Zeneterápia és mentálhigiéné (beszélgetés)

Csak komoly zenével működik a dolog?

Komolyan érdekel!

Na vegre valaszt kaptam par kerdesemre.Nalunk is mukodik a meloterapia,de sajnos nem a legfelelobben.A Vivaldi viszi a primet,fuggetlenul a betegek allapotatol,neha a valtozatossag kedveert Richard Clayderman "balladai",es ezzel a terapia mar le is jart.Hat szerintem helytelen.

Magamon kikiserleteztem,melyik zene milyen hatassal van ram,annak fuggvenyeben,hogy eppen milyen lelkiallapotban vagyok.Es teljesen mukodik.Viszont nem vagyok depis,es szkizofren sem.

Kolcsonvehetem a cikkedet?Mar csak azert,hogy mutassam meg a pszihologusnak,aki a zeneterapiat vezeti,hatha egy kisse fel tudnank boviteni a repertoart,s esetleg hatekony modon fel is hasznalni.Mar kezdtem unni az orokos Vivaldit,a betegek ugyszinten.

Koszonettel

Zeneterápia

A zene a makrokozmoszban uralkodó rend és harmónia kifejeződése,

mely ugyanolyan rendet és harmóniát hoz létre a mikrokozmoszban is.

Püthagorasz

A zene és a gyógyítás közti összefüggés évezredes múltra tekint vissza. A varázslók, mágusok, sámánok is zeneszerszámokkal dolgoznak. Az Ótestamentumból tudjuk, hogy Dávid király hárfa-zenével gyógyította ki Saul királyt a depresszióból. Különösen az ókori Görögországban virágzott fel a zeneterápia. Az nem a véletlen műve, hogy Zeusz "kancelláriájában" Apolló egyszerre három státust is betöltött, hiszen ő volt a nap, a gyógyítás és a zene istene. Az ókori görög orvosok zenével igyekeztek katarzist, viharos, sírást és örömöt kiváltó érzelmi reakciót kelteni betegeikben, mely lelki és energetikai megtisztulást idézett elő bennük.

Milyen érzések kerítik hatalmába az olvasót a templomban, amikor az orgonaszót vagy a kórus énekét hallja? Segít önnek a lélekbemarkoló zene abban, hogy megtisztuljon, magasba emelkedjék, közel kerüljön Istenhez?

A zene nem csupán az érzelmekre, érzésekre és a hangulatra fejti ki hatását. A zene a fülünkben levő hang-analizátoron keresztül eljut az agykéregig. Onnan szétterjed a kéreg alatti központokba, a gerincagyba és tovább, az endokrin és vegetatív idegrendszerbe. A test energetikai központjai, tehát a csakrákés a biológiailag aktív pontok szintén reagálnak a hanghullámokra. Ez a folyamat hasonlít a kibernetikai információ továbbításra.

A zene kifejezheti azt, amit a szavak nem képesek kifejezni. Mert hiszen a szavakat elemezni, azaz "helyesen" értelmezni kell. A zenének nincs szüksége elemzésre. A zene "érthetőbb", mint a nyelv. Még a kisgyermek is korábban fogja fel a ritmust és a melódiát, mint a szavakat. Strauss "Capriccio" című operájában van egy mondat -- "Prima la musika, dopo le parole." -- "A zene elsődleges, a szó másodlagos". A zene sokkal mélyebbre hatol a pszichikumban, mint a szó, és ott nem vált ki ellenállást vagy előítéleteket. Az olvasó bizonyára felfigyelt már arra, hogyan használják fel a filmek a háttérzenét. Amikor a képernyőn, kvázi, semmi különös nem történik, a zene adja értésünkre, hogy "most történni fog valami" vagy "megszerették egymást", netán "a férfi örökre eltávozott". A cselekmény alapján nem egészen érthető, hogy amikor becsapta maga mögött az ajtót, dolgozni ment-e vagy csak leugrott cigarettáért, de a zene -- amire fel sem figyel a néző -- megmagyarázza, hogy "örökre" ment el.

A zene nem is annyira a jelenségek értelmét, mint inkább az energetikáját fejezi ki. Gondoljunk csak Sosztakovics VII. Szimfóniájára ("a támadás"), Beethoven V. Szimfóniájára ("a sors kopogtat az ajtón"), Muszorgszkij "Egy kiállítás képeire" vagy Csajkovszkij "Négy évszakjára". Ugye, hogy mennyire érthető bennük minden -- egyetlen szó nélkül.

A jól megválasztott zene a várt hatást váltja ki minden emberből, korra, végzettségre, műveltségre való tekintet nélkül. Csupán egyetlen kategória létezik, amelyre nem fejt ki gyógyhatást a zene -- a hivatásos zenészek. A zenei képzés, a hivatás gyakorlása közben legtöbbjük "elvesztette" a zene energetikájára való reagálás készségét. Amikor valamilyen zenemű szól, akarva-akaratlanul elemezgetni kezdik, külön analizálva a fő szeptimakkordokat, modulációkat, ismétléseket. Olyanok, mint az a sebész, aki már nem a fiatal lány szépségében, hanem annak lépében vagy vakbelében gyönyörködik.

Mit gyógyít a "zenei injekció"?

Tetten érte már magát azon, hogy háttérzene hallgatása közben lábával verte a taktust vagy a fejét ingatta a zene ritmusára? Mindez önkéntelenül történik. A keringési rendszer és a légzés ugyanilyen tudatalatti módon reagál rá. Végeztek olyan kísérleteket, ahol grafikonnal kimutatták, hogy a magnetofon bekapcsolása után a kísérleti személyeknél megváltozott a pulzusszám és a be- és kilégzés közti szünet.

A ritmus élettevékenységünk rendkívül fontos összetevője. Nappalok -- éjszakák, apály -- dagály, tavasz -- ősz, ébrenlét -- alvás, munka -- pihenés, a huszonnégyórás bioritmus, az érzelmi, testi és intellektuális periódusok jellemzőek egész életünkre, ideértve a belső szerveket, a hormon- és idegrendszert, valamint a meridiánok mentén haladó energiaáramlást is. A szervezetben zajló biológiai folyamatok ritmusos jellege folytán sok energiát takarítunk meg, ennek köszönhető a szervezetben uralkodó rend, az egészségünk. Ezért az önkéntelenül hallgatott zene ritmusa -- a biológiai ritmus kiegyensúlyozása révén -- elősegíti a gazdaságos energia-felhasználást és a szervezet harmóniáját.

Mindenkinek megvan a saját ritmusa, amit az alkat, az örökletes tényezők határoznak meg és mint az egyénre jellemző ritmus realizálódik. Betegség esetén éppen ennek az egyéni ritmusnak a megtörése okozza a az energiaáram zavarait is.

Meg akarja állapítani a "neurózisszintjét"?

Igen? Akkor doboljon mindkét mutatóujjával az asztalon, mint annak idején a falusi kisbíró. Ha nem esik nehezére a gyakorlat ritmikus végrehajtása (férfiaknál percenként rendszerint 110, nőknél 120 ütés), akkor az ön egyéni ritmusa, -- következésképp biológiai folyamatainak üteme -- rendben van. Ha nem sikerül ritmikusan dobolni, akkor ön neurotikus.

Nem kell elkeseredni. Inkább hallgasson gyakrabban zenét. A zene harmóniájának befogadása egész szervezetében kialakítja a harmóniát. Ekképpen gátoljuk a stresszes mechanizmusokat és arányossá tesszük a biomezőt, s ezáltal kiegyensúlyozott, érzelmileg stabil, azaz egészséges emberré válunk.

Mivel gyógyítsuk magunkat?

Hallgasson olyan zenét, ami önnek tetszik. A lágy, álmosító zene megnyugtató. Vegyük példaként Beethoven "Holdfény szonátáját" vagy Chopin valamelyik nyugodt noktürnjét. A fehér és fekete billentyűk jó átmenetet képeznek a valóság és a mágia között, a zongora lassan áradó hangjainak magas frekvenciája pedig frissítő zuhanyként hatnak ránk.

A gitár -- különösen ha Paganini "Cantabile", Schubert "Éji szerenád", Liszt "Szerelmi álmok" című alkotása hangzik rajta, vagy Vivalditól valami, -- nagyszerűen megszűnteti az érzelmi feszültséget.

Ha fáradtak vagyunk, tegyünk fel valami nem tolakodó, de mégis felhangoló zenét. Energetikusan a legjobban a hegedű és az egyházi zene töltik fel az embert.

Depressziós állapotban valami "életigenlőt" kell feltenni -- egy Hä ndel-menüettet, Bizet Carmen szvitjének harmadik tételét, esetleg valamit Mozarttól. Milyen jó is, ha nem a tévé híreivel kezdjük a napot, hanem valami fennkölt, légies zenével -- Grieg "Peer Gyntjének "Reggel" című szvitjével, Csajkovszkij "Négy évszakjából" az "Áprilissal" vagy Mendelsson "Tavaszi dalával".

Nem feltétlenül kell azonban kizárólag klasszikus zenét hallgatni. Valami könnyű is tökéletesen megteszi. Praxisom során sokféle zenei stílust kipróbáltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy a klasszikus zene fejti ki "alapvető" hatást, -- mélyen, hosszú távon és lényegesen meggyorsítva a gyógyulás folyamatát.