Válogatós a három éves fiam, adjatok tanácsot! (beszélgetés)

Elolvastam a cikket,nem lettem okosabb, sajnos én abból már mindent megpróbáltam.Egy öntudatos gyerekról van szó, egész pici korától tudja mit akar, nem lehet őt semmilyen dumával megfőzni.

Nálunk rendszeres a család együtt étkezése, változatosan főzök, mivel ezt én is igy igénylem, együtt is főztünk nem egyszer, sőt ő mondta meg, hogy mit készitsek, mert szereti és amikor együtt elkészitettük hát nem kérte, nagyon boldog voltam.

Az óvódában sem jobb a helyzet, a gyerekek kedvéért sem eszik meg többfélét mint amit szokott.A tegnap pl mosolygót kapott mert meg ette az egész levest - na mi volt a leves?- csakis húsleves lehetett ha megette. Na de az óvónénik ezt már dijazták, kivételesen az ő esetében.Nyáron nem egyszer rendeztünk partit, csak azért, hogy talán jobban el fogy az ebéd, más gyerekekkel, nem mondom kiváló étvágya volt a szomszéd gyerekeknek, de ő maradt a megszokott kajájánál.Nem tudom mit tehetnék. Amit észrevettem, h az ételeket külalakra itéli meg, hogy "finomnak néz ki", de meg nem kóstolná a világért sem, vagy "fújnak néz ki" és szzel ki is merült az iránta való érdeklődése.

Arra is gondoltam, hogy azért ilyen, mert 6 hós koráig kizárólag anyatejes volt, és emiatt későn találkozott az izekkel, mert már a hozzátáplálásnál tekergette a fejét az izektől.Bizony egy - két éves kora körül volt olyan h nem adtam neki mást csak ami volt,üvöltött az éhségtől de akkor sem kóstolta meg.

Nem könnyű, de csak nekem , én nehezen viselem, nem tudok nyugodt lenni , és még az ételem sem esik jól amikor én szenvedek a finom falatokkal,ő meg a só és krumplival.

Nem tudom, még reménykedhetek-e abba, hogy egyszer csak megváltozik az izlése

TALÁLTAM EGY NAGYON JÓ KIS cikket ezt olvasd el tuti segíteni fog.!

[link]

Ebben a hszben a "okos" idézetedre reagáltam.Az utolsó bekezdés vonatkozik rád.

Pontosan értem mit javasoltál,amivel nem értek egyet.Rugalmatlan ,merev ,és mindkettőnek szívás.

Persze szerintem.

Felesleges ekkora ügyet csinálni belőle.

igazad van :)

ezt a kismama blogon olvastam

2 éves kor után már elsősorban a kialakult rossz élmények, szokások a nemevés okai. Ha sokat nassol napközben a gyerek, akkor ne csodálkozzunk, ha nem eszi meg az ebédet. Ha pedig már korábban is rossz evő volt, keveset evett, akkor a folyamatos etetés, tukmálás veheti el a kedvét az evéstől. Fontos, hogy az evést örömteli élménnyé tegyük a kicsi számára, jókedvű családi ebédek, közös reggelik és vacsorák adják meg az evéshez az alaphangot. A mennyiségek miatt pedig ne aggódjunk, a gyerek pont annyit fog enni, amennyire szüksége van.

Biztosan rém okos volt,és biztosan ő is beletömte a kajákat a gyerekébe 10 szer ,visítás ide vagy oda,míg végre hajlandó volt elfogadni,hogy a gyereke azt a kaját tényleg nem szereti!

Nekem baromi rossz emlékeim vannak a módszeredről,és gyerekként elég sokszor volt alkalmam sírva enni,és ki is hányni az ételt,vagy pl a teát,de ha szerinted egy étkezésnek így kell kinéznie,akkor semmi gond,gyötörd a gyerekedet ,hajrá.:))

Szóval én nem értek egyet veled egyáltalán.

Többször kell kínálni,igen.Rá kell venni ,hogy legalább megkóstolja,igen.

De ha még sem kéri,akkor a kiéheztetés nem lehet megoldás.

Ha nem akarod érteni a lényegét,akkor mond azt.

Nem ismerlek nem tudom melyikek azok az ételek amiket soha nem kóstolnál meg.

Egy gyerek ugyanígy érezhet a rántotthússal szemben ,amit te mondjuk imádsz.

Ez erőszak ,vagy zsarolás ha úgy tetszik.Akármilyen bályos mosollyal köríted.

Képzeld el,hogy majom agyvelőt kellene enned.Nem eszed meg ,mégcsak meg sem kóstolod,mert viszolyogsz tőle.Azt írtad,addig ne kapjon mást ,amíg rá nem kényszerül vagy olyan éhes nem lesz ,hogy megeszi az a bizonyos egyfajta ételt.

Te is próbáld ki ezt pl a majom agyvelővel,vagy a csigával,vagy bármi olyan étellel amit egyáltalán ,még csak meg kóstolni sem akarsz.

Majd akkor mond ,hogy nem erőszak.

ne idegeskedj miatta,hidd el ,majd idővel megkívánja azt is amit ti esztek.

Szerintem az erőszakossággal nem érsz el semmit,csak hogy az evés számára és számodra is tortúra lesz.

még kicsi ha nagy lesz mindent megfog enni magától, nálunk is ez ment a kistesóm semmit se volt hajlandó megenni csak azt amit ő szeret.

Mi nem csináltunk belőle nagy ügyet, és idővel ő kérte h csináljunk neki töltött káposztát, mert a nagynénénknél megkóstolta és ízlett neki, nála mindig megkóstolta az ételeket, otthon bezzeg soha azt mondta rá h fujj.:) de már eszik mindent :)

Sajnos nem egy délelőtt szerettem volna megváltoztatni, és már mindent kipróbáltam, azt viszont elismerem, hogy nem tudok nyugodtan lefeküdni, ha tudom, h egész nap nem evett.És ha este kéri akkor este adom azt amit megeszik, mert nem tudom megengedni magamnak, hogy nyugodtan aludjak. Lehet h pont itt van a baj.

A nyáron vidéken volt, akkor talán meg kóstolt több mindent, persze nagyobb volt a mozgástér, ha egzik nap nem evett rendesen a másiknap jobban evett, de szegény anyum is néha sirásra fakadt, pedig tudta osztani az észt ő is nekem, csak amig az ember nincs benne, addig...

"Tégy úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő most nem éhes, ezért nem eszik." Ebbe sajnos nem fér bele az, hogy ha nem kérsz akkor ugrok és adom a kedvencedet. Még vacsoránál sem.

"úgyhogy meg ne boloduljak el készitettem a húslevesét"?? Hát ez az :) Ne hagyd magad megbolondítani. Semmi baja nem lesz ha nem eszik egy két napig. Évek alatt rögzült be, hogy ha nem eszi meg az újat akkor elé teszik a finom jólismert ételt. Komolyan egy délelőtt leforgása alatt vártál csodát? Azt írtam ugyanúgy kell bevezetni ÚJRA az ételeket mint anno. Apránként, lassan, türelemmel. Csak most már nem kell összeturmixolni és a szájába adni.