Vége a házasságomnak (beszélgetős fórum)

Nálunk is hasonlóan kezdődtek a problémák... :-(

Nem voltak közös programok, be voltam skatulyázva.

Próbálj meg néha egyedül, vagy a kicsivel kimozdulni, mert nagyon bele lehet fásulni így a hétköznapokba!

Ő nem akar változtatni! Én csak a gyerek miatt harcolok vele, hogy velünk legyen, ne csak a saját szórakozásának éljen. De mintha semmi nem érdekelné.

Meg sem akar hallgatni, levegőnek néz. Mondjuk, én sem tudnék úgy élni vele, hogy ő erre én meg arra, éli mindenki az életét. Ha vége akor vége és kész.

Azt mondta, ha kell a ház, fizessem ki őt, vagy adjuk el. Nem hiszem el, amikor éjt nappallá téve dolgozott rajta, most ilyen szar miatt mindent csak úgy felrúgna!

Neked kell eldönteni,h mennyire javíthatóak a problémák vagy mennyit vagy képes hosszútávon tolerálni.

Van ismerősöm, aki hasonló helyzetben elkezdte élni a "saját" életét és azt mondta,h legalább anyagi biztonságban van. Én erre nem lennék/voltam képes,de mindenkinek más a fontos. Egy biztos:nem lehet a szőnyeg alá söpörni,mert csak rosszabb lesz. Megteheted,h nem törődsz vele, de akkor a lelkedben is béke kell,h legyen, különben befelé forrongsz és csúnya megbetegedések veszélyeinek teszed ki magad.

Sziasztok! A tegnapi nap után, azt hiszem, nekem is be kell állnom soraitokba. Bár nagyon hirtelen jött az egész. Keményen egy órát tudtam aludni éjszaka, fázom és ráz a hideg, olyan ideges vagyok.

Egy tegnapi veszekedés után, ami nem az első, abból kifolyólag, hogy apuka foczik, horgászik...anyuka(én), itthon ül a gyerekekkel naphosszat, hiába könyörög apukának már hónapok óta, hogy menjünk el valamerre kikapcsolódni a gyerekekkel. Apuka csak arra ér rá, ami neki "fontos". ÉS persze, mi lett a vezsekedés vége, hogy egyedül én vagyok a hibás mindenért, és fejezzük be, innetől nincs tovább, VÉGE!

Aztán apuka elment lefeküdni.

Nem tudom, hogy mit akarok, és, hogy mit csináljak. Én nem azért építettem fel egy életet vele közösen, hogy ilyen hétköznapi viták miatt felrúgjunk mindent.

Szia! Nekünk is ezen a napon lesz az első tárgyalásunk.

Kitartás!

Sziasztok!

Bedöglött az egerem,ezért nem jutottam a géphez,de már vettem újat(olyan szőke nő módra)úgyhogy itt vagyok!

Tegnap megint ledöntötte a "kedves"sms-eivel az exem a falakat,néha úgy érzem,nem bírom tovább.

Szia!

Az én férjem sem jött el az első tárgyalásra, és ez nem akadálya annak, hogy az eljárást lefolytassák. Csak kérned kell ott a tárgyalóteremben. A közös megegyezés így ugyan nem jöhet szóba, de ha egy tanút viszel a második tárgyalásra, akkor azon már szétválasztanak ha akarja a férjed, ha nem. A tárgyalásról a jegyzőkönyvet kiküldik a férjednek és ha nem veszi át (ahogy az enyém tette), akkor sincs semmi gond, mert "Nem kereste" jelzéssel érkezik vissza a bíróságra és a második ilyen sikertelen alkalom után kézbesítettnek tekintik. Tehát semmi szín alatt nem tudja meggátolni a passzivitásával a válást.

A fenyegetéseivel kapcsolatban: ezt is mondd majd el a bíróságon mint ahogy azt is, hogy nem akar válni, de te mindenképpen akarsz.

Azon kívül (joggal foglalkozom) január 1. óta a büntetőjog tartalmazza a zaklatás és a veszélyes fenyegetés fogalmát is. Előbbi épp az ilyen esetek miatt került törvényi szabályozásra, és elég súlyos következményei lehetnek a férjedre nézve. Esetleg ezt közölheted vele...

Szia!Gyere nyugodtan,így talán picit könnyebb...

Annyit tudok neked írni a tárgyalással kapcsolatban,hogyha az elsőn az alperes nem jelenik meg,a bíróság a felperes kérésére az ügyben tárgyalni fog...

Talán a többiek tudnak erről többet..Hanna

Majd amikor már nem lesz ott állandóan,meglátod,hogy egyszer csak elapadnak a könnyeid,és egyre ritkábban sírsz.Nekem már vannak olyan napok,amikor nem bőgök,aztán meg jönnek olyanok,hogy nem tudom abbahagyni.Ilyenkor mindig a bátyám jut az eszembe,aki egy hónappal a válása után már "új asszonykával"lakott,és nem töprengett annyit a múlton,mint mi nők tesszük azt.

Nemsoká eltelik ez a 2 hónap,és tényleg látni fogod a végét,és tudom hogy nem így akartad,mégis v.miért megtörtént,lehet azért,hogy egyszer újra boldog lehess.Nem egyszerű 10 évet kitörölni,de sikerülni fog,meglátod!!!(Most magamat is biztattam egy kicsit:))

Én is állandóan bőgök és már rájöttem, hogy miért. Mert 10 év volt az életemből. És mert nem így akartam. Valamikor szerettem, de már semmit nem jelent számomra. És ez fájdalmas. 10 év hosszú idő és úgy érzem, hogy elvesztegettem.

Igen, még ott lakik. És egyfolytában szívja az energiámat. Nem tudom meddig bírom még szuflával, de biztos, hogy már nem sokáig.

Gyerektartásról még nem beszéltünk konkrétan, de most még nincs is értelme. Sokmindenre mondott már igent, aztán nem lett belőle. Először tűnjön el az életünkből, nekem az a legfontosabb. Nyugalmat akarok.

Igen,bizonyos szempontból jó látni a végét,és néha nem értem,miért is ejtettem annyi könnyet egy "ilyen" miatt...

Akkor még ott lakik ezek szerint veled?Gyerektartásról nem szólt a fáma?

Ha méltóztatik eljönni a következő tárgyalásra és ott előadja az igényét, a bírónő ki fogja röhögni. Ennyit én is értek hozzá, valamennyit konyítok a joghoz.

Tegnap közöltem vele a következő tárgyalás időpontját, ami július 10-re módosult. Megint mondta, hogy ő nem jön el. Hát akkor nyasgem! Amit ő "követel", az mindennek a teteje. Nevetséges és felháborító egyszerre.

Lehet, hogy ha kimondják a válást, én sem fogom rögtön azt érezni, hogy "de megkönnyebbültem". Most azt érzem, hogy legalább van egy időpont. Ha két hónap múlva, de akkor is. És már ettől kicsit megkönnyebbültem.

Mióta vagytok együtt?Nem is tudna már változni?Vagy esetleg van valakije?Vagy 1xűen csak ilyen?

A gyermeket szereti?Beadtad már a válópert?

Szerintem keress egy ügyvédet,de ebből ő nem jöhet ki "nyertesen".

Én is filóztam azon,hogy nem megyek el a tárgyalásra(én voltam a felperes végül-mert közös megegyezésnél is kell v.kit megjelölni)de rájöttem,hülyeség lenne v.kibe kapaszkodni,akivel rég nem élek duálunióban..

A válás után nekem nem volt az a "de megkönnyebbültem-érzés",de lassan-lassan eltűnnek a terhek,és hidd el,még mindig jobb így,mint egy olyan férfival együtt lenni,aki iránt már rég nem érzel semmit.

Nálunk az a vicc, hogy neki csak arra kellettem, hogy szüljek gyereket. Másra belőlem nincs szüksége, mert eléggé önálló ezen a téren. Magyarán sem az ágyban, sem a konyhában stb. nincs szüksége a jelenlétemre sőt idegesíti, mert folyton rohangál utánnam, hogy mi az amiben nem voltam elég gyors a rendbetétel szempontjából!

Pl. kifújom az orrom és már rohan is, hogy miért nem dobtam ki azonnal miközben pl. teszem tisztába a kicsit. Azaz ott piszkál ahol tud.

Nincs ügyvédem.

És még én sem mondtam semmit a követelésére, egyszerűen csak ledöbbentem. Most még emésztem a dolgokat. Nyilvánvalóan nem kap onnan semmit. Ezt ő sem gondolhatja komolyan. A gyerekek is nálam maradnak, meg a hitel is, amit közösen vettünk fel. Már bocsánat, hogy ezeket ilyen összefüggésben és egymás után említem, de így van...

Egészen idáig azt mondta, hogy neki onnan nem kell semmi. Mint ahogy azt is mondta, hogy oké, váljunk el, menjen a dolog közös megegyezéssel. De nem jött el az első tárgyalásra, és azóta is elzárkózik minden elől. Még a jegyzőkönyvet sem vette át, amit a bíróság küldött. Arra reagálhatott volna, de nem tette. Azt gondolja, hogy ezzel elodázhatja a dolgokat. Hát téved!

Jópofa!!!Nem tudom,miért számítanak még ezek után is a jóindulatunkra?????

Talán akkor kellet volna v.mit tenniük,amikor lehetett volna,és nem most kapálózni...

Az ügyvéded mit mondott a követelésére?

Én meg alig bírom kirakni a saját otthonomból. Mert neki nincs hová mennie... Albérletet meg nem akar fizetni, meg tőlem várja a megoldást. Szerinte azzal, hogy én akarok válni, kutya kötelességem róla gondoskodni.

Annak a háznak az árából, amit pedig ajándékul kaptam és jogilag fogalmazva a "külön vagyonomat" képezi, igényt tartana. Persze...

Nekem ugyan maradt a lakás,"csupán" a közös munkahelytől kell megválnom(ő van magasabb pozícióban)így azt mondom neked,ne bándd,mert nekem a közös lakás egy csapda,ahol minden erre az elcseszett 9 évre emlékeztet,és az idegenre,akivel együtt voltam...

Húzgálom a bútorokat,és várom,mikor óhajtja már elvinni a cuccait,na meg reménykedem,hogy talán lesz v.ki,akivel majd egyszer...