Tudnátok ajánlani 9 éves fiúnak versmondó versenyre valami vagány gyerekverset? (tudásbázis)

Én ezt mondtam egyszer általánosban és nyertem :D Akkor azért tetszett, mert nem szerettem korán kelni, most más miatt, de még tetszik...:)

Szabó Lőrinc- Felkelni

Rettenetes fölkelni reggel,

száz kézzel húz vissza az ágy;

folytatni kellene a tengert,

a puha, édes éjszakát.

Rettenetes fölkelni reggel

és élni megint józanon.

Pillámon tűszúrások égnek

s meggyógyulnak, ha lehunyom.

Minden porcikám visszavágyik

oda, ahol nincs öntudat.

Egyszer már csupa kényelemből

meg kéne ölnöm magamat.

- Meg hát! – morgom (s felébredek rá),-

meg hát, hisz oly fáradt vagyok!

Mit szólna, ha húznák a sírból,

mit szólna hozzá egy halott?!

Mit szólna! – És már talpra ugrom,

eh, mindegy, gyorsan fürdeni,

még a kabátot, hol az órám?

egész jó ez a reggeli…

De az szörnyű volt, szörnyű mégis

az a felkelés, az az ágy!

S nyújtózkodva nézek utánad,

álom, te boldog túlvilág.

[link]

Az én fiam ezt mondta:

Márta István

Horgászat a Dunán

Árad most a Duna, horgászni megyek

Sietek a boltba, hogy kukacot vegyek

Elkötöm hát csónakom az öreg fűzfától

Indítom a motort, s elmegyek a parttól

Egy fűzfabokor alatt, kikötöm csónakom

Itt lesznek a halak, én ezt úgy gondolom

Bevetem a horgot, majd lesem a kapást

Viszi a víz közben a nagy szemétrakást

Aggódom eleget, hogy mivé lett a Duna

Hogy vigyáznak rá, az csak éppen duma

Megmozdul a botom, megjött hát a kapás

Elúszik mellettem a nagy szemétrakás

Rántok egy jó nagyot, de üres a horog

Ilyenkor a horgász, egymagában morog

Nem baj, hisz úgysem eszem a halat

Jobban ízlik nekem a füstölt kolbász falat

Nem kapnak a halak, kiszedem a horgot

Ma se fogtam semmit, magamba morgok

Elkötöm csónakom, indulok a partnak

A szúnyogok is egyre jobban marnak

Ennyi volt hát mára az én horgászatom

Csomagolok össze, zsákba már a botom

Csónakom is kikötve, néma lett a motor

A feltámadt szél is, már hazafelé sodor

[link]

SZEGET SZEGGEL

Jaj, a hátam, Jaj, a hátam

Odavan!

Szomszéd bácsi kiporozta

Csúfosan.

Átkozott a görcsös fütykös

Somnyele!

Mellyel engem oly pogányul

Cséplele.

Mért is tart hát kertet s benne

Körtefát?

És az isten rá gyümölcsöt

Minek ád?

Csábitólag kandikált a

Körte rám;

Csábjait ki már sehogysem

Állhatám.

Átugrottam a plánkon -

Átesém!

Hogy megingott bele májam

És vesém.

S nem elég ez; szomszéd bácsi

Rajtakap,

S akkor jön még a valódi

Haddelhadd.

Én teremtôm! mért is értem

E napot?

Megrakott, hogy minden csontom

Ropogott.

Nesze, monda, nesze másik,

Harmadik!

E a mindentudó tudja,

Hányadik.

Jelen volt a holdvilág a

Lakzinál;

Búsan nézte: szomszéd bácsi

Mit csinál.

Fellegekbôl vett magára

Gyászmezet,

És megosztva szenvedésem

Könnyezett.

Ô, csak ô nem könyörűle

Egyedűl;

Három a tánc! monda, s egyre

Hegedűlt, -

Hegedűlt a bottal hátam

Közepén,

Keservesen, siralmasan

Jártam én.

...De 'szen jól van! kiheverem

Én e bajt,

S visszakapja még a kölcsönt,

Vissza majd.

Tudjuk, hányat vert az óra,

Tudjuk ám!

Ön is rak a tüzre rossz fát

Bácsikám.

Ablakunkhoz estenként mért

Sompolyog?

Vettem észre, hányadán van

A dolog.

Más szemében ô a szálkát

Megleli,

S az övében a gerendát

Feledi.

A deákné vászonánál

Ô se jobb:

Engem dönget a lopásért

S szinte lop:

Lopni jár ô, csókot lopni

Nénihez,

Míg anyánk a bibliában

Levelez.

Tegye lábát ablakunkhoz

Ezután:

Fogadom, nem nézek által

A szitán.

Megugratni vagy anyánkat

Hívom át,

Vagy leöntöm dézsa vízzel

A nyakát!

Puszta-Palota, 1843. (április 15 körül)

(átmásoltam valahonnan, a szedése eredetileg nem így van)

Jah, Lackfi János: Fiúk dala

Lányoknak létezik a Lányok dala is.:))

Enyém 7 éves, az igaz, de ezt mondja:

Az összes lány dilis,

Azt, hogy miről susog,

Hiába is vered,

Nem mondja meg : titok.

Mind kastélyban lakik,

Van húsz aranylova,

De azért nem lovon

Hozzák a suliba.

Kertjükben egy fa van,

Igazgyöngyöt terem,

Szekrényükben csoki,

Cukor töméntelen.

A falból zene szól

Náluk, ezt szeretik,

Táncol, pörög-forog

Éjt nappal mindegyik.

A ruhájuk selyem,

Gyémántjuk igazi,

Már ha ezt a mesét

Beveszi valaki.

Mind nyelvet nyújtogat,

S ha felrúgod ezért,

Bőg és árulkodik:

Még te kapsz büntetést.

Körmükre szíveket

Tollukkal festenek,

Kibírhatatlanok,

S belénk szerelmesek.