Villámlás és mennydörgés (beszélgetés)
Én nagyon tudok félni, azt sem tudom merre menjek olyankor!
Majdnem mindenki fél tőle egy kicsit.
...hát igen, a természet ereje/szépsége/titkai/hatalma, stb. felülmúlhatatlan. Bennem is nyomot hagy a szép táj látványa, észrevétlenül gördül le a könnycsepp!
na látod - ez az érv talán segít kicsit. Lehet, hogy nem is a haláltól félek én olyankor, hanem maga jelenség, és amit az érzékszerveink közvetíteni tudnak.
ja, nem tudtam. Én is mosolygok még mindig, ha visszagondolom.
Egyébként az benne a szép, hogy az egész jelenség monumentális, olyan kicsinykének és gyengének érzi magát az ember. Mint amikor egy kis óvodás először lát elefántot közelről, vagy először megy az ember magashegységbe. Sosem felejtem el, mikor terepgyakorlaton voltunk Szlovéniában a Skocjanske-jama nevű barlangba, ahol a Reka patak ered. Szólt a tanár, hogy nemsokára belépünk a "nagy terembe". Először csak dübörgést lehetett hallani, nem is értettem, mi ez a nagy hang, aztán egy szűkületen beléptünk a 100-150 méter magas barlangi üregbe, ami visszhangzott a pataktól. Olyan leírhatatlan élmény volt, elkezdett folyni a könnyem a gyönyörűségtől.
[link]
Vannak a villámnál veszélyesebb dolgok is. Villámcsapástól alig párszázan halnak meg évente a Földön, míg pl. autóbalesetben több mint egymillióan.
tudom, hogy vannak ilyen emberek is, azért légy óvatos! Én nem ahogy fotózni nem mernék, ki sem merek nézni! Igen, ezt úgy képzelem, ahogy tombol a vihar, úgy oldja Benned a feszültséget, bennünk pedig halmozza!
Még annyit leírok, hogy évekkel ezelőtt megkértem a háziorvost, hogy miután kineveti magát (de nem nevetett ki), írjon fel már nekem valami stresszoldót, vagy bátorítót, mert a családomnak és nekem sem jó ez a rettegés. Írt is fel, mikor jött egy nagy felleg bevettem és kész. Egyik alkalommal a 6. szomszédom udvarán segítettünk pakolni. Egyszer látom, jön ám a felleg nagy sebességgel. Mondom férjemnek, nekem haza kell mennem bevenni a gyógyszert. Hazajöttem, bevettem, indulok vissza, hát a szél nem el fújta! Annyira nevettek rajtam, hogy most aztán le lettem nyugtatva, csak pazaroltam a pirulát!
akkor láss egy viharmániást. amikor mindenki fut be.. én ki. és fotózom, filmezem a hatalmas vihart. hamár túl veszélyes bemegyek de addig sehova! ez most furán hangozhat de olyan megnyugtató nézni ahogy tombol.
Gondoljunk egymásra! :)
Egyébként tényleg jó lehet az, hogyha eszembe jut, nem csak én rettegek abban a pillanatban.
Olyan is volt már, hogy mikor épp egyedül éltem át egy vihart, elkapott a sírás, hogy atya ég mi lesz most velem. :)
mert leblokkolt...csak annyit tudott a nagy lakásban felfogni, hogy hírtelen sötét és nagy zaj lett.
küldeni fogok Feléd, ha megkapod majd szólj!
Ha a házat rázná a vihar, azért bennem több kérdés is felmerülne, mint hogy "most mi van?" :-D
Egy a lényeg, veszély esetén mindenki keresse meg a legbiztonságosabbnak tűnő helyet, és zárkózzon be jól. Ennél többet úgysem lehet tenni.
A biztonságos lakásból nézve nem olyan rossz :)
Azért ki szoktam húzni a tv-t, műszaki cikkeket még a konnektorból is.
Gondolni fogok Rád nyáron, amikor én is rettegek. Hátha segíteni fog! És képzeld, mikor tavaly piros riasztásban voltunk - persze ilyenkor nem tudom, hogy mit csinálok mert nem igazán vagyok magamnál - nézem az időképet a neten, s mondom, hogy most felettünk viharnak kell tombolnia, családom kinevetett, hogy a számítógépről vezérlem a vihart?
én már óvodás koromban is féltem!
Sajnos csak nagyon ritkán van hozzá szerencsém...
Engem mintha kerülnének mostanában a zivatarok...:D
Imádom...főleg éjjel...
De nappal is,amikor koromfekete lesz az ég,és mennydörög...bár mondjuk éjszaka sokkal feelingesebb...:)
És látványosabb...:)
2 éve, mikor itt volt ítéletidő, a mi régi tipusú kertes házunkról pár cserepet, a szomszédéról palákat lesodort, és a kertünk közepén körbe forgatta az autó is kapott belőle. A szemközt levő, nagy új háznak a stabil tetőjét megbontotta úgy, hogy a keletkezett résen bejutó 180-as szél szinte emelgette az épületet a túlnyomás következtében. A feleség egyedül volt otthon, és kérdezte magától, hogy most mi van. Ráadásul rázott az egész épület, az udvaron lévő fenyőt rádöntötte a kerítésre. Ezt csak azért írtam, hogy új, stabil épülete sem kímél, nekünk a 100 éves házban nem tett ilyen kárt.
Én egyenesen rettegek a viharoktól.
Hogyha már csak nagyobb erősséggel fúj a szél, akkor is.
Főleg, hogyha egy hirtelen jövő zivatarkor egyedül vagyok itthon nyáron, na akkor jön rám igazán a remegés. Hogyha van velem valaki, akkor kevésbé félek, jobban elterelődik a figyelmem.
A legviccesebb az, mikor tényleg hatalmas viharban ketten vagyunk nagyimmal, és egymás ellen rettegünk. Jókat szoktunk nevetni, mennyire meg tudunk ijedni egy mennydörgéstől. :D
szerintem a gyerek nem fél, mert én sem emlékszem, hogy gyerekkoromban rettegtem volna tőle, akkor alakul az ki, amikor már van a felnőttnek félelem-tudata
Néhány évvel ezelőtt történt tőlem néhány méternyire. Az 1770-es években épült, felújított nagy barokk templom tornyába csapott bele a villám. A villanyhálózatot és a harongokat gallyra vágta 100 %-ban, pedig volt rajta villámhárító, ami ugyebár középületeknél sok-sok évtized óta kötelező.
Azért én hiszek benne, hogy kishazánkban - ha egy házból nem spórolják ki az anyagot, és hozzáértő kezek tákolták össze - nem okozhatna ekkora kárt egy vihar.
Ahol most lakom (egy sorházi kisház), itt minden nagyon régi már. Jövőre vagy 2 év múlva lesz 100 éves az épület. És bár a tető valamikor régen újra lett építve, azért az életemet nem tenném rá fel, hogy minden a helyén maradna egy orkán erejű szélnél. De itt a lenti szinten biztonságban érzem magam.
De FÉLEK!!!Sőt rettegek, senki nem tudna meggyőzni,hogy ne ezt érezzem.....sajnos:)
a szomszédomnak csak kicsit volt nyitva az ablak és belevágott a villám,meg is halt,tavaly egy pár házzal távolabb,döntötte ki a falat a vihar és az egész ház tetőt lefordította a helyéről,és nem rozoga ház volt!