Vallomások

43 éves nő létemre nagyon tetszik egy 20 éves srác. Nem kezdenék vele soha, de van benne valami vonzó. A gondolataimban már sok dolgot megmutattam neki az ágyban. :)

Lenézem azt, aki fizikai munkát végez.

Boldog vagyok, van egy barátom, akivel jól megvagyunk. Mégis, mióta megláttam, hogy az exem, aki az első nagy szerelmem volt eljegyezte az aktuális barátnőjét, azóta csak ezen kattogok. Nem is tudom pontosan miért, csak nagyon idegesít.

Zavar hogy a nagylányom csak friss kaját hajlandó megenni, bármi legyen is az. Ami előző napi nem is kéri.

Nagyon hiányzik az apukám!

Holnap minden kiderül... Annyira reménykedem hogy még lesz!

Szeretnék egy jó helyre elmenni vacsorázni, ahol a nők nem azt számolgatják hány kalória van még a napból és hogy miért nem vacsoráznak. Jó vastag hús, zsírban tocsogva lenne a legfinomabb! :)

Nem etettem meg a Pou-t.

Minden nő odavan a nagy mellekért, én meg gyűlölöm az enyéimet, mellkissebbítő műtétre gyűjtök.

Vajon tényleg úgy van, ahogy írta? Már nem merek hinni senkinek. De valahol reménykedem úgy van. Remélem nem csalódok.

Fiatal vagyok, 20-hoz közelebb és mégis gyereket szeretnék. Még párom sincsen.

Felizgat, amikor edzés közben a személyi edzőm hozzám ér.

A jelenlegi munkahelyemen teljesen tönkrementem. Elvesztettem minden motivációm, lelkesedésem, kiégtem és meggyűlöltem az embereket. Váltanom kell!!!!

Nagyon viccesnek tartottam, hogy csak a 95G méretem miatt valaki "elalélt". Mondjuk hitetlennek is, de jót szórakoztam ezen.

Mindig halogatom a dolgokat különféle kifogásokat keresve. Tudom tudom, térdepeljek kukoricára.

Én is nagyon szeretnék egy kutyát, gyerekkorom óta. De amíg nincs saját házunk, nem lehet.

Engem mindenhol megbámultak,így kellett felnőnöm.Már jól ismerem azt a nézést. Bárcsak megtapasztalhatnám, hogy milyen normális emberként élni. Nagyon jól esik, amikor valaki úgy bánik velem, mint bármelyik más emberrel,pedig látja..

Ha extrém módon kilátszana a fogínyem mosolygásnál, inkább sosem mosolyognék kamerák előtt, csak azok nélkül, magamban, otthon, privát eseményeknél. Kamerák előtt megmaradnék a diszkrét, zárt mosolynál.

A férjem állandóan kontroll alatt tart a testsúlyommal, mert sosem elégedett vele.

Beleszerettem egy kiskutyába! Olyan kis cuki! 2 hét és az enyém!! 💖

Megkívántam a füstölt párizsit, és most jól belakmározok belőle.

27 évesen nem szeretnék még gyereket, és nem értem azokat a huszonéveseket, akik fiatalon szülnek.

Az én kollégáimnak is mindig nagyobb a bajuk mint az enyém. Én meghallgatom őket, de ők engem sose kérdeznek, illetve nagyon ritkán.

Zugevő vagyok. :/ Csoki, keksz, nápolyi... nélkülük nem tudnék élni!

A kollégámnak ha fáj valamije, vagy gondja van, látványosan szenved, panaszkodik. Meghallgatom, ő sosem. Igen kemény éven vagyunk túl a férjemmel, ő nem is tudja. Ilyenkor úgy odadörgölném neki, hogy az én problémám sokkal nagyobb, mégsem nyafogok!

Apró likviditási gondom akadt. A pasim, akivel hosszú ideje szakítgatok, egy kb. 6-7-ezres tételt nem volt hajlandó elintézni nekem. (Ő rendelte, és selejtes az áru.) Visszaváltom a repülőjegyet, amit én vettem neki, és elküldöm a visszaigazolást.

Kisbabát várok, akiről hetek óta nem kaptam hírt, jövő héten lesz legközelebb UH. Néha elveszítem a reményt és a hitet, hogy jól van, néha már majdnem lemondok róla, aztán szégyellem magam. A "nem baj" nekem azt jelentené, megértitek.

Nem hittem volna hogy vadidegen ember segít nekem a fiam szülinapjára ajándékkal! Már alig várom hogy lássam a gyermekem arcán az örömöt. Köszönöm te angyal vagy! 😇

Sok vallomás tényleg igaz volt amit kiírtam. De bevallom,sok olyan vallomást is kiírtam,ami nem volt igaz. Szándékosan provokáltam a jónépet, az volt a cél,hogy felháborodást keltsen. Azt akartam,hogy beszéljenek rólam,jót szórakoztam a kommenteken.

Mindig szivat az Élet és már nehezen viselem. Ha nem lenne az az 1-2 ember aki velem van már lehet feladnám