Van aki minden segítség nélkül, egyedül neveli a gyerekét/gyerekeit? (beszélgetés)

mesélsz róla?

de csak ha nem zavar...

Miért?

pedig a te történeted is érdekes lehet... :)

Én is sorstárs vagyok

már sokadik éve nevelem egyedül a gyereket

és leginkább a barátokra számíthatok...

És ami nagyon jó, hogy a munkahelyem torrerálja

ezt az egészet.

A betegségemmel együtt.

Nagyon nehéz a mindennapi életünk, 8 éve nem nyaraltunk kettesben,

tavaly egy nagyon kedves családnál tölthettünk pár napot, tavaly előtt a barátnőmék vártak minket teljes ellátásra balatoni kempingbe 3 napra vendégül. (szóval még ennyi közös nyaralási élményünk sem lenne, ha ők nem lettek volna mellettünk)

Segítséget a vöröskeresztes ruhaosztás a kinőtt ruhák elfogadása, és apró az életben jövő segítségekből éljük kis életünket...

Bár családom egy része a közelemben van, de segítségük, kimerül abban, ha segítenek azt a fejemhez is vágják...

Én vállaltam neveljem...

több éve alig alszom (éjszakánként 2-4 óra), sokszor volt mostanában, hogy teljesen kiütöttem magam a gyerek is nehezen tudott felkelteni, vagy iszonyatos fejfájással keltem, de gyógyszerre sem volt pénzem, így volt, hogy napokig szenvedtem a fejfájástól...

tavaly már annyira kimerült a szervezetem, hogy 3 alkalommal bénulásig lassult le a szervezetem, újra tanultam járni...

és most itt az új év és küzdök minden sikerért...

Szeretnék egy 6 órás, de jobban fizető állást, mert picurimnak segíteni kell a tanulásban és a napi 10 óra távollét eléggé lefárasztja mindkettőnket...

7-5 ig iskolában van

aztán még itthon leckeírás, javítás, gyakorlás...

tavaly megéltünk olyat hogy hetekig 9 körül tettük le a könyveket...

Iszonyatos volt és már sajnáltam a gyerekem

nem volt a végén már olvasni sem hajlandó

iszonyatos nehéz mikor falakba ütközünk és nincs segítség, pedig néha egy jó szó is rengeteget tud segíteni... :)

Fel a fejjel, mert nem könnyű

de muszáj talpon lennünk és megtalálnunk a magunk boldogságát, hogy kicsikénk is boldog lehessen...

Ja és egy jótanács...

figyeljétek a gyermekeitek apró jelzéseit...

Ők főleg ha még picik tudják mi a jó nekünk :)

ez most tudom fura, de én megtapasztaltam :)

néha csináljátok azt amit ő kér...

Csodákra képes:)

Nem könnyű. Nem is tudom, hogy lehetsz ilyen erős.

Én biztos be fogok dilizni, ha ez egyedül maradok.

Tényleg minden tiszteletem feléd, hogy így gondolkodsz. Erősnek lenni és Kitartani.

Sziasztok!

Én is egyedül nevelem 1,5éves kislányomat. Nálunk az apuka nyáron látta először a gyereket, semmit nem fizet, 300km-rel lakik arrébb és még a szülei sem tudják, h van gyerek...

Szia!

Nálunk ez az egész úgy alakult, hogy apuka vágyott a második gyerekre, aztán megfogant, örült neki, majd egyik napról a másikra eltűnt az életünkből. Ez volt kb. 2 hónapja. Azóta egy ft-ot nem látunk tőle, az sem érdekli, hogy a Fiának miből fizetem az ovit, a rezsit, a kaját, semmit! Ráadásul a családom nagyon szét hullott, így segítségem egyáltalán nincs.. És persze az apuka szegény, mert biztos el lett hanyagolva.. Pedig nem lett. Sokszor nem ezen múlik. De engem nem is főként magam miatt bánt ez, hanem a mindennapokat megoldanom terhesen, egyedül a 3.5 éves Kisfiammal. Kegyetlen nehéz.. De muszáj erősnek lenni és kitartani, ha pedig visszajönne, semmi pénzért nem fogadni vissza újra, mert bármennyire is nehéz egyedül, de ha egyszer megtette, minden lelkifurdalás nélkül újra megteszi! Minket bánthat, fájhat, de a gyereknek/gyerekeknek ebből semmit nem szabad megérezni, mert ha a lelkük sérül, az nekünk is köszönhető részben, ha egy semmirekellő apát visszafogadunk az életünkbe, és hagyjuk a gyerekünket és magunkat újra tönkretenni!