Vallomások

Évek óta nem ettem Pöttyös terméket. Most szembesültem vele, hogy minden termékük ehetetlenül rossz lett.

Magam találtam el a vénámat vérvételkor. Csak egy helyről és egy bizonyos szögből, mélyről lehet vért venni tőlem. Most nem sikerült megtalálnia a nővérnek és megengedte, hogy megpróbáljam én. Csodálkozott nagyon, hogy egyből sikerült.

Visszaolvastam az itteni, 10-12 évvel ezelőtti hozzászólásaimat. Mintha egy másik ember írta volna.

Néha a tegnapi harisnyámat veszem fel az irodába, lusta vagyok ennyi harisnyát kimosni.

Egy életre megtanultam, hogy jobb bölcsen hallgatni, vagy kegyesen hazudni.

Szégyen ide, szégyen oda, egy ideje jól hallhatóan beszélek magamban...talán az életkorom miatt, vagy mert jólesik? Nem tudom. Mindenesetre megbeszélem magammal, amit problémásnak tartok. Akár a kert magányában, akár a szobámban. ki hogy van ezzel?

Annyi jó dolog történt velem mostanság és még sem vagyok boldog.

Nem szeretem a férjem barátait.

Láttam ma a gyógyszertárban két tündérkét, tütüben voltak a kabát alatt :) összefacsarodik a szívem néha még mindig, hogy nekem nem lehetett. :(

A nyilvános helyeken inkább a mozgássérültek WC-jébe megyek, mert általában sokkal tisztább.

Ha megtehetném a dohánytermékeknél nem árat emelnék, hanem szimplán betiltanám, borzasztó, hogy sokan képtelenek leszokni, az egyik papám is ezért halt meg tüdőrákban.:(

Utálom a Queent, nagyon. Most már a Vodafone-t is.

Azt hiszem elszigeteltem magam mindenkitől érzelmileg.

Nem szeretem az epres édességeket. Az epret viszont szeretem.

Nem lennék képes felnőtt gyerekeimre úgy megharagudni, hogy nem tartom velük a kapcsolatot.

Soha nem vásárolnék olyan ingatlant, ahol tudom hogy valaki meghalt. Még akkor se, ha az Matthew Perry villája. Nem hiszek a hókuszpókuszban, hogy akárki megáldja azzal bármi törlődik, megtisztul... Attól még azzal a tudattal kellene ott élni.

Benyomtam két szelet zsíros kenyeret... mára is megvolt a sajátzsíros edzésem. :D

Jó lenne egyszer nem valami nyomasztó rémséget álmodni éjszaka.

2 hete elhatároztam, hogy a továbbiakban szó nélkül átlépek azokon az embereken, akik kötekednek, bántani és lehúzni akarnak. Rájöttem, hogy bennük van a hiba.

Beszállt a liftbe az egyik házbeli lakó, és volt képe odaengedni egy galambot. Hát én úgy kiabáltam vele. Legszívesebben megvertem volna.

Ha van időm sziesztázni, akkor sokkal hatékonyabb a napom. Nagyon élném, ha itthon is általános lenne.

Bárkire rábíznám a gyerekem a családból, ha ez az ára annak, hogy alhassak két órát egyhuzamban.

A nő egyik ékessége a haja. Sajnos az enyém annyira kezelhetetlen és annyira problémás, csak addig jó, amig a fodrász megcsinálja, utána én már nem tudom se befésülni, se rendesen becsavarni.

Este iszok finom szőlőlevet, azt a fajtát, ami ki van forrva, és a pincében van!

Bevallom nagyon jó volt itthon ez a három nap. :)

Kész, feladom, nem bírom tovább. Utoljára alázott meg az anyám, egész életemben tűrtem neki és szenvedtem miatta, most már azt mondom felőlem fel is fordulhat. Pár év múlva majd jó lennék, de még a telefonszámom is meg fogom változtatni.

Utálok temetőbe járni, még most, halottak napján is elbliccelem.

Lehet, hogy autista vagyok. Nagyon sok minden illik rám a leírásból. Persze a diagnózis felnőttként kvázi esélytelen és amúgy se változtatna sokat.

Egy témában valaki azt írta, neki kijár a tisztelet a másik hozzászólótól, mert hat diplomája van, és az anyja lehetne. Szerintem egyikért se jár alapból tisztelet...

Ünnepek közül csak a Halloweent és a karácsonyt szeretem.