Van olyan, hogy néha már teher a háziállat? (beszélgetés)
Apukámnak lett volna sétapartner, mint ahogy az előző kutyáik.
De sajnos ő izületes lett,sánta az egyik mellső lábára.
Hiába kapott mindenféle kúrát, semmi nem használt, egyszerűen a kutya hatalmas. Így hiába lett/ van nevelve ha megindul nehezen tud megállni, ha az útjába kerülsz nem tud kikerülni,elsodor.
én csak annyit fűznék ide,hogy az ember is tud gusztustalanságokat csinálni,mikor nagyon öreg ,nagyon beteg v mindkettő
az én nagymamám demenciás volt,én ápoltam,és még amellett,hogy a napom a mocsoktakarításbol állt,még félhettem is,mert volt,mikor késsel jött nekem...nem ragoznám tovább az egészet,mindebből annyi a lényeg,hogy sose kívántam a halálát,annak ellenére sem,hogy sosem szeretett engem.Ragaszkodtam hozzá mert mellette nőttem fel,ő meg hozzám békés pillanataiban,mert csak rám számithatott...
és az a cica is számít rád,nem tehet arról,ami lett belőle.
sokan most lehordanak majd mindennek,hogy összevetek egy állatot egy emberrel,de nem érdekel,ugyanúgy él és érez,mint mi.És ezzel nem azt akarom mondani,hogy rossz ember vagy,isten ments hogy feletted ítélkezzek,de ha nevelted és szeretted egy életen át,akkor a lelked mélyén szereted most is.És rohadtul fog hiányozni és fájni ,ha már nem lesz,ha a halálát kivánod legközelebb erre gondolj
azért kitartást és sok erőt kivánok mindehhez.
2 nyuszi volt. Az első mentett, 2-3 évesen kerülhetett hozzánk. Egyáltalán nem volt szocializálva, bak volt, ivartalanítattam így kb kezelhető lett. De nagyon hangulatfüggő volt és sokkal többször volt rossz napja, mint jó, sokszor nagyon agresszív volt, pl az egyik macskának le is harapta a farkát. Valószínű húsvéti ajándék lehetett, egy ismerősék találták az újonnan vásárolt házuk szuterénjében, icipici ketrecbe zárva, elég rossz állapotban volt, a gazdik költözésnél "ottfelejtették". Ő még 8 évet elténykedett nálunk. Kemény 8 év volt, nagyon nehéz állat a cukimuki nyuszi, pláne ha 2-3 évig tesznek rá a gazdái, de az utolsó 2 év nem volt vészes vele, megöregedett, abbamaradt a kártevés, "áskálódás", támadás.
Ő utána kaptam még egy nyuszit, mert azt hitték szeretnék még egyet (már akkor sem szerettem volna) de vele is lehúztam becsülettel 8 évet, ő nem volt ivartalanított de még így is sokkal kezelhetőbb volt,néha már-már kedves, de kötelességnek éreztem csak az ellátását. Ő daganatos lett, elaltattatuk.
A nyuszik ivarosan cca 8-10 évet élnek, ivartalanítottan akár 12-13 évet is.
A sünit nem tudjuk mennyi idős volt. Szintén mentett sün, de "vadsün", valahogy elveszítette az egyik mellsőlábát, úgy találtuk meg hogy valami döcög, hempereg a fűben, így nem lehetett visszaengedni a természetbe. Az állatorvos szerint középkorú, cca 3-4 éves lehetett mikor hozzánk került, nálunk töltött még 2 teljes évet, kétszer sikerült átteleltetni, aztán a 3. évben elment téli álomra, de tavasszal már nem ébredt fel. A vadsün állítólag nem él tovább 5-6 évnél. Vad volt, nem tűrte az emberi érintést és egy bolhazsák volt. Komolyan jobban vonzotta a bolhákat mint a macskák és egy agresszív sünit sem egyszerű dolog kezelni, fürdetni.
Mire a jelenlegi komondor öregnek számít majd, addigra én is 75 körül leszek.
Ezt viszont nem számoltam ki akkor, amikor a házhoz hoztam.
Nagyon üres lenne a ház komondor nélkül.
Szerencsére a fiam most még csak 31 éves.
Köszi szépen!
Szerintem se vagyok rossz gazdi, kitartok mellette.
A macska meg valósággal szerelmes belém, szóval már csak ezért sem hagynám magára. Mindenhova követ, ahol én vagyok, ott van ő is. Amiket leírtam, attól függetlenül aranyos állat. Csak öregszünk, ő is, én is.
Én megértelek. Én nyuszival és sünnel voltam így. Bár a nyuszinál pont az időskor volt az egyszerűbb.
Mindegyik matuzsálemi kort élt meg, minden tőlem telhetőt megkaptak, de tudom soha többet se sünöm, se nyulam nem lesz.
Ha őszintén magamba nézek megkönnyebbültem mikor elaludtak örökre. Szép volt, jó volt, soha többet.
Kitartást! Mivel ilyen idős a cicád, kétség nem fér hozzá hogy jó gazdija vagy.
Igen van. Szüleim esetében akik bár még csak 60 túl vannak, egészségügyileg nincsenek jól.
Ehhez jön egy grizzly medve méretű kutya, aki ha megindul akkor se hall, se lát, elsodor mindent és mindenkit aki az útjába kerül. Anyukámnak 3 hete majdnem eltörte az amúgy is sérült lábát. (anyukám motor balesetből kifolyólag rokkant)
Az állatorvosnak múltkor a farkas körömvágás miatt rlkellett altatnia miután 2 nrm tudták legyűrni apámmal.
Szóval igen. Teher mert szüleim egyre gyengébbek.
Nem tudom mit szólnék, nyilvánvalóan nem esne jól.
Mindig ragaszkodtam ehhez az állathoz, valami megváltozott. De lehet hogy nem is a macska az oka, hanem bennem változott valami rossz irányba. Lényeg hogy már nincs úgy türelmem dolgokhoz, mint ahogy korábban volt.
Sok macskánk volt az éveek során, volt néhány, amelyik betegségben ment el.MI a beteg macskákat- legyen akármilyen piszkos, gusztutalan, bevittük egy dobozba a szobába és éjszka figyeltük, mire van szüksége, akar-e inni stb. Egy részük meggyógyult, amelyik meg nem, eltemettük elengedtük. Fiam akkor még egyházi suliba járt és nem tudtuk volna elviselni a gondolatot, hogy aki annyi vidám boldog percet okozott,cserben hagyjuk. Néha azért nekem is elegem volt az egészből, de eszembe sem jutott hogy megszabaduljak tőlük.
Ha meg már nem lesz a macskád, milyen nagyon fog hiányozni.
Most gondoltam bele, lehet már foga sincs.
Az a lényeg nem bántod, az meg, hogy mit gondolsz és miért, csakis te tudod.
Nekem akkor teher, ha külföldre kell utazni és mindig valakit keresnem kell, hogy vigyázzon rá. Amikor magamhoz vettem még volt Magyarországon család aki vigyázott rájuk, már nincs. (kutya-macska) És igen, ilyenkor is lehet teher az állat. Mindig jöhet olyan helyzet, amire az ember sosem gondolna. Ne ostorozd magad. Szép kort megélt a cicád.
Megöregszik a macsa is (bár én kutya párti vagyok) és megöregszik az ember is.
Ha szerencséd van te is meg fogsz öregedni és lesznek gusztustalan dolgaid.
Mit szólnál hozzá, ha a veled egy háztartásba élők arra gondolnának, hogy nem bánnák, ha már meghalnál?
Van egy 10 éves szívbeteg csivavám.
Nem gusztusos mikor a szíve miatt köhög és olykor olykor hány. Bele az ágyba. Általában ágynemű csere után. Na mindegy, soha nem teher. A szívem szakad, meg, hogy olyankor nem segíthetek neki.
Mással előfordult?
Szégyenlem leírni, azt se bánom ha leszidtok.
Van egy cicám , huszadik évében jár. Pici kölyök kora óta nevelem, szeretem. De néhány éve ahogy öregszik, egyre gusztustalanabb dolgai vannak, utálok már vele egy lakásban élni. Mindenhova oda hány, oda wc-zik, pedig tiszta az alomja mindig. Nem győzök takarítani, fertőtleníteni utána.
Nem vagyok rá büszke, de már teher a jelenléte, nem bánnám, ha már meghalna. Nem fogom elaltattatni, vagy bántani, de sajnos ezek a gondolatok járnak a fejemben, hogy már elegem van belőle.