Vége

Valamikor 7 éve láttam meg Őt! Úgy éreztem, már találkoztunk. Nekem soha senkivel nem volt Deja Vu-m, de vele azt éreztem, ismerem. Volt velem valaki s tőle kérdezgettem folyamatosan, szerinte honnan ismerhetem. Elteltek a hónapok, de nem tudtam tőle szabadulni. Sokat gondoltam rá. Pedig csak egy üzleti beszélgetésünk volt, amit végig izzadtam, annyira izgatott voltam :) Más munkahelyre kerültem és tudattam vele, persze csak 1 perc telefonbeszélgetés volt. Aztán elkerültem abból a városból, 80 km-re. Akkor már legalább másfél év eltelt... Új munka, új lakás, új környék. Az akkori kapcsolatomból is menekültem egyúttal. Egy ismerősöm megkeresett, hogy szponzorokat keres egy új terméke beindításához, és én rá gondoltam elsőként. Felhívtam és találkoztunk másnap. Kiderült, hogy ebben a városban lakik, 2 utcával messzebb tőlem. Hihetetlennek tűnt ez az egész. Futólagosan ebédeltünk és közben felvázoltam miről van szó, persze egyikünket sem ez érdekelt! Kérdezte, hogy lenne-e vele kedvem találkozni, vacsorázhatnánk együtt. Kissé ódzkodtam, féltem a gondolattól, mert családos... nem akartam semmibe belebonyolódni. De nem bírtam ellenállni, és 2 nap múlva, egy csütörtöki napon találkoztunk. Július volt, meleg. Eljött elém, és hozzá mentünk. Pizzát rendeltünk és vagy 2-3 órát beszélgettünk. Már beesteledett, amikor hazavitt, meg akart csókolni, de nem engedtem. Hiába, mert ez után minden nap hívott és rendszeresen találkoztunk. Azóta több mint 4 év telt el, és ahogy az évek teltek beuntam ezt a találkozgatást. Sajnos egy szeretői státuszba kerülte. Mindent próbál megadni nekem, fizeti mindenem, mégis keveset találkozunk és csak nálam. Nem járunk együtt sehová, nem járunk társaságba és úgy érzem, a kapcsolat megfojt. Próbáltam a tudtára adni, de nem lett változás.

1 hónapja kiderült, hogy egy régi csajjal találkozgatott még pár hónapja is. Igaz nem voltam féltékeny és mindig azt mondtam, a férfiak mások, nem mondanak nemet, mégis amikor kiderült és összevissza beszélt, amikor megkérdeztem, mikor beszéltek utoljára, nekem rosszul esett és mondtam is neki, hogy beszéljünk. A beszélgetést azóta is kikerülte, én meg tudatosan megváltoztattam dolgokat. Apró kis női trükkök; Elfordítottam a fejem, amikor megpuszilt, nem fogtam meg a kezét beszélgetés közben, szóval azok a rajongásra utaló jeleket hanyagoltam. Persze gyanús is lett neki...

Arra gondolt, hogy pasival voltam és kérdezte voltam-e Pesten. Nem mondtam semmit, persze nem voltam, de hagytam, hogy azt higgye, hogy voltam. Azt mondta, ő az elején mondta, hogy nem nézi el, ha más pasival lennék, én viszont azt mondtam, ami neked jár az jár nekem is. Erre ő azt mondta, legyen vége! Erre megakadtam, de végig higgadt és megfontolt voltam és azt mondtam, ha így szeretnéd, én nem fogok mást akarni. Szép 4 év volt, még ha nem is tudtunk "tovább fejlődni" evvel a kapcsolattal. Láthatóan ő is nyugodt volt és azt mondta igen, szép volt... Kellemes ünnepeket kívánt, adott egy puszit az arcomra és elment...

El sem akarom hinni, hogy így legyen vége a kapcsolatunknak!

Hogy miért nem mondom meg neki, hogy nem igaz, nem voltam sehol!? Mert azt gondolom, ha ennyiért vége lett, akkor nem is volt annyira fontos, akkor nem is volt ez a kapcsolat olyan erős. Igaz cinikus voltam, mondván így 1-1 hazudott ő is, hazudtam én is! De ez nem így lenne egál?

HA nem keres többé, akkor én sem fogom! Mégis nagyon fáj, hogy valaki, akibe még mindig szerelmes tudok lenni, ilyen könnyen véget vet, akkor jobb is, ha most és nem később....