Zárkózott gyerekből zárkózott felnőtt lesz? (beszélgetés)
Nem vagyunk egyformák.Nekem kettő fiam van és az egyik visszafogottabb,komolyabb ,mint a másik.Tartsd tiszteletben.
Mint te, vagy én és többen mások régebben vagyunk itt, netán még ismerjük is egymást a fórumokról, van akivel személyesen is találkoztunk. Jöhet olyan téma, nem akarja valaki kiteregetni, hogy mondjuk fertőzést hozott a párja ajándékba, és ha oly balga nem tudja mit kezdjen a betegségével, itt és anonim kér tanácsot. Azt elfogadom, de minden semmiségért névtelenül?! Oké a szabály engedi, viszont a kérdezőt minősíti, ha mit főztök ma kérdést névtelenül meri csak bevállalni.
Én felnőtt koromban kicsit változtam.De ez tudatos munka eredménye. Van egy született természetünk. Ezt lehet kicsit fejleszteni, de alapvetően Ranschburg profnak volt igaza, valami olyasmit mondott, hogy diófa csemetéből nem lehet gyümölcsfát nevelni, de metszegetni lehet.
Magamból kiindulva nem. Zárkózott gyerek voltam, de viszonylag hamar és hirtelen lettem felnőtt és nem volt helye nyusziskodni.
Sok előttem szólóval egyetértek.
Az, hogy valaki gyermekként még zárkózott nem feltétlenül jelenti azt, hogy felnőttként is az lesz.
Tapasztalatom nincs, mert gyermekkoromban és felnőttként is elég nyitott vagyok - ezt gondolom. Gyermekként nagyon sok jó barátot ismertem meg (némelyik ma is tart), majd gimi, egyetem és munkahelyek. Nem tudom elképzelni, hogy a közös tanulás és munka során ne teremtődjenek barátságok. A munkahelyek pedig eleve determinálnak arra, hogyha jól működnek az "együttműködések", abból barátság is lesz.
Szóval, valahol az út során KELL, hogy barátságok létrejöjjenek. Ha ezek nem történnek meg, akkor ott (feltételezésem szerint) az adott egyénnel vannak problémák.
Nem feltétlenül. Pl én gyerekként nagyon nyitott voltam, bárkivel leálltam beszélgetni, játszani.Sok játszótéri barátom volt, inkább fiúk, mert a lányokkal valahogy sosem jöttem ki jól. Most felnőttként nagyon nehezen nyitok, utálom ha rám tapadnak, pl azért nem szeretek számomra idegenekkel beszélgetni, mert szinte rendre az van, hogy beszélgetek valakivel vagy csak meghallgatom és rám tapad utána. Pl munkahelyemen, utána már nem vásárolni jön hanem beszélgetni, és ez engem frusztrál.
nem feltétlen,mindenki változik,
Gyermekkorodban alapozod meg a későbbi dolgaid. Szoval igen. En gyerekkent nem voltam szorongo, olyan 14-15 eves koromban kezdodott, amikor felkerultem gimibe aztan rakellett jonnom hogy vannak nalam szebbek, jobbak. Pl volt egy baratnom gimiben, baromira nepszeru volt a csaj, fiuk-lanyok koreben egyarant, jo humoru, kedves, gyonyoru is volt, szoke haj, kek szemek, na hat o mellette aztan totalisan senkinek ereztem magam. Nem o ereztette ezt velem, hanem ugy a helyzetek, amik adtak magukat. Buliban korbedongtak a pasik, mig engem eszre se vettek stb..stb..Lehet attol is fugg a dolog hogy kivel hoz ossze eleted korai szakaszaban a sors..en nem jo emberekkel vettem korul asszem, de ezen mar nem tudok valtoztatni.
Nem feltétlenül. Attól is függ, milyen tapasztalatok érnek. Én nagyon barátkozós voltam, össze is szedtem mindenféle havert, legjobb barátnőket, akikkel eljártam bulizni. De mindegyikben csalódtam, mert mindegyik csak kihasznált. És így azt mondom, hogy jobb a magány. Én már megválogatom, hogy kiket engedek a bizalmamba.
Még felnőtt koromban is sikerült felszedni egy puszibarátnőt. Még figyelmeztettek is, hogy most össze vagyunk nőve, de a végén ő lesz a legnagyobb ellenségem. És milyen igazuk lett. Úgyhogy a másik véglet se jó.
Nem értem ezt az anonim nevet.... hiszen a nick név sem mond nekem semmit, attól sem tudom, hogy ki-kicsoda:)
Sziaszok! Elképzelhető, hogy fórumnyitó társunk nem bízik meg senkiben. A problémáját viszont meg szeretné vitatni. Nem vagyunk egyformák. Amennyiben az én véleményem is érdekel olvasd el. Saját tapasztalat akadnak emberek, akik nagyon jól használják a "magamnak való, inkább szemlélődő tipus vagyok". Ők napokig elvannak magukban. Egyáltalán nem értékelik az érdekődést, végigjárhatja velük az ember az összes kategóriát. Időt hagyok neki, majd Ő telefonál, nem erőltetetem. Sajnos a maguknak való, inkább vagyok 1-edűl tipusu emberrel a kontaktus tartás fárasztó egy vállalkozás.
Ha ennyire zárkózott vagy, hogy a nick-neveddel sem vállalod, akkor én sem osztom meg veled a tapasztalatom a 'nevemmel'. :P
Vannak olyan témák, ha szeretnéd a másik ember megossza a tapasztalatát, akkor tiszteld meg azzal, hogy legalább így ennyiben felvállalod magad.
Vannak olyan témák természetesen, ami anonimitást kíván, de pont ez nem az a kategória.
Bár a férjm nem zárkózott tipus,igazi társaság központja, néha eléggé elhagyttottnak érzi magát köztünk.
szóval similis simile gaudet, lehetséges hogy jobban járt volna _ Lavlitól lopva - egy harsány csajjal, de akkor meg a két dudás ...
Szerintem szó nincs rendes vagy nem rendes szocializálódásról. Az azt jelenti, hogy elsajátítottad az elvárt társadalmi normákat, megfelelő világrended alakult ki. Minden bizonnyal ez megtörtént, jól szocializálódtál, az átlaghoz képest zárkózottabban.
Majd jön valaki, aki megnyit a világ felé kicsit jobban, barát, barátnő, társ. Türelem.
És azért te is próbálkozhatsz közeledni ;)
Nem lehet mindenki harsány.
Többnyire igen, főleg ha olyan családban nő fel.Zárkózott gyerek voltam én is, fiam is, azok is maradtunk felnőttnek is.
De nem bánom, kényelmesebb igy, jobb mint fűvel fával haverkodni akik visszaélnek a barátságoddal bizalmaddal
Találsz párt, ne félj !
Azt, hogy mi lett volna, ha, senki nem tudja megmondani.
De ha téged zavar ez a helyzet változtass. Nem lesz könnyű, de nem lehetetlen.
Nem írtad, hogy tanulsz vagy dolgozol, jársz-e valahová.
De akár iskolában, akár munkahelyen el lehet kezdeni.
Kortársaim akik akkor fiúkkal haverkodtak, bandáztak a játszótéren, később eljártak a vegyes társasággal bulizni, már rég házasok és gyerekük van. És visszagondolva, már akkor bátrak, vagányak voltak, akik odamentek, kérdeztek, közeledtek. Én meg csak kukán ültem és vacakul éreztem magam társaságban.
Ovis koromban sem voltak barátaim. Emlékszem egyedül játszottam, vagy néztem a többieket. A suliban is ide-oda csapódtam, mindig volt aktuális lány akivel elvoltam odabent, de sulin kívül nem mentünk sehova. Gimiben is ugyanez volt, de néha elhívtak diszkóba, 2-3 szor voltam de nem az én világom volt. Mivel képtelen voltam barátokat szerezni, a fiúkkal sem ment a kapcsolat kialakítás. Plátói szerelmek, befuccsolt randik, aztán magány. Ha gyerekként rendesen szocializálódom, más lennék?
További ajánlott fórumok: