány és 70 kg. Segítsetek, hogyan tudnánk elérni, hogy fogyjon? (beszélgetés)

Nem nem kell,mármint kalóriadús kaját főznöd amitől a nyálelválasztása beindul,és igen csak a te ,a ti felelősségetek a kövér gyerek,hiszen, te/ill.ti/ szülő/k/ adtok enni nekik/K/és ti rontjátok el őket,és visziták át az étkezésüket szénhidrátdús kalóriabombává.

Először a családnak,és főleg a főzőembernek/általában anyuka/kell eldöntenie ,hogy fogyni akar a gyerek,és nem a gyereknek kell eldöntenie,hisz ő nem tudja ezt megtenni,kicsi hozzá.

Ha a szülő negatívan áll ehhez az egész project halott dolog.Sok gyereket lefogyasztottam már,de mindet kivétel nélkül óriási szülői segítséggel.Anélkül hiába írok meg bármilyen szuper diétát,ha nincs aki elkészítse,behajtsa,következetesen végigvezesse.És igen ez nagy meló,és keserves/főleg az eleje/de ha egészséges felnőtt gyetreket akar az ember,és nem akarja 35 évesen infarktusba kergetnia magzatát,meg kell lépnie.Ennyire egyszerű!Kötelességünk agyerekeinket normál súlyba terelni,még ha nehéz is,őértük!!!

Szia! Az én fiamból indulok ki aki most jelenlegi állás szerint 12. éves,73 kg, 150cm.Borzasztó!!!

Az idegeim már nem bírják a lustaságát.Kevesebb kaját adok neki,hisztizik üvöltözik hogy ő még kér és kér és éhes még nem lakott jó sír hogy kell még vagy desszert keressek.Dugiba a kicsi visz be a szobába valamit.12 órázok elég kemény munkahelyen,a férjem szintén.Anyám szarik rá.(bocs).Megtagadja a mozgást még a suliba is.Szabadnapomon előre főzök,ha nem tetszik neki,akkor kenyeret kenyérrel eszik ha anyámmal van.Akinek nincs ilyen gyereke nem tudja átélni.A háziorvos is tud tanácsot adni,de amíg az ember keményen dolgozik,kubikol,robotol és sok kalóriát éget el igenis kalória dús kaját kell főznöm,amitől a gyerek nyálelválasztása is beindul.

Tanácsot kért, ne kritikát meg kioktatást.

Amit te írtál: vidd orvoshoz... azt hiszem nem sokkal lép előre.

Szerintem heti 3-4 alkalommal rendszeres mozgás kellene, és családi étrendváltozás: sok zöldség, kevés tászta stb. Ha a család változtat, akkor fog tudni fogyni, de úgy nem hogy ő mást kap enni mint a többiek.

Megprobaltam visszaolvasni minden hozzaszolast, de ahogy elnezem igazabol senki nem adott semmilyen hasznos tanacsot. Persze en sem akarom itt az eszt osztani, de ilyen korban a testsuly csökkentese csak CSALADI – itt nemcsak a szülökre gondolok- segitseggel oldhato meg. Minden egyes csaladtagnak maximalisan a gyermek melle kell allni es tamogatni kell, hiszen hany olyan nagymamat, vagy josagos testvert ismerünk, aki alig varja a gyereket jobbnal jobb falatokkal.

Ami a legfontosabb, mindenekelött a gyermeket orvossal ki kell vizsgaltatni es csak utana lehet barmibe is belefogni. Ahogy felnött korban ugy gyermekkorban sem eleg egy radikalis fogyokura, hanem teljes eletmod valtoztatasra van szükseg, ami gyermekkorban sem könynebb, mint felnöttkorban.

Amelyik „modszert“ en a legelfogadhatobbnak tartom, az Norbi rendszere. Mint ismert itt mindent lehet enni, csak meghatarozott idöben. Szerintem ez a legkönnyebb, amit ki lehet „vitelezni“ egy gyermekkel, de persze csak teljes csaldi tamogatas mellett.

Persze a mozgas is elengedhetetlen, de el lehet kezdeni ezt is mersekelten, pl. megyünk egy megallot gyalog vagy 1 emeletet es igy tovabb.

FONTOS mindenben a mertekletesseg!

Ami a legfontosabb a jutalmazasrol sem szabad elfelejtkezni, de ne valami kaja fele legyen ez, hanem egy regen kivant ruhanemü vagy könyv...

Sok sikert es kitartast kivanok!

Szia! Nem tudom hogy olvastad-e a 31. hozzászólásomat,de abból kiderül,hogy én is kövérebb voltam mindég.A szüleim szerették volna hogy én is vékonyka legyek mint a húgom.Az apám nehéz fizikai munkás volt,így a fogósabb kaja kellett.Én is mint más gyerek a "tiltott" ételt választottam.Ha nem akartak belőle adni sírtam és azt mondtam hogy azt akarjátok hogy meghaljak?

Most házasságban élek,a férjem 115kg-an vett el.Már egyszer a fejemhez vágta hogy zabáljál nem vagy még 3 mázsás disznó.Utána fordult a kocka,mert csúrgadoztak a fölös kilók lefelé és most azt mondogatja,hogy nem akarok a saját fősztömből enni,hova fogynék,kinek akarok tetszeni STB.A párom is nehéz fizikai munkát végez,így én is pörköltet pörkölttel főzök és a nagyobbik fiamnak határt kell szabni,de ő is ehet belőle.

Na ez lehet a legnehezebb szerintem is, hogy ha a dundinak megszabjuk a mennyiséget és tiltjuk bizonyos ételektől - ezzel csak még jobban rontunk a lelkiállapotán, illetve szerintem egy szülőnek a szíve szakad meg.

Talán az a megoldás - viszont ez egy háztartásban teljes átszervezést igényel és nagyon-nagyon nehéz - ha mindenkinek olyan fogásokat főzünk, ami diétás és/vagy egészségesebb tápértékű. Akkor bátran ehet belőle a túlsúllyal küszködő is.

A sportra nehéz rávenni a gyerekeket, én is mindig kövér voltam, bár tizenéves koromig elég jó kondíciót (folyamatosan mozogtam, falun nőttem fel, jóformán biciklivel és gyalog jártam mindenfelé, majd hat év kézilabda)tudhattam magaménak. Viszont később eltunyultam, nem mertem emberek közé menni, így nyilvánosan sportolni-mozogni se, mert folyamatosan azt hallgattam otthon a családtól hogy gusztustalanul nézek ki, fogyjak le, mert így sose lesz barátom és milyen nehéz nekem ruhákat vásárolni. Ennek ellenére ha nem akartam a szülinapi tortából enni, nagyanyám vérig sértődött, vagy amikor megkértem anyukámat hogy nekem ne készítsen köretet a húshoz és nem ettem meg a zsírban sült ennivalót - úri, városi sznobnak tituláltak, aki elfelejti honnan jött (akkor már városban tanultam, ott éltem és hétvégente jártam haza).

Szia!Teljesen igazad van,én is azt szeretném a gyerekemnek,csak ezek a mai gyerekek (legalább is az enyém)megbízhatatlanok,szeleburdik.Epilepsziás tünetei voltak 4 éves koráig a gyógyszer nagyon lenyomta,óvodába lemaradt így magával vitte az iskolába is.Most 11 évesen 3.osztályos.Nagyon sok kudarc érte a kövérsége és értetlensége végett.Az órát még nem ismeri pontosan,nincs aki el kísérje lovagolni,még hétvégén is dolgozunk a férjemmel,ráadásul én vidéken.A lovaglás mindkét gyerekem szereti,ha tehetjük elvisszük őket,csak a nagy nem tudja a lóhátára felhúzni magát így újabb kudarcélménye van.

Higgyétek el minden szülő akinek gyermeke kövér szeretné ha gyermeke lefogyna. Ha főzök a vékonyka kicsinek és az apjának ő meg nem ehet belőle,mert kövér mit érez az a gyerek.Így is rossz neki hogy ki van adagolva a kicsi pedig annyit eszik amennyit akar.

Nem olvastam vissza a fórumhozzászólások valamennyi véleménynyilvánítását, de saját tapasztalatból én úgy vélem: a kislány lelkét vegyétek először górcső alá. Miért eszik ennyit és pont azt, miért nem mozog többet, miben lelné örömét, mi bántja? Esetleg pótcselekvés nála az evés etc..

A hiúságára hatni - ahogy olvastam - mert kislány, nem rossz taktika, de akkor is éreztessék vele, hogy az ő érdekében történjen a változás - mert később nehézségei, szorongásai, gátlásai csak súlyosbodnak. De így is szerethető és szép nőpalánta. Ha megtalálja a belső egyensúlyát könnyebben irányítható az életmódváltás, és nem utolsó sorban boldog gyermekünk, unokánk van.

Igazad van, gyermek a szülő felelősége.

Még annyi, az viszont nem igaz, hogy nem választhatod meg a dokit. a párom magyarországi...

És honnan veszed, hogy nem mondta nekik a gyerekorvos?

Amúgy nem tudom felétek hogy van, de nálunk szinte lehetetlen gyerekorvost váltani, körzetenént jó ha van egy. Amúgy az orvosnak nem dolga hogy utána járjon a problémának. Viszont ha a szülő megkéri hogy segítsen, biztosan segíteni fog.

Nyilván egy szülő sem árt direkt a gyerekének, de a hanyagságával is árthat neki.

Most komolyan, meddig tart elmenni egy specialistához, aki előállít egy személyre szabott étrendet a gyereknek?

Amúgy a gyerek a szülő felelőssége. Bármi baja legyen, azt a szülőnek kell megoldani, más nem fogja.

Kedves Zsuzsi!

Én személyi edzőtől kaptam étrendet és tanácsokat amelyeket könnyen be lehet tartani nem meg terhelőek és hatásosak mert már - 13 kilónál tartok.

- napi 5 - szöri étkezés

- sok folyadék

- rendszeres mozgás

- ne fogyasszon el egymás után több fogást( csak leves, csak főzelék, csak hús zöldséggel stb)

kedves Zsuzsi!

Megkell hogy kicsit védjelek, úgy látom. Igen valjuk be, egyrészt hibás a család is, de szerintem legfőképp a gyermekorvos. hisz gondolom rendszeresen hordtátok ellenőrzésekre, ahol lemérik súlyát, magasságát, vérnyomást stb., s már rég észre kellet volna vennie, hogy baj van. Én azt tanácsolnám neked, válts orvost és vele együtt keressetek egy szakembert. de ehhez a családnak is hozzá kell tennie a magáét, semmiképpen se koplalással, de életmódváltozással. Amit most máris megtehettek az a sport bármelyik válfaja, mondom most, mától. nem egyedül a kislány, de együtt. Ja, és este 5után mellözni az édességet, egyrészt mert hizlal,másrészt mert hiperaktívvá teheti a gyermeket. S mi az hogy kilopja a hűtőt?, amit a szülő mond az úgy van!

Ez a "tömör gyönyör" duma elég rossz kifogás.

Ha meg a gyerek kilopja a kaját a hűtőből, akkor egyszerű a megoldás: ne tégy semmi olyat a hűtőbe, ami árthat neki. Főleg ha mindenki túlsúlyos a családban, nektek sem fog ártani az életmódváltás.

Egy szakértő rengeteget tudna segíteni, de ehhez a ti elszántságotok kell. Ha nem léptek, tönkreteszitek a gyerek egészségét és lelkét. Lustaságból. Kell ez?

Megértem az aggodalmadat,de jobb lenne,ha egy szakértőtől is kérnétek véleményt!

Itt is kaphatsz tanácsokat,de nem biztos,hogy az unokádnak megfelelőt fogod kapni.

Ezért ne kísérletezz!

Rangikunak igaza van, bár nem egy diplomata.

Ha egy gyerek kövér, az a szülő hibája.

Mozog valamit a kislány? Tud úszni? Tud futni? (Nem hülye kérdés, sok gyerek nem tud-látom)

Mit eszik a család? Mennyi zöldséget? Bár a főzelék nem a legjobb, de a tésztánál nagyságrendekkel jobb.

90 naposoztatni a gyereket??? Noooormális??? Így alapozza meg a jojó hatást, és jó esélye van rá, hogy a gyerek 20 évesen még dagadtabb legyen.

Ami alap: mozgás, ne unatkozzon, és teljes értékű étrend, ami mindent tartalmaz, igen, még édességet is-néha.

Lehet megsértődni.

Látom megoszlanak a vélemények, leírom én is az enyémet. Röviden magamról: csak hogy tudjátok, én átmentem hasonló. Világéletemben kövér voltam (genetika), de nagymamám, és szülei "jóakarása" illetve "tudatlansága" elvezetett odáig hogy 145 kg legyek 20 évesen. anno engem is elcipeltek endokrinológustól kezdve mindenhova de semmi drasztikus elváltozást nem találtak. Így hagytak, mivel más is kövér nálunk. Összeszedtem magam és tudatlanul elkezdtem fogyózni, meglett az eredménye 93 kg-san, depressziós lettem, teljesen felborult a szervezetem és szétestem. Újratanultam enni, mozogni, élni, de szó szerint. Eltelt másfél év mire újra embert faragtak/faragtam magamból. Rengeteg dolgot megtanultam: de azt tanácsolom: inkább más hibájából tanuljatok.

Az itteni kérdésre válaszolva:

1: alapos orvosi kivizsgálás (lehet hormonális, főleg ha hipp-hopp jöttek a kg-k)

2: egészséges, nem megvonós csökkentett energiabevitel

3: rengeteg mozgás, bármi (de ne a tv, pc legyen a barát, hanem igenis ha nincsenek játszótársak akkor a szülőnek, nagymamának a KÖTELESSÉGE megtanítani a gyermeket a helyes életmódra)

Kíváncsi lenné a családban van-e még túlsúlyos személy. (lemerem fogadni hogy van, SZOCIALIZÁCIÓ, amit lát, azt tanulja)

4: NE, SOSE beszéljetek a súlyáról negatívan, ne kínkeservessé tegyétek napjait, csak finoman vezessétek rá az EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDRA!

Ha tényleg falánk, akkor valamit kompenzálni szeretne az étellel, sose legyen jutalom falat, ne étellel jutalmazzátok a gyermeket (mint engem anno).

Azt kell benne tudatosítani: Nem azért élünk hogy együnk, hanem azért eszünk mert élni akarunk!!!

Mégis milyen véleményem legyen az ilyen szülőkről? A gyerekük egészségével játszanak az ég szerelmére.

Én egész életemben túlsúlyos voltam, és úgy gondolom ez részben a szüleim hibája. Most 22 évesen egyedül kell harcolnom rengeteg kellemetlenséggel és betegséggel.

Ha 10 évvel ezelőtt szalámi helyett paradicsomot tettek volna a hűtőbe, most nekem sem lenne ennyi bajom.

Ez szülői felelőtlenség, és az ilyen emberekkel nem fogok udvariaskodni, mert az nem hat rájuk.