Visszagondolva, melyek voltak az első baljós jelek, hogy baj van a házasságodban? (beszélgetés)

Az első jel? Mikor megmondtam, hogy én sosem lépek be egy kocsmába! Semmilyen körülmények között sem!

Ő viszont nevetve ment....15 éven keresztül. Nos akkor kellett volna hátraarcot tennem,csak hát hülye lány fejjel sosem hallgattam az első bevillanásokra.

Ez mindig is javíthatatlan" dolog volt kettőn között - sosem tudtam az ivászatával megbékélni!

Válásom után már csak alkoholmentes férfiak jöhettek szóba! - ez ALAP követelmény volt nálam.

Nem biztos, hogy a férfi minden nőt meg akar kaparintani magának, mert az egoja ilyen. Én megelégszek azzal,. akit évekkel ezelőtt választottam, de általában el is várom, hogy ha kis hódítás után ugyan, de el is érjem, amit akarok. És igen, ehhez kell az, hogy akkor is figyelni tudjunk a szeretett nőre, amikor kikerültünk combjai bűvköréből...Sokszor nehéz csak úgy beszélgetni bármiről, ami a nő lelkét nyomja, amikor minden pillanatban ráugranánk, és hiába mondjuk, hogy előbb ez, aztán a beszélgetés, akkor meg a "csak arra kellek?" jön...Na ebben kell megtalálni az egyensúlyt! És ez sokkal könnyebb akkor, ha van egy közös pont, ahol mindkettőnk ugyanolyan jól érezte magát a kapcsolatban, ahová vissza lehet menni, és erőt meríteni.

Sokszor a legyél szebb, csinosabb sem elég, illetve teljesen felesleges, mert ki nem látott már olyat, hogy az új társ fényévekkel a régi mögött volt kinézetre...mert ilyenkor másról lehet szó, nem a külsőségekről.

Sziasztok! Végig olvastam az összes hozzászólást, és szeretném, ha segítenétek nekem is a tanácsaitokkal.

A párom pontosan ma egy hete költözött el itthonról. Belehaltam. Tudom, hogy sok mindenben hibáztam, nem beszéltünk a problémákról, amikor még lehetett volna és én egy nagyon makacs ember vagyok, ill voltam, ami még nehezebbé tette az együttélésünket. Máig bírtam. Felhívtam.. Azt mondta nagyon szenved, szeret, de már nincs értelme és rám tette a telefont. Kiborultam. Könyörögni kezdtem neki, hogy csak hallgasson meg. Rengeteg sms-t írtam neki, hívtam, de nem vette fel. Aztán írta, hogy visszahív,csak had nyugodjon le. Nem hívott. Könyörögtem neki, beszélni akartam vele.. de semmi. Most egy megalázott kutyának érzem magam, de talán ez a legkevesebb.. Hogy az istenben lehet elfogadni és aztán túlélni egy ilyen iszonyatos fájdalmat? Nem alszom, nem eszek, olyan fizikai fájdalmaim vannak reggelente, hogy nem tudok kiegyenesedni..

Most ez miért mondta? Mert ennyire hülye, hogy nem tudja mikor mit mondjon, vagy mert van más és le akar lépni? Bocsi, nem olvastam vissza.

Attól még nem kell hogy véget érjen egy kapcsolat, mert az egyik nem szerelmes. Ugyan már. Szerelem...ha szeretitek egymást és jó a szex, akkor működhet egy kapcsolat. Sokan azt sem tudják mi a szerelem. Én azt hiszem az emberek zöme nem tudja mi az, csak valami hamis illúziót kerget.

Hosszú távon a létező legrosszabb felállás házaspárnak egy munkahelyen dolgoznia.

(Mi nem dolgoztunk egy munkahelyen, csak a szakmánk volt azonos. Hamar rájöttem: nem szabad a szakmát hazavinni, mert az újabb konfliktusforrás.)

Ha mindezek mellett sem tudsz szót érteni vele - ahogy olvastam a hozzászólásaidat -, menekülj, amíg nem késő! 14 évig áltattam magamat, hogy majd lesz változás. Nem bántam meg a döntésemet.

Tudjuk, nehéz lépni. Viszont nagyon érdemes. :)