Vallomások

Szeretem, ha egy pasi jól táncol. Rázza a kis csípőjét meg a kis karfiol seggét, hogy Mari néni is ráizguljon a hátsó sorból. :)

Sajnos sokszor nem tudok ellenállni a kísértésnek... :(

Ma végeztem azzal a munkával, amit nagyon nem szeretek csinálni.

Éjszakára kineziológiai tapasz csíkokkal leragasztottam a homloki ráncokat és a haragos ránc területét, reggelre szépen kisimult a homlokom. Most egy ideig így fogok aludni. Drága a botox.

Lehet egy kicsit meleg vagyok. Biszex. Inkább úgy mondanám. Volt már rá precedens hogy megnéztem egy férfitársam fenekét. De hát ki nem?

Mindenki ámul, hogy milyen vékony vagyok, csodálják a kitartásom, kábítom is őket, hogy mit meg nem teszek a fogyásért, sport, diéta, tudatosság. Közben éheztetem magam.

Az emberek azt hiszik rólam meleg vagyok. Pedig nagyon is férfias jelenség vagyok. 1.80, csupa izom. Meg karizma. 🦾

Évek óta nem voltam férfival :(

Szerelmes vagyok. De most tényleg. Éjjel-nappal csak kekszelnék vele.💣💥❤️❤️

Én a sárgadinnyét porcukorral megszórom és úgy eszem.🤗

Soha nem leszek tiszt. Nincs energiám, erőm, egészségem a magasabb iskolához. Kedvem sincs hozzá.

Szeretem az ördögöt a falra festeni.

Nem szeretem, ha megölelnek.

Bűn másnapos vagyok!

Úgy érzem, nincs ma étvágyam.

Szeretnék csábítani, de nem tetszem senkinek. :(

Utálom ha beleszólnak a dolgaimba, akkor is, ha nem rossz szándékkal teszik.

Utálom az étcsokit, gyomorgörcsöm van tőle.

Nem akarok a Férjem nélkül élni.

Mostanában rémálmok gyötörnek.

Szeretem az arcápolási rutinokat, de néha feleslegesnek néz ki.

Mindig a jó szándék vezérel, mégis sokszor balul sülnek el a dolgok...

Félek, hogy kiesek a karakterből. Kedvesnek kell lenni.

Idegesít, hogy mostanában sok idegen "külföldi" jelöl be ismerősnek. Dokinak, tudósnak kiadva magukat. Természetesen elutasítom őket, de ma már egy nő is bejelölt Füsun Tümsavas néven.

Egy nőcske ráakadt a férjemre. Legszívesebben helyre tenném, de nem vagyok úrinő, ha idegállapotba kerülök.

Névtelen levelet dobtam a szomszédaim postaládájába, amiben ecseteltem, hogy elegem van a visítozó gyermekeikből, akik csatalovakként közlekednek a folyosókon. Most a Facebook csoportban találgatják, ki lehetett a levélíró?

Mindig akkor vagyok beteg, ha szabadságon vagyok!

Az agyam folyamatosan harcol a szívemmel. Mindig az agyam győz. Most vagy túl okos vagyok. Vagy túl hülye. Más lehetőség nincs. 😔😓

Nincsenek barátaim. Egy sem. Pedig vágyom rá.

Megváltozom. Holnaptól. Ma még rápihenek. :)