Van-e itt olyan, akinek rokona pszichiátriai intézetben van? (beszélgetés)

Én az OPNI-t láttam belülről, ki kellett menekíteni valakit, hülyére szedált emberek voltak bent. Felejthetetlen. Életem legszörnyűbb látványa volt.

Lehet, ha ezt mondják itt, lehet talán normális hely, de nagyon meg kell nézni.

Nem irígylem a fórumindítót!

Igen, az ár engem is érdekelne.

Hogy érted, hogy az intézetben nem fog 20 évet élni? Lelki tönkremenés miatt, vagy hogy fizikailag is rásegítenek?

Az én fogalmaim szerint az "otthon", ahol dolgozol, és a pszichiátriai intézet, ami a címben szerepel, között azért van némi különbség!

Pszichiátriai intézetben tuti nem fog még húsz évet élni. Azt hiszem, ettől nem kell tartani.

De tényleg, hogyan lehet bejutni egy otthonba? Horror ár?

Szereted?

És ha nő lenne?

Értem. Hát igen, az én rokonom még jóval fiatalabb. De súlyos pszichés beteg, tehát indokolt a dolog.

Nagyon köszi neked és mindenkinek a segítséget! Egy kicsit jobban érzem magam, azt hittem ezek félelmetesebb helyek.

Nekem nem is az jutott erről először eszembe, hogy ez jó megoldás lenne-e neki. Ha sikerül egy legalább közepes színvonalú ellátást kapnia, akkor számára ez az egyetlen megoldás. Ha valaki egyedül akarja bevállalni egy ilyen beteg otthoni gondozását, akkor pár hónap alatt rámegy az egészsége, élete.

Sokkal nehezebb az, hogy sikerül-e találni olyan intézményt, ahol normálisak és megfizethető.

Sajnos néhány helyen a "gondozás" abból áll hogy telenyomják gyógyszerrel a magatehetetlenségig, leszíjazzák éls néha pelenkát cserélnek.

Kérdés, hogy ez nekünk is megfelelő lenne-e. Az én rokonom igen agresszív, dühkitörései vannak, bár gondolom, hogy ezt kezelnék.

Anyagilag milyen költségekre kell számítani?

Sajnos ez függ mástól is. Pl. képtelenség egy ilyen emberrel együtt élni, mindenféle mániája van, ami kívülről nézve abszolút nem normális.

Mivel saját családom van és nem egyedül élek, ezért aztán tőlük is függ a dolog. Sem ők, sem én nem akarunk egy másik (főleg ilyen) személlyel élni, de a lelkiismeretem is megszólal: élet-e az neki, ha valahova bedugom és a fennmaradó 20 évét ott kell letöltenie?

Amennyiben szakorvosi vélemény alapján bekerül pszichiátriai intézetbe, aligha lesz módja arra, hogy "bosszút álljon"... Az ilyen mentalitás részben a betegség része is... Látogathatod rendszeresen. Amennyiben ez bármelyikôtökre lelkileg rossz hatással van (belôle pl. agressziót, durvaságot vált ki), lehet ritkítani a látogatást. Beviheted a kedvenc ételét, süteményét, ajándékot, stb. A személyzet átadja.

Hallottam olyan esetrôl, hogy a néni lánya éveken át naponta vitte be reggelire a bundáskenyeret, mert ô csak azt volt hajlandó megenni reggelire...

Én semmi mástól nem tenném függővé ezt, csak attól, hogy mennyire szeretem, vagy mennyire jó ember volt... Ilyesmi.

Jó nagy bajban vagy. :(

Nem tudja ellátni önmagát, hisz se pénze fenntartani egy lakást, hát még a kajákat, de főzni se tud abszolút, mosni se, semmit.

Én leszek a gyámja, és szakorvosi vélemény kérése megoldható lenne, de egyelőre nem tudom mi lenne a jó. Én elképzelhetőnek tartom, hogy veszélyes, több zaklatási ügye is volt már, amik miatt többször feküdt benn a pszichiátrián. De én attól tartok, hogy ha bezáratnám, akkor még rosszabb lenne a helyzet, hisz nem akarna bent maradni és talán még bosszút is állna rajtam... Viszont ha kint marad, akkor meg teljesen életképtelen. Én nem tudom megoldani az állandó felügyeletét.

Az a kérdés, hogy mennyire lenne indokolt az intézeti elhelyezés.

- Eltudja látni önmagát?

- ön- vagy közveszélyes-e?

- tudná-e fizetni az intézeti ellátást?

- gyámot rendeltek már mellé???

- szakorvosi vélemény van a kezedben? stb.

Szóval eléggé összetett a helyzet.