Visszahódítás (beszélgetés)

3 és fél évvel ezelőtt jöttem össze a volt párommal. Én 1 7 éves kapcsolatban éltem, amikor megismerkedtünk, de nem akartam elhagyni az akkori páromat. Bár voltak problémák, sajnáltam. Lassan kezdtek átalakulni az érzéseim a másik fiú iránt, de mire bevallottam magamnak egy nyaralás során a régi pasival, összejött mással. Ez szíven ütött és meg akartam szerezni. Leveleztünk, találkoztunk, csókolóztunk, de a másik lányt választotta, én pedig maradtam a régi kedvesemmel. Leveleket váltottunk továbbra is, találkoztunk, nem történt semmi, aztán egy újabb találkozáskor ismét elcsattant a csók, akkor döntöttem el, hogy a régi kapcsolatomnak vége!

Sokat írtunk akkor is egymásnak, de nem értette, miért kell akkor jobban, mint mikor megismerkedtünk. 1 ideig nem írtam neki, aztán több levele után válaszoltam, akkor bevallotta, hogy nem akar elveszíteni, de fél, hogy nem lesz szerelmes, (akkor túl volt egy házasságon). Győzködtem. Mindezek után összejöttünk és tele voltunk tervekkel, szerelemmel, őszinteséggel. Nagyon megszerettük egymás családját, rokonságát, minden nagyon jól működött közöttünk. Aztán sorra jöttek a problémák. Túl volt egy házasságon, de nem váltak el, mivel az exe rákos lett. Volt, hogy jobbak voltak az eredményei, volt, hogy rosszabbak. Járt kemora, sugárra és tartozott 3 Millióval a páromnak, de ő nem követelőzött, sajnálta a betegsége miatt. Megértettem és próbáltam segíteni, ahol tudtam. Időközben a tesója kiment a kislányával Amerikába egy pasi miatt (nagyon erős volt a kapcsolatuk), voltunk nálunk kinn, a tesó 2 évig panaszkodott a pasira, mert kidobta, kihasználta, aztán hazajött és Ausztriában folytatták. Nem sokkal ez előtt halt meg váratlanul az édesapjuk, amit tudtam, megtettem, mellettük voltam és mindenben, minden élethelyzetben segítő kezet nyújtottam. Mindeközben terveztük az életet, de semmi sem jött össze. 40 km-re lakunk egymástól, és nem tudtuk, merre menjünk. Eleinte azt terveztük, az én városomban lakunk majd, mert biztosabb a munkahelyem, ő pedig váltani akar, az exapósánál dolgozott. Rengeteg önéletrajzot adtunk be, voltak tervei, de semmi sem jött össze. A tesója is ígérte, hogy segít neki Ausztriában munkát találni, de összejött a régi pasijával, így ebből sem lett semmi. Közben az én munkahelyem is bizonytalanná vált, erre sem mertünk alapozni. A páromnak kiszakadt 2 gerincsérve, nagyon sokat kínlódik vele a mai napig. 2x2 hétig (ingyen) táppénzen volt, járt kezelésekre, de most, hogy megint rosszabb lett neki, az anyagiakra hivatkozva nem sokat tett érte. Szabadság nem jár neki, kizárólag a két ünnep között dec-ben, azt az időszakot együtt szoktuk tölteni, de tavaly az anyukáját nem akartuk egyedül hagyni. Közben a tesó és anyukája rengeteget veszekedtek a régi-új pasi miatt, a kedvesem mást sem hallott, csak veszekedést, sírást, ordítást.

Időközben (pár hete) kezdtem érezni, hogy megváltozott, nem bújik annyira hozzám, mint szokott. Akárhányszor kértem, mondja el, mi a baj, vagy a pénzre, vagy az egészségére hivatkozott. Az utolsó együtt töltött hétvégén (hétköznap régóta nem találkoztunk a drága üzemanyagár miatt, péntek estétől vasárnap estig voltunk együtt), de max 1-1 órát kettesben és a hegyen, valamint az unokatesóján kívül, akinek pici babája van, máshova nem mentünk. Szóval az utolsó hétvégén máshogy viselkedett, nem bújt és nem puszilgatott, pedig mindig ezt szokta. Közben lázas lett, náthás, fájt a dereka, azt mondta, nem akarja, hogy elkapjam a betegséget. Aztán másnap 39 fokos lázam volt, egész héten és ahogy feküdtem, azon gondolkoztam, valamit változtatni kellene a kapcsolaton, és féltem, hogy elhagy. Valahogy volt egy érzésem, rá is kérdeztem, van-e vmi baj velem, azt mondta, nincs, csak elege van, hogy még mindig beteg ő is. Csüt-ön még azt mondta, jön hozzám, aztán pénteken fél 5-kor telefonált, hogy többet nem jön, mert nem azt érzi, amit kellene, de hívjam, írjak neki, akkor megyek, amikor akarok, de már nem szerelmes, ezt érzi egy ideje. 40 percet beszéltünk, nem veszekedtünk, sírtunk mind a ketten, és letettük a telefont.

Kiakadt mindenki a családból. Az enyém, az övé. Anyukája még ma is hívott, hogy hagyjak neki egy kis időt és menjek el, beszéljük meg, mert nem látta, hogy baj lenne köztünk, hátha csak pillanatnyi elmezavar. A tesója bőgve hívott, hogy nem érti, ne kapkodjam el a cuccaim hazahozását, úgy érzi, nincs lezárva. De bármennyire is fáj, azt mondtam, bármit megtennék érte, de ismerem, ha 1x kimond és eldönt vmit, az úgy is lesz. Utána írt egy levelet, hogy nem érdemel meg, mindennél jobban sajnálja, hogy nem jött össze velem, megtett mindent, de valahogy nem jól. Tudja, mennyit tettem ezért a kapcsolatért és soha nem felejt el, és kívánja, hogy minél előbb találjak vkit, aki boldogabbá tesz, mint ő valaha. Az anyja mesélte, hogy plusz munkákat vállal a volt pasim (Robi), este bezárkózik és nem mond semmit, csak annyit, hogy hagyja békén. Kérdezte tőle, hogy nem szeret, azt mondta de, de nem tudja megmondani, miért döntött így, hagyja gondolkodni. Nincs senkije, a "volt" feleség nem kell neki, és mostanában nem is lesz senkije.

Tegnap volt az unokatesójánál, akinek elmondta - pedig elég zárkózott -, hogy komoly szándékai voltak, tervezett házat, jövőt, gyereket velem és dícsért, mondta, ilyen lányt nem talál többet, semmi rosszat nem tud mondani, de megváltoztak az érzései. Próbálkozott, mert annyira kimutattam az érzéseimet, hátha megváltozik az övé is, de nem ment, nincs értelme erőltetni és ha eldönt valamit, az úgy is marad. Az anyja hívott ma, hogy összevesztek, mondtam, hogy hagyja békén és fogadja el, hogy ennek vége, bármennyire is sajnálom, nem fogok neki könyörögni. Természetesen a szakítása után küldtem neki az sms-eket, hogy szeretem, amire visszaírta, hogy ne csináljam ezt, mert még jobban eltávolodunk egymástól. Ma írtam neki, hogy higgye el, nem mondtam senkinek, hogy győzzék meg, fáj, hogy hosszú ideig eljátszotta a szerelmet, de megértem a döntését. Visszaírt, hogy tudja, nem cselekszem ellene, vigyázzak magamra, gyógyuljak meg (táppénzen vagyok még mindig), a hosszú hétvégén megy a tesójához, puszil... tesója meg alig várja, hogy elmesélje neki, mi volt, de nem akarok reménykedni.

Persze legbelül arra vágyom, hogy rájöjjön, hülyeséget csinált és könyörögjön, megtennék érte bármit, de tudom, hogyha egyszer kimond valamit, nem változtat rajta. Úgy érzem, becsapott, hogy túl sokat tettem a kapcsolatért, de nem haragszom rá, nem bántam meg, csak nagyon fáj. Szeretném visszakapni, de egy másik hang azt súgja, hagyjam, ez a vonat már elment. Olvastam 1 könyvet a visszahódításról, 1 hónapig nem keresem, aztán felhívom, ahogy tanácsolja. Viszont vannak nála cuccaim, a számlámról vonják az egyik tartozását, a tel.kártyám az övé... ezeket nem halogathatom 1 hónapig.

Segítsetek, mit tegyek? Küldjem és küldessem el postán, hozassam el mással? Menjek el érte, amikor nincs otthon, vagy amikor igen és gyorsan pakoljak össze, aztán 1 hónap múlva hívjam fel?

Szia!

Kérdésedre válaszolva:

Én szerettem volna, de (szerencsére) mindig is SOKKAL büszkébb voltam, mintsem egy lépést is tegyek ha úgy éreztem, hogy ő nem akarja szívből.

És hogy milyen az élet... már jönne újból, nem tudom mi történt (látott) és újra fellángolt, bennem viszont már megszakadt az a valami: ne erőltessük ami nem megy/ment annyira. Én ezt gondolom!

Figyi! Mond meg neki kerek-perec,hogy szereted és nem fogod piszkálni,meg veszekedni sem akarsz többet. Ha így sem megy akkor szerintem hagyjad.

Vagy próbáld féltékennyé tenni. Az mindig hatásos! Esetleg egy közös ismerősötök elhinthetné neki,hogy valaki nagyon oda van érted.Ha szeret,akkor erre ugrani fog.

Neked van igazad. Ha valakiből kiábrándul az exe, alkalmazhat bármilyen praktikát, úgyse tudja visszahódítani.

Ha pedig kölcsönösen szeretik egymást, nincs szükség semmilyen video nézegetésre, úgyis összejönnek előbb-utóbb...

köszönöm a hozzászólásokat

senki nincs hasonló helyzetben,aki szeretné visszakapni a párját?

azzal az okkal szakított, hogy nem tudja mit akar,hazavitte a dolgait,utána irta sms-ben, hogy talán neki jobb lesz egyedül úgy érzi...azóta minden nap ír még sms-t..érdekli mi van velem,azt írta reméli nem baj ha minden nap megkérdi...

nagyon nem értem ha nem akar engem,miért érdeklődik még?

már 2x szakitottunk kisebb idore (pár hétre) edddig mindig visszajött, és ugy hogy nem kerestem semmi,és egy idö utan ö akart velem talalkozni...szerintetek most is müködhet?

a baratnomnél épp az ellenkezője volt a helyzet karácsony táján szakított vele a párja mert állitasa szerint már nem szerette...a lány nem tudodtt belenyugodni,hivogatta, munkahelyére is elment utana, és a srác belátta hogy tényleg kell neki,azota nagyon jol megvannak,jobban mint elotte...a srác igy utolag mondta neki, hogy jo volt h annyit erdeklodott iranta igy nem hagyta hogy el tudja ot felejteni...

Szia!Szerintem erre nem trukkok kellenek,ha az a fiu szeret teged akkor ugyis visszafog hozzad menni!ha nem akkor ne alazd meg magad!

Attol is fugg hogy miert es hogyan valtatok el...

Mit gondoltok erről a videóról: [link]

Szerintetek müüködhet hogy visszaszerezzem volt párom? semmit nem szeretnék jobban,csak hogy újra itt legyen velem

..jobb ha azt mutatjuk, hogy már túl vagyunk rajta, nem mutatunk érdeklődést? lehet rájön akkor hogy kellek neki?

valaki?tapasztalat...kérlek segétsetek...beleőrülök, hogy nincs velem:(

köszönöm