Van "igazi" barátotok? (számodra, mit jelent egy barátság) (beszélgetés)

Pszichológushoz azok járnak, akiknek nincsenek barátai.

Szerencsés vagyok, kevés barátom van, de ők igaziak. A barátságban azt szeretem a legjobban, hogy elfogadja a másikat olyannak, amilyen. Egy igazi barát mellett lehetsz elesett, kimutathatod a gyengeségeidet, mégse él vissza vele. Ha bajban vagy, számithatsz rá, és elég ha az csak lelki támasz, együttérzés. A problémáidat nem megoldja, hanem meghallgatja. Megoszthatod vele az érzéseidet, élményeidet, akár jók, akár rosszak.

Olyan mint egy jó pszichiáter, ha magad alatt vagy felemel, meghallgat, kibeszélheted magadból a szakitásodat, a problémáidat, stb.. nem kell magadba fojtanod. Ő az aki figyel rád, megért, segít. Mindezt önzetlenül, elvárások nélkül.

Ez az egyetlen olyan emberi kapcsolat, melyben az ember megélheti emberségét, melyben nincsenek elvárások, önzetlen és nemes gesztusokkal teli, ettől válik az ember igazán emberivé.

A feltétel nélküli szeretet játszótere.

Az én életemből kimaradtak!

Az igaz barát gyakran gondol rád,ha nem is egy héten többször de huzamosabb kihagyások nélkül tartja veled a kapcsolatot,képes elfogadni amilyen vagy.Szereti a társaságodat,jó vele viccelni és komolyan elbeszélgetni is.

Mintha álom volna... Pedig szerintem ilyen egy jó barát.

A férjemmel közös igazi barátunk egy van. Ő tényleg igazi barát, a többiek csak haverok, jó ismerősök.

Aztán mindkettőnknek van még egy lánykori, fiúkori barátja, akiket bármikor bármelyikünk szivesen lát, de valahogy ők nem olyan közös igazi barátok. Külön-külön igen.

Sziasztok!Nekem piszok szerencsém van:)

2 olyan barátnőm van,akire mindig számíthatok,akik érdeklődnek,nem felejtenek el,elfogadnak olyannak amilyen vagyok,nem tudunk összeveszni,de vitatkozni sem,teljesen egy hullámhosszon vagyunk.Elmondunk egymásnak olyat ami másnak sosem,ha arról van szó akkor vigasztalunk,vígadunk,sírunk...és írhatnám.

Az egyik csajszi közel 16éve a barátnőm,a másik 4éve és ami érdekes össz-vissz 4nap van közöttük:)

Most voltunk bulizni elsőnek 1x-re mind a 3-an és hát mit mondjak:fergeteges volt!IMÁDOM ŐKET!!!

Megértem! Na az effajta barátság kimaradt az életemből. A családunk gyakran költözött, mert apámat helyezték, menni kellett. Így az általános iskolát 3 városban, a középiskolát 2 városban végeztem, + a főiskola. Szóval mire kialakult volna egy barátság, mi mentünk.Voltak jó osztálytársaim, jó szomszédaim, jó csoporttársaim, jó kollégáim, de barátnak nem nevezném őket.

Persze egy házasság is tönkre mehet, de mi a garancia arra, hogy egy barátság nem? És viszi a titkaidat, amit rábíztál, és vagy kiad, vagy nem:(

De mindezek mellett vagy ellenére, nem irigylem azokat, akiknek van barátnőjük. Az ő életük úgy kerek, az enyém meg így:)

Na igen, pont ezt irtam. Szerintem a férj nem a barátunk. Ő egy teljesen más kategória. És sajnos a házasságnak vége is lehet és akkor mi lesz? Ki lesz a barátunk?

És természetesen a barátnak nem az a fő célja, hogy rázúditsuk a problémánkat és örökösen panaszainkkal árasszuk el. Az ilyenre senkinek nincs szüksége, max a panaszkodó félnek.

A problémáimat nekem sem a barátnőm oldja meg, hanem én. Esetleg támogatást kapok, ha igénylem, vagy együttérzést.

És egy barátság nem azzal kezdődik, hogy gyere elmondom az összes gondomat.

Mi a barátnőmmel általános iskola óta vagyunk barátnők. Először csak együtt játszottunk, majd együtt jártunk sportolni, aztán bulikba, moziba, szinházba, nyaralni, együtt dolgoztunk, tanultunk, stb. Aztán én férjhez mentem, gyereket szültem, majd ő is néhány év múlva. És ugye felnőtt korban már jönnek a problémák pl. munkahelyi. Erről pl. vele tudok legjobban elbeszélgetni, mert ő ismeri a munkámat is, általában az elbeszéléseim alapján a kollégákat és méginkább engem, igy ha valamilyen helyzettel kapcsolatban bizonytalan vagyok, akkor ő tudja legjobban átérezni, igy tanácsot is adni. Persze a férjemmel is átbeszélek dolgokat, de mivel ő teljesen más területen dolgozik, igy elképzelése sincs az én munkámról, arról sem, hogy ilyen körökben milyen emberek vannak, ahogy én sem az övét. Egy barát teljesen más szemszögből közelit meg eseményeket, mint egy férj.

És attól, hogy van barátom én nagyon szivesen végig hallgatok bárkit, tanácsot is adok, ha tudok, és természetesen én sem adok tovább senkinek semmit.

A kollégák többségével is nagyon jóban vagyok, de velük nem beszélek meg mindent. Nem terhelem őket a napi gondjaimmal és nem megyek velük nyaralni sem, mert ez egy teljesen más kapcsolat.

Sziasztok! Valahogy úgy van ez, hogy én "gyárilag" bizalmatlan vagyok. Nem szívesen traktálok senkit a problémáimmal. Úgy vagyok vele, hogy a problémák azért vannak, hogy megoldjuk! Ezt úgysem teszi meg helyettem más! Talán pont azért, mert így fogom fel a dolgokat, gyakran átlátom a helyzeteket és gyorsan, logikusan döntök. Nem szeretek ülni a problémákon, mert az frusztrálttá tesz és megalkuvóvá. Éppen ezért ha néha van is olyan, akivel megosztom a gondolataimat, már csak utólag

mondok el ezt-azt. Viszont az is igaz, hogy mindig azzal igyekszem megbeszélni a gondom, akivel a gondom van!Nem teszek felesleges köröket:)Soha nem volt barátnőm. Olyan nem, akire a titkaimat is rábíztam volna.Mindig megtartottam magamnak a jogot, hogy annyit tudassak mással, amennyit jónak látok.Mint a szűz jegyűek általában magammal jól tudok kommunikálni. Ez talán furcsa másnak, de én a saját problémámat is képes vagy objektíven látni (és magamban pro-kontra ütköztetni)Persze mondhatjátok, hogy a barátság nem csupán ez-az megbeszélése. Közös programok, hobbi stb. A közös progiban társam a férjem, a hobbim pedig szinte 5 évente változik:)

Viszont az is igaz, hogy engem sokan megtalálnak és sok mindent elmondanak, mert nem adom tovább. De nem hiszem, hogy ez lenne a barátság:)