Vannak még hétköznapi csodák (beszélgetős fórum)

Bizony, vannak!

Mikor már szinte mindenkinek volt mobilja, csak nekem nem, egy busz késése miatt nagyon elkéstem volna valahonnan. Megkértem egy utastársat, hagy szóljak oda, hogy feltétlenül várjanak meg. Természetesen ki akartam fizetni, de nem fogadta el. Nagyon hálás voltam neki.

Hát ez nagyon tetszett, vannak még rendes emberek a világon. (?!)

:)

Egyszer nagyon későn értem haza, éjszaka volt, az utolsó vonattal jöttem. Itt nem merek az állomásról járni, mert sok a veszélyes alak. A buszom az előző városból pedig elment, így nem tudtam volna haza jutni. Már nagyon pánikoltam, pénz sem volt a kártyámon, hogy valakit értesítsek. Egy férfi segített - régen ismertebb volt, rockzenész -, odaadta a telefonját, hogy nyugodtan hívjak segítséget. Kiderült, hogy ugyanabban a városban lakunk, azóta egyszer láttam csak. Az a baj, hogy nálunk nagyon veszélyes a cigányok miatt az állomás környéke, ott laknak karéjban, ráadásul elég messze is lakom az állomástól.

De tudtam telefonálni, és biztonságban hazaértem.

Hát igen, a besurranók ellen nehéz védekezni, pedig muszáj, mert mindig is voltak, és lesznek is. Ha másért nem azért, mert igaz lehet a mondás: „alkalom szüli a tolvajt”.

Az meg egyenesen akasztófahumor számba megy, hogy az ember még hálás is a tolvajnak, hogy legalább az iratainak a nem kis energiát felemésztő visszaszerzésétől megkímélte.

A fiatalember, aki megcsípte a tolvajt, csillagos ötösre vizsgázott emberségből.

Az én munkahelyemen is fordultak már elő besurranásos lopások, pedig komoly portaszolgálat van. Az egyetlen, ami vigasztaló, és igen komolyan fokozza a komfortérzetet, hogy ha nincs idegen a házban, semmi nem tűnik el. Se egy toll, se egy mobil, se pénz az őrizetlenül hagyott táskákból. Magyarul: legalább a munkatársakban és a takarítószemélyzetben meg lehet bízni.

De az óvatosság sosem árt.

Velem is történt egyszer egy kisebbfajta csoda kb. másfél évvel ezelőtt. Óvónő vagyok és nálunk a óvodában május-júniusban besurranó tolvajok fosztogatnak. Aznap épp nem voltak gyerekek a csoportban, mert pakolós napot kaptunk és már csak én voltam bent. Kb két percre kimentem a csoportszobából, hogy szemügyre vegyem a faliújságot. Mikor visszamentem, egy pasas állt a szoba közepén, kezében a pénztárcám. Mondtam neki, hogy adja, vissza, de ő ment kifelé, az udvar felé, én meg utána, és egyre hangosabban mondtam,hogy álljon meg. De persze ő egyre gyorsabban spurizott kifelé. Az udvaron végig kergettem - persze ekkor már ordítva - kb 50 métert, de aztán átugrott a kerítésen, oda már nem juthattam utána. Ekkor szóltam neki, hogy oké, vegye ki az 5ezrest ami benne volt, de a tárcámat adja vissza, mert az összes papírom benne volt. Hát mit mondjak, nagyon rendes volt az ürge, mert megtette, és visszadobta a pénztárcámat. Aztán persze elszaladt. Addigra kiértek a kolléganőim is, és az utcáról a kerítéshez lépett egy 10-12 éves forma kisfiú és megkérdezte, hogy elkapja-e a tolvajt. Én meg lemondóan mondtam neki, hogy ha akarja, kapja el.

Kb fél óra múlva ez a kisfiú egy fiatalemberrel megjelentek az oviban és visszahozták az ellopott 5ezresemet (hó vége volt, ez volt az összes pénzem). A fiatalember elmondta, hogy az ovi melletti 10 emeletes házban lakik, és a kiabálásomra kiment az erkélyre, és végig látta az egészet. Aztán lement az utcára, és elkapta a tolvajt. :) Hát nem hihetetlen?

Persze én sem maradtam adósa a megmentőimnek.

Kértem a őket, hogy másnap jöjjenek be az oviba, hogy meghálálhassam a jócselekedetüket. Vettem egy tábla csokit és egy üveg bort. A kisfiú be is jött, odaadtam neki a csokit egy ezres kíséretében, de a fiatalember sajnos nem jött vissza.

Az ovinkban - meg a környező ovikban is - minden évben van ilyen besurranós időszak. Sok pénzt - főleg csoportpénzt, táskákat, mobilokat vittek már el. De ez volt az első alkalom, hogy visszajött, amit elvittek.

"persze az is karos ha valaki csak a jot lassa es az is ha csak a rosszat. . . ."

Ha meg még suk-süköl is...

hat valaki megnezi a forum temat es ha van csoda amirol meselhet...fuggetlenul attol hogy en mit szoltam a forumhoz hozza megirhatja....egy forumhoz lehetnek pro es kontra hozzaszollasok...

az adatlap az mas ott segitseggel irtam amgyarul..a billentyuzetem Fekete-tenger parti...ahhoz hogy magyarul irhassak kulon be kell allitsam...es mivel egy nap nem csak hoxazom..es nalunk mindenki igy ir..en igy tanultam meg irni...de ettol ez nem azt jelenti hogy nem tisztelem a nyelvet...semmi koze a kettonek egymashoz...de mind 1 ki mit gondol errol is...:)

de ha mar valaki volt olyan kedves es irt egy cikket valaszul az en cikkemre akkor en is beleszolhatok a forumba....

persze az is karos ha valaki csak a jot lassa es az is ha csak a rosszat....

"de nem kell azert mar mindenkiben a jot latni. . mert karos. . . "

Húúúú. Szerinted akkor a rosszat látni mindenkiben az nem káros, sőt?

Nem veszed észre, hogy ebben a topicban Te tetted a csizmát az asztalra?

Idézet (24. KeA): „Ezt a fórumot valaki azért nyitotta, hogy lélekemelő történeteket meséljenek egymásnak.”

Te pedig egyfolytában azt bizonygatod, hogy nincs emberi együttérzés.

Egy-egy betű hiányát (pl. p) egész jól viselem, na de az ékezetekét...? A bemutatkozó oldaladon, és a cikkedben még megvannak.

Ha már magyarul írsz a Fekete-tenger partjáról, nem tudnád a nyelvet megtisztelni?

Igazad van, de akkor fogadd el, hogy más is úgy ír, ahogy akar. Badonyimariaeva is csak élt azzal a jogával, amit te most itt említettél.

Ezzel együtt azt gondolom, nem kellene mások jókedvét elrontani. Feltűnt, hogy "megölted" ezt a topicot??? Már senki nem ír bele "hétköznapi csodákat".

a csizmat kerem szepem az asztalra tettek... :)

szoval en irtam egy cikket mi szerint "megszunt az emberi egyutterzes"...te irtal egy cikket mi szerint "vannak meg hetkoznapi csodak"...ami valasz az en cikkemre....akkor lattam egy forumot...amiben valaki a cicajarol emlekezik meg...es egyes kedvesek...a csizmat felrakjak az asztalra;)) es gyanusitgatjak, bantsak azt a lanyt...ami szamomra azt bizonyitja az emberi egyutterzes....megszunoben van....most egy dolog az ellenvelemeny....mint az enyim a csodakhoz..es mas dolog sertegetnunk egymast...:) szoval kedves forumozok nem akarok en unne az az "csoda" ronto lenni...de en nem ertek egyet..a hetkoznapi csodakkal...:) talalkozok en is rendes emberekkel...de szamomra az normalis....olyan is kell meg...:) ebbe a vilagba...:)

Most próbáld meg légyszi ne támadásnak tekinteni amit írok és ugyanezt üzenem a tesódnak is.

Borzasztóan sajnálom, ami a macskával történt, mi is nemrég veszítettünk el egy 14 éves, gyönyörű, életvidám macskát. Egy autó hajnalban halálra gázolta a ház előtt.

Azt is tudom, hogy miről beszéltek, mert olvastam a fórumon azt a hozzászólást, ami ennyire kiborított.

De saját magatoknak mesterségesen okoztok további szenvedéseket, ha nem vagytok képesek tovább lépni azon a cikken és a hozzászólásokon.

Ezt a fórumot valaki azért nyitotta, hogy lélekemelő történeteket meséljenek egymásnak. Te pedig már másodszor hozod fel ezt a témát, bizonyítván, hogy nincs emberi együttérzés.

Van! Csak próbáld meg észrevenni és ne lovagolj mindig azon az egy igazságtlanságon, ami veletek történt. Hidd el, könnyebb lesz a lelkednek.

Valóban, segíteni, csak azon lehet, aki maga is akarja.

Azonban ne feledkezzünk meg, arról, hogy az igazán segítsére szorulók, nem biztos, hogy segítséget kérnek sajnos.

Gondoljunk azokra akik még azt sem tudják, hol kell segítséget kérni, és, arra is, hogy szégyenlik a helyzetüket.

Lehet, hogy tényleg igaz, hogy ahol a legnagyobb a szükség, ott a legnagyobb a segítség? …

De mindennel együtt azt gondolom, hogy az embernek legelőször sajátmagának kell tennie azért, hogy megjöjjön a segítség.