Versmondó versenyre verset keresek 2.-os fiúnak (beszélgetés)

Ha másnak is kellene:

Kányádi Sándor: A kecske

Romhányi József: Nyúliskola

A végén ezt a Nemes N. Ágnes verset választottuk, nagyon szépen elmondta és 5. lett a kerületi versenyen. :)

Jeromos, a remeterák

szívén a vágy serege rág.

Sötét a víz feneke:

nem lesz többé remete.

Sírnak-rínak a kis halak:

Ki ad nekünk tanácsokat?

Fejünk ésszel már ki töltse?

Ki lesz öblünk büszke bölcse?

De Jeromos hajthatatlan:

Unalmas e barna katlan!

Ne féljetek, visszatérek,

s folytatom a bölcsességet.

Alig indul, gyorsan úszva,

szembe-perdül egy medúza.

Jaj nekem - szól - siralom!

Elveszett a kalapom.

Így a fejem alaktalan,

nem élhetek kalaptalan.

Szól Jeromos: Gyere most,

ismerd meg hát Jeromost,

vándorútra menjünk együtt,

kalapodat megkeressük.

Mennek is a partoldalon.

Jön a szivacs-lakodalom.

Az iszapban, mintha másznék,

araszol a büszke násznép.

Szól Jeromos: Hej, násznagyok,

egy kalapot nem láttatok?

Örömapa szól kevélyen:

ki beszél így ünnepélyen?

Mit nekünk egy régi kalpag?

Ne zavard a lakodalmat.

A két vándor elhúzódik,

eljutnak a vízipókig.

Gondolkodik vízipók:

Nem vállalok rizikót.

De ebédre hozatok,

ha akarod, moszatot.

Újra mennek, mendegélnek,

egy korállszigethez érnek.

Rájuk se néz kis koráll,

üldögél és sírdogál,

mert keresztülugorta

a tengeri ugorka.

Fáradtak a vándorok,

mindakettő tántorog.

- Minket senki meg se hallgat?

Sose lesz meg az a kalpag?

Új kedvre ki hangolna?

Oszkár tán, az angolna?

Jön is Oszkár kanyarogva,

hóna alatt csomagocska,

föl-le táncol, locsog-fecseg:

- Elmondok egy történetet!

Nemrég történt, épp a minap,

Vörös-tenger színe alatt

Tamás, ez a kóbor alga,

uszonyt lopott, s eloldalga.

Talált egy szép kalapot,

gyorsan beletolatott,

s ráírva, hogy Tamás-lak,

berendezte lakásnak.

Szól Medúza: Drága Oszkár,

szörnyű izgalomba hoztál!

Oszkár mondja: Csak nyugodtan!

Kalapodat visszaloptam!

Kibontom a csomagot:

benne van a kalapod.

Jutalmat nem koldulok,

Jeromoshoz fordulok,

tőle kérdem: lehet-e?

Rág a vágyak serege:

ön, a híres remete,

tanítványul vehet-e?

Jeromosunk eltűnődik,

lóg a feje, szinte földig.

- Jó, jó - mondja -, még nem láttam

ily nagy elmét angolnában.

Legyen meg a jutalmad,

tanítvánnyá fogadlak!

Medúzától elbúcsúznak,

szépen, csendben hazaúsznak.

Hosszan hallják, messze még,

a Medúza énekét.

A Medúza éneke:

A kalapom, a kalapom

lekötözöm, bebogozom.

De jó, de szép, de nagyszerű,

már nem vagyok tojásfejű.

írta: jazsoli5, 2008. nov. 9. 7:15 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - 11 komment

Eddig 11 komment érkezett ()

1. Orosz Mária (Válasz erre)

2009. 09. 24. 10:15

Ez az egyik kedvenc versem... :-)

Nagyon sokszor elmondtam a gyerekeimnek óvodába menet.

2. jazsoli5 (Válasz erre)

2009. 09. 24. 11:57

Kedves Mária!

Szerintem is aranyos vers, nem lehet nem szeretni.

üdv: jazsoli5

3. papus56 (Válasz erre)

2009. 10. 06. 7:47

Nagyon jó ez a vers. A tojásfejű két sora szállóige a családban, de senki nem emlékezett rá, honnan származik. Kösz, hogy felraktad.

4. jazsoli5 (Válasz erre)

2009. 10. 07. 7:35

Kedves papus56!

Csak ismételni tudom, hogy egyetértek veled is. Szívesen.

üdv:jazsoli5

5. taki tamás (Válasz erre)

2010. 01. 21. 18:46

az osztálytársam ezt a verset mondta el! :) naggyon zsír

6. jazsoli5 (Válasz erre)

2010. 01. 21. 19:03

Szia tamás!

Tényleg "naggyon zsír" ez a vers!Sokan szeretjük.

üdv:jazsoli5

7. sophie169 (Válasz erre)

2011. 01. 24. 19:36

Szeretem ezt a verset, tizensokévvel ezelőtt még versmondót is nyertem vele:)

8. kitti (Válasz erre)

2011. 03. 03. 19:07

szerintem nem jó ez a vers, tiszta értelmetlen...

9. kriszta (Válasz erre)

2011. 03. 04. 13:28

én is imádom, milliószor mondtam el a gyerkőcöknek:)

10. Szekrényes Izabella és Tarnai Adrián (Válasz erre)

2011. 03. 30. 18:10

@Orosz Mária:

Mi mlg csak gyerekek vagyunk, de nagyon szeretjük ezt a verses-mesét. Ma olvastuk. 2. vagyunk.

11. virág lili (Válasz erre)

2011. 04. 06. 19:22

nagyon szeretem a jeromos a remeterákot (:(:(:(:

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:

Email cím:

Honlap:

Milyen nap van ma?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

Ha jól megy a versmondás és pestiek vagytok, ezt ajánlom:

[link]

Udud István: Két kiskakas

Két kiskakas összevész,

A dombon kapirgálva.

Az egyiknek nagy gilisztát

Kapar ki a lába.

Szól a másik:

-Add ide, ez itt az én dombom!

-Dehogy adom, én találtam!

-Add ide, ha mondom!

Szó szót követ

Ennek már a fele sem tréfa

Egykettőre hajba kapnak

Azaz, hogy taréjba.

Tyúkanyó szól:

-Gyerekek! Jobb lesz megfelezni..

De mind a kettő nagy kevélyen

Fityiszt mutat: - Ezt ni!!!

Míg tart a viadal

Egy begyes kis jérce

A gilisztát hamm, bekapta:

-Ostobák! Megérte?

Petőfi Sándor: SZEGET SZEGGEL

Jaj, a hátam, Jaj, a hátam

Odavan!

Szomszéd bácsi kiporozta

Csúfosan.

Átkozott a görcsös fütykös

Somnyele!

Mellyel engem oly pogányul

Cséplele.

Mért is tart hát kertet s benne

Körtefát?

És az isten rá gyümölcsöt

Minek ád?

Csábitólag kandikált a

Körte rám;

Csábjait ki már sehogysem

Állhatám.

Átugrottam a plánkon -

Átesém!

Hogy megingott bele májam

És vesém.

S nem elég ez; szomszéd bácsi

Rajtakap,

S akkor jön még a valódi

Haddelhadd.

Én teremtôm! mért is értem

E napot?

Megrakott, hogy minden csontom

Ropogott.

Nesze, monda, nesze másik,

Harmadik!

E a mindentudó tudja,

Hányadik.

Jelen volt a holdvilág a

Lakzinál;

Búsan nézte: szomszéd bácsi

Mit csinál.

Fellegekbôl vett magára

Gyászmezet,

És megosztva szenvedésem

Könnyezett.

Ô, csak ô nem könyörűle

Egyedűl;

Három a tánc! monda, s egyre

Hegedűlt, -

Hegedűlt a bottal hátam

Közepén,

Keservesen, siralmasan

Jártam én.

...De 'szen jól van! kiheverem

Én e bajt,

S visszakapja még a kölcsönt,

Vissza majd.

Tudjuk, hányat vert az óra,

Tudjuk ám!

Ön is rak a tüzre rossz fát

Bácsikám.

Ablakunkhoz estenként mért

Sompolyog?

Vettem észre, hányadán van

A dolog.

Más szemében ô a szálkát

Megleli,

S az övében a gerendát

Feledi.

A deákné vászonánál

Ô se jobb:

Engem dönget a lopásért

S szinte lop:

Lopni jár ô, csókot lopni

Nénihez,

Míg anyánk a bibliában

Levelez.

Tegye lábát ablakunkhoz

Ezután:

Fogadom, nem nézek által

A szitán.

Megugratni vagy anyánkat

Hívom át,

Vagy leöntöm dézsa vízzel

A nyakát!

Idén ezt tanuljuk, ebbe kicsit a színjátszós tanár is besegíthet, akkor meg egész kis előadás kerekedhet belőle :)

De az Arany János Arany Lacija is nagyon jól elmondható versike :)

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Bodó Fantomy Tamás, 2011. május 13., 18:09

Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet - és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki "beslisszol" , elinal,

Nem "battyog" az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,

-- Elárulja kósza nesz -

Itt kóvályog, itt ténfereg. . .

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet. . .!

Mi tavaly, első osztályban ezt mondtuk, elsők is lettünk, elég hosszú, párbeszéd nincs benne, de könnyen tanultuk :)

Vesztergom Andrea: Saroklakó

Azt mondják rám mind a nagyok,

Éktelenül komisz vagyok.

Rossz, akár az égedelem,

Sarok-lakó lett a nevem.

Mikor reggel felébredek,

Kiöntöm a csokis tejet.

Anya már a fejét fogja;

"Nyomás gyorsan a sarokba".

Ha az ebéd finom falat,

Megkínálom én a falat.

Apa mérges, halkan mondja;

"Indíts tüstént a sarokba".

Délután a játszótéren

Megdobálom kistestvérem.

Nagymama a kezem fogja;

"Megyünk haza, a sarokba".

A papagájt kiengedem,

Fogócskázzon ő is velem.

Mikor apa visszahozta,

Mennem kellett a sarokba.

Ha labdámmal futballozok,

Kirúgom én az ablakot.

Nagyapa a fülem fogva

Odavezet a sarokba.

Tévében a mesét nézem,

S összetöröm a kisszékem.

Mondják megint, századszorra,

"Irány oda, a sarokba!"

Lackfi János: Fiúk dala

Az összes lány dilis,

Azt, hogy miről susog,

Hiába is vered,

Nem mondja meg : titok.

Mind kastélyban lakik,

Van húsz aranylova,

De azért nem lovon

Hozzák a suliba.

Kertjükben egy fa van,

Igazgyöngyöt terem,

Szekrényükben csoki,

Cukor töméntelen.

A falból zene szól

Náluk, ezt szeretik,

Táncol, pörög-forog

Éjt nappal mindegyik.

A ruhájuk selyem,

Gyémántjuk igazi,

Már ha ezt a mesét

Beveszi valaki.

Mind nyelvet nyújtogat,

S ha felrúgod ezért,

Bőg és árulkodik:

Még te kapsz büntetést.

Körmükre szíveket

Tollukkal festenek,

Kibírhatatlanok,

S belénk szerelmesek.

Jeromos, a remeterák

Jeromos, a remeterák

szivén a vágy serege rág.

Sötét a víz feneke:

nem lesz többé remete.

Sírnak-rínak a kis halak:

Ki ad nekünk tanácsokat?

Fejünk ésszel már ki töltse?

Ki lesz öblünk büszke bölcse?

De Jeromos hajthatatlan:

Unalmas e barna katlan!

Ne féljetek, visszatérek,

s folytatom a bölcsességet.

Alig indul, gyorsan úszva, szembe-perdül egy medúza.

Jaj nekem - szól - siralom!

Elveszett a kalapom.

Így a fejem alaktalan,

nem élhetek kalaptalan.

Szól Jeromos: Gyere most,

megismered Jeromost,

vándorútra menjünk együtt,

kalapodat megkeressük.

Mennek is a partoldalon.

Jön a szivacs lakodalom.

Az iszapban, mintha másznék,

araszol a büszke násznép.

Szól Jeromos: Hej, násznagyok,

egy kalapot nem láttatok?

Örömapa szól kevélyen:

Ki beszél így ünnepélyen?

Mit nekünk egy régi kalpag?

Ne zavard a lakodalmat!

A két vándor elhúzódik,

eljutnak a vizipókig.

Gondolkodik vizipók,

nem vállalok rizikót.

De ebédre hozatok,

ha akarod, moszatot.

Újra mennek, mendegélnek,

egy korallszigethez érnek.

Rájuk se néz kis-koráll,

üldögél és sírdogál,

mert keresztülugorta

a tengeri ugorka.

Fáradtak a vándorok,

mind a kettő tántorog.

- Minket senki meg se hallgat?

Sose lesz meg az a kalpag?

Új kedvre ki hangolna

Oszkár tán, az angolna?

Jön is Oszkár kanyarogva,

hóna alatt csomagocska,

föl-le táncol, locsog-fecseg:

- Elmondok egy történetet!

Nemrég történt, épp a minap,

Vörös-tenger színe alatt

Tamás, ez a kóbor alga,

uszonyt lopott s eloldalga.

Talált egy szép kalapot,

gyorsan beletolatott,

s ráírva, hogy Tamás-lak,

berendezte lakásnak.

Szól Medúza: Drága Oszkár,

szörnyű izgalomba hoztál!

Oszkár mondja: Csak nyugodtan!

Kalapodat visszaloptam!

Kibontom a csomagot:

benne van a kalapod.

Jutalmat nem koldulok,

Jeromoshoz fordulok,

tőle kérdem: lehet-e?

Rág a vágyak serege:

ön, a híres remete,

tanítványul vehet-e?

Jeromosunk eltűnődik,

lóg a feje, szinte földig.

-Jó,jó - mondja - , még nem láttam

ily nagy elmét angolnában.

Legyen meg a jutalmad,

tanítvánnyá fogadlak!

Medúzától elbúcsúznak,

szépen, csendben hazaúsznak.

Hosszan hallják messze még,

a Medúza énekét.

A Medúza éneke

A kalapom, a kalapom

lekötözöm, bebogozom.

De jó, de szép, de nagyszerű,

már nem vagyok tojásfejű.

/Nemes Nagy Ágnes/

Vörösmarty: Petike

:)

Lányok, Fiúk

segítsetek, verset kell választanunk. A gyerekem egy pimasz képű kis szőke ördög, vicces verset keresek, nem baj ha hosszú.

Köszi!!!!!

:)