Vallomások

Egész nap fekszik az ágyban, semmit nem csinál, de ha valami nem oké a házban, egyből le vagyok szidva. Tényleg rendben van ez így?

Nem bántásból, de remélem nem leszek olyan nénike, aki állandóan a nótatévét és nótaszót hallgat a rádióban. És minden nap a sorozatokat várja!

Mindig visszafogom magam, pedig erős vágyat érzek, hogy megüssek olyan embereket, akik azt mondják: gyerek nélkül semmit nem ér az életem, boldogtalan vagyok. Honnan gondolják ezt? Arra nem gondolnak, lehet, hogy ezzel egy fájó pontot tapintanak?!

Az emberek kb. egy negyede szeretőt tart. Nőként én is... Pedig a családomban minden rendben. Mégis... Sokszor gondolkodom, vajon miért? Nem tudom rá a választ! Szükséges rossz... Térdepelek már, térdepelek... De tényleg nem tudom, miért csinálom.

Nem hiszem el, hogy egy nő nem veszi észre, hogy a férje folyamat írogat a telefonján egy másik nőnek.

Youtube-n rákattantam a ' veled is megtörténhet ' részekre, de családtagjaim / férfiak /előtt titkolnom kell, mert meg- jegyzéseket tesznek.

Nagyon sok álszent kapcsolatot látok, ahol kifelé azt mutatják, hú de boldogok, aztán pedig valamelyik fél megcsalja Konstans a párját. Hányok Tőlük!

Megettem 6 szelet pizzát, egy pudingot és egy nagy pohár cukros üdítőt. Ez nagyon egészségtelenre sikeredett.

Ha a férfiak szülhetnének, akkor biztos rábeszélném a páromat, hogy hordja ki helyettem a 2. gyereket. Bevallom, erre is lusta lennék és nem kell nekem az a nyűgös 9 hónap még egyszer, viszont tesót meg szeretnék.

Végre, nagycsaládos anyaként visszatérhetek a munka világába, 8 órás állás, álmaim munkája, simán tudom intézni a gyerekeket, háztartást, mindent. Nagyon boldog vagyok. ☺️

Szerintem minden nőnek elég lenne napi 4 órát dolgozni. Akkor minden másra (gyerekek, bevásárlás, főzés, önmaga stb.) is jutna kényelmesebben idő.

Anyám megütött. Ez a 2. volt 1 hónapon belül és pont a gyerek előtt, aki sírni kezdett. Persze én voltam a hibás. Az elsővel áttörhette a lélektani határt önmagánál, már nem lesz megállás. Elkeseredtem. A szüleim és a gyerekem az összes családom.

Utálom a hűtőmágneseket.

12 órázás után nem nagyon megy a házimunka. Pedig csak irodai.

Van egy Férfi, aki nagyon vonz minden tekintetben, gondolkodom, erősen, hogy esélyt adok Neki, viszont tudom, hogy nem az én karakterem. Kicsit félek, hogy agresszív és erőszakos típus. Titkon remélem, hogy velem sose lenne ilyen!

Napi kétszer háromszor szeretkezek a párommal pedig fél évtizede már együtt vagyunk.

Egyszer majdnem megcsaltam a szerelmemet a volt kedvessel. De észbe kaptam. A srác reggel megköszönte, hogy elmenekültem, hiszen neki is volt már új szerelme.

Én úgy érzem, mindent megtettem. Csak randizgattunk, de ő tegnap közölte hogy jó velem, megvan a vonzalom is, de nem szerelmes(csak 5x találkoztunk)és vannak mások is, akik érdeklődnek felé. Azt mondta legyünk barátok. Mikor jön végre egy rendes fiú?

Nagyon sajnálom a megvert hölgyet, és kívánom neki a mielőbbi testi és lelki gyógyulást. Remélem győz az igazság. Ugyanakkor önzőnek tartom. Saját vágyai fontosabbak voltak mint a hat gyereke. Ennyire kellet a pasi? Mi van ha őket is bántotta volna?

Van egy titkom, amit több, mint egy éve őrzök. Ha kiderülne, tönkre tenném vele az életem, végleg. Gyakran töprengek, kiteregessem-e a családnak. :(

Részegen orálisan kielégítettem valakit, aki párkapcsolatban van, de már régóta tetszünk egymásnak. Megbántam, de vigasztal, hogy évek óta csalják egymást a kapcsolatukban.

Soha sem kezdenék párkapcsolatba egy olyan férfival, akiről tudom, hogy az előző párját is verte. Az első barátom megütött, azóta a legkisebb agressziót sem tűröm el.

Utalom az olyan embereket, akik a szemembe kedvesek, aztán kibeszél a hátam mögött és fujjog. Hányinger az ilyen!

Nem sajnálom a megvert nőt. Az a férfi már többször megcsalta, bántalmazta, mégis vele maradt. Ráadásul 6 gyerekkel.

Az apósom nem kultivál engem. A páromat nem tilthatom el tőle, mert ugyebár csak az apja, viszont félek, hogy teledumálja a fejét, vagy hogy közénk áll.

Minden megcsalásos történetnél még ismeretlenül is a feleség oldalán állok. Nem tudom, miért, egyik oldalon sem vagyok érintett.

Általános tapasztalatom a férfiakkal, hogy miután visszautasítást kapnak és rájönnek arra, hogy a nő nem akar velük ismerkedni, agresszívekké válnak, lehordják a nőt mindennek, fenyegetőznek. Emiatt már nem is ismerkedem, félek tőlük, mind egyforma!

A volt párom súlyosan bántalmazott fizikailag, azért lett vége. Mégis, mikor bajban vagyok,vagy segítség kell, a mai napig CSAK ő van mellettem, mindig cserben hagy mindenki más. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy adok neki még egy esélyt...

Szó szerint fáj a lelkem!

Igazságtalan az élettől hogy aki nem akar gyereket annak véletlenül lesz, aki meg szeretne sokszor lombik által sem éri el ezt az álmát.