Visszaszokni a hétköznapokba? (beszélgetés)

Munka terén én kicsit most örülök is, mert a főnököm elég retró, nem tudta volna elképzelni, hogy havi 2x bejárassal lehet intézni az ügyeket.

Most legalább rájön, hogy a home office az nem non-stop fenékvakarás😁😁

Azt én is.

Nekem mindig is a korán kelés volt pl a mumusom, amit most jóideig hanyagolok, mert általában 9 után ébreszt a gyerek.😁😁

Én már alig várom, hogy ki kelljen mozdulni itthonról. Élőben jobban esik és hatékonyabb is a kommunikáció a kollegákkal. Kergetjük egymást telefonon, hívom az egyiket foglalt, hívom a másikat az is, aztán lehet egymással beszélnek, néha bekapcsolnak konferenciába, néha nem. Vagy az egyik visszahív, addig csörget a másik és még vagy fél tucat ember... Néha azt se tudom hol tartok, kit kell még visszahívni és ki az akivel azóta már megbeszéltem a dolgokat.

Egyébként ugyanúgy kelek, fekszek és végzem a dolgom, mintha be kellene mennem az irodába, azzal hogy nekünk most egy picit több a dolgunk.

Néha nem tudom hogy milyen nap van. Pl tegnap reggel nekiültem a munkának, vártam a reggeli email-cunamit aztán rájöttem hogy vasárnap van. ☺️

Ez a home office így nem fog hiányozni, megmaradhat a max. heti 2 napnál.

Én is nagyon várom a visszaállást és nem félek tőle.

Egyébként én most is minden reggel 6-kor felkelek. Itthon dolgozok, nem délután kezdek a melómba, hanem ugyan úgy 8-1/2 9 között. Most fejeztem be.

A rendszerem ugyan úgy meg van, csak nem bkv-zok.

Nem tartasz attól, hogy nehéz lesz visszarázódni a hétköznapokba, ha vége lesz a veszélyhelyzetnek?

Az én fejemben bizony már megfordult, hogy nem lesz könnyű: koránkelés, munkába járás, vezeteni a dugóban, újra szemtől szemben a főnökkel, és még lehet ne sorolni.

Mindannyiunknak más okoz majd nehézséget. Neked mi? :))