Vele szeretném a jövőt?!

Dolgoztam mikor megtudtam, mi történt (állítom, ha nem esik teherbe a lány, mai napig nem tudnám az igazat!) sírtam egész nap, és nem tudtam a munkámra figyelni!

Az járt a fejemben, hogy utálom, de közben éreztem, hogy szeretem, kaptam az SMS-t percenként, hogy: "Szeretlek, ne hagyj el" a telefonomban már 100-nál is több SMS volt tőle, mindez pár nap alatt.

Nagyon nehéz volt kibírni, hogy ne írjak vissza neki, nem is ment, találkoztam vele, hagytam, hogy megmagyarázza.

Kiderült, hogy a párom nem akart babát, a lány átverte, mert nem szólt, hogy nem védekezik és a babáról is csak akkor szólt neki, amikor már csak megtartani lehetett.

Tudom, hogy a párom a hibás és nem hibáztathatom a lányt!

De nem volt szép dolog tőle, hogy önkényesen eldöntötte, neki kell az a baba. Végiggondolta?

A kislánynak nem lesz apja és tönkretesz két életet azért, mert neki kell egy baba!

Időt nem adva magamnak, csak azt vettem észre, hogy összeköltöztem a párommal, annak reményében, hogy rossz lesz vele együtt élni, és könnyebb lesz őt elhagynom!

Mondanom sem kell, nem így lett.

Megszületett a kislánya, én hiába kértem, hogy tartsa vele a kapcsolatot, ő csak azt hajtogatta, őt nem érdekli se a kislánya, se a gyerek anyja! Azt hajtogatta, én vagyok az ő családja!

Két év telt el, koptak a fájdalmak, babát szeretnék! Jó vele együtt élni.

De talán ez kevés ahhoz, hogy tőle legyen babám?! Nem tudom! Biztos vagyok benne, hogy jó apa lenne és nem vitáztunk egy percet sem, még a történtek miatt sem! Viszont félek picit, hogy mi van, ha újra megcsal! Hallottam már, hogy bizalom nélkül ne vállaljak gyereket, de az, hogy jól érzem magam mellette, nem elég? 24 éves vagyok, én tőle szeretnék babát. Mindenki követhet el hibákat, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy el is nézik neki! Ezt nem lehet megbocsátani, ezzel csak együtt lehet élni! Sokan mondják, ők nem engednék, hogy így megalázzák, mint engem, de ez nem nekem megalázó, hanem annak a két embernek, akik ezt velem tették!

És végül, sokat olvasgattam a gyerek témával kapcsolatban. És nem olvastam és nem hallottam olyat, hogy egy nő, aki szeretett volna gyereket és szült, az megbánta volna.

Tehát ha a jövőm úgy is alakul, ott lesz nekem egy csoda, aki segít abban, hogy soha ne adjam fel, az én jövendőbeli gyermekem! Bár már ott lenne a pocimban!

Pár nap és beindul a babaprojekt! :)

Én csak abban reménykedem, hogy hiába erősek a félelmeim, az agyam és a szívem tudja, mit csinál!