Van olyan köztetek, akinek családja, gyerekei vannak, mégsem kívánja az egész karácsonyt a háta közepére sem? (beszélgetés)

Majd márciusban megterítem vele az asztalt! :)

Én is nehezen bírom, fogytam is pár kilót... Nagyon más típusú emberek vagyunk :S

Hát ,meg tudom érteni.Én se szeretek jópofizni senkivel,és a kényszeres,kötelező dolgokat se szeretem.

Régen,disznóvágásra, szüretre,lagzikba jártunk,és hát szinte mind ivászattal,berúgással végződött a férfiak részéről,sajnos...

Hát nekem nem hiányzik:)

Mi is már csak szűk családi körben ünnepelünk, és ez így nagyon jó....

Semmi bajom nem enne, ha anyósomnak nem az lenne a fő kritizálnivalója, hogy miért pont azt főztem, amit, miért azt sütöttem, amit, a gyerekek miért azt az ajándékot kapták, amit...

És idén nem is nagyon lesz süteményezés, mert gubancos a sütő, ezért majd kapom az intelmeket, hogy de ezt meg azt meg amazt meg tudtad volna csinálni! Mondja az, aki a saját unokáját, a fiamat nem tudta felköszönteni a névnapján se!

Ez érdekes. És mi motivál?

Én is párszor eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha bevállalnám a szentestét. Nekem a motiváció a csodálat lett volna, az elismerés, hogy milyen szuper dolgokat alkottam (imádok főzni-sütni).

De aztán rájövök, hogy ez nekem nem elég.

Te mivel tudod túltenni Magad azon, hogy van ott két olyan rokon, akikkel nem bírjátok egymást?

Tudjátok furcsa ez...Én sajna utálom az anyósomat,és utáltam hogy hosszú-hosszú évekig elkellett mennem hozzájuk karácsonykor...Meg volt a vacsora,utána após el,tévét nézni,sógornőmék fel a második szintre(ott laktak) férjem az apjával tévé,anyós be a hálóba..Én meg ücsörögtem lent a gyerekekkel..Másnap dédik,stb.

20 éve meghalt anyu,16 éve a nővérem.5 éve aposóm.A család szétesett.Végre,megtörtént,amiért annyi éven át imádkoztam! Végre,csak a szűk család!!!

És tudjátok...? Nehéz bevallani...de car!:((

Soha nem gondoltam volna,hogy ezt mondom,de jobb volt a nagycsaládban...:( Most is imádom a karácsonyt! De...valamiért..nem az igazi..:(

:))))

Majd az új lakás dísze lesz!:)))))

Részvétem anyósod miatt. Biztos nem élném túl, ha nekem az enyémmel kéne laknom. Vagy ő nem... De már a hegylakó is megmondta: csak egy maradhat...:)

Idén nem várom a karácsonyt. Elköltöztünk, és átmenetileg anyósnál lakunk, míg készül a házunk... még 2,5 hónapig... összesen fél évig... Borzalom. Egyébként szeretem a karácsonyt, de most ilyen körülmények közt csak túlélek, a hátam közepére kívánom. Semmit nem veszek, semmit nem készülök,nem sütök mert utálom a konyháját. De ennek is vége egyszer...

És a csúcs: mit kaptam anyóstól mikulásra? egy terítőt.. persze hogy karácsonyit... abszolút figyelmes... Hova rakjam, a fejemre? :)

Én mindig imádtam a karácsonyt,bár soha nem az ideális család vett körbe olyankor,és nem is voltak érdekesebb ajándékok,nem sokra emlékszem.Valahogy a várás,a készülődés légköre ragadott magával,a spirituálisabb része,ez még a legrosszabb karácsonykor is ki tudta tölteni a gondolataim egy részét.

A fenyő a kedvencem,és az ajándékkészítés,mert imádok bütykölni.

Nem, szerencsére nem várja el. Ő is türelmes, és azt nézi, hogy nekem mi jó, úgy értem, soha nem erőltette ezt az összejövősdit.

Csak hát az ismerősök mindig, fülig érő levehető mosollyal: Jaaaj, és az Edináék jönnek karácsonykor, nahát, nem hívtad meg őket, én ezt el sem tudnám képzelni, stb..."

És akkor még én mentegetőzök és magyarázkodok. Na ezt utálom.

Többen írtátok az anyós kérdést.

Nekem nincs anyósom, de dettó ugyanaz a helyzet, (mint egy nemszeretem anyóssal), csak éppen a férjem lányával. Harmincas, már több éve együtt lakik a párjával. Hát őszintén, sose szerettük egymást, ha hazajön valamiért az apjához, hozzám be se köszön a szobába. Amíg itthon lakott, akkor is csak elmentünk egymás mellett, olyan ellenséges volt végig. Ő magukhoz a három év alatt még nem hívott meg.

Már csak azért írom, hogy kb. mint anyós kategória lehet ilyen sz@r.

Hát én pl. neki sem tudom eljátszani karácsonykor, hogy együtt a család, mindenki imád mindenkit (és nem is vagyok hajlandó). Nem hívom meg őket ide, hárman ünneplünk, férjem, lányom, és én.

Na az ilyen kényszeres dolgok miatt van tele a púpom, mert egyrészt "deháteztmégsemlehet, meg az illem, meg a satöbbik", ezeken agyalok. Másrészt pedig felmentem magam, mert aki egész évben itt lakik fél órányira, és nem kíváncsi rám, annak nem ugrálok karácsonykor sem.

Jó lehet ott, ahol jók a családi viszonyok.

Az a film a legjobb karácsonykor, igazad van!:))

Nekem is folynak rajta a könnyeim, de a nevetéstől!:)