Vannak még rendes, becsületes emberek! (beszélgetés)

A történet a következő.

17-én a budakalászi cora egyik étkezőjében ottfelejtettem a pénztárcámat, benne az összes iratom és közel 10 000 ft, bankártya és miden.

A dolgot csak este vettem észre itthon. Másnap (hétfőn) reggel rögtön érdeklődtem személyesen a corában, hogy nem adtak-e le egy pénztárcát a mai v. tegnapi napon. De sajnos nem. Elkezdtem intézni a irataim pótlását.

Személyi már folyamatban (nem is baj, mert még a régi könyves volt) a lakcímkártyák (a gyerkőcé is nálam volt) kész vannak. A forgalmira és jogsira nem volt több sorszám így arra nem került sor.

Aztán szünnap, 20-a, csütörtökön pedig jött egy levél a corából, hogy megvan a pénztárca.

Legnagyobb csodálkozásomra minden benne volt, a pénz is az utolsó fillérig.

Ismeretlenül is nagyon hálás vagyok annak a jó embernek aki leadta a pénztárcámat, nem pedig a pénz kivétele után elhajította jó messzire.

De egyet megtanultam, ezek után külön hordom a pénzem és külön az irataimat, mert még pár ilyen napot nem kívánok senkinek.