Vallomások

Imádom a túrós palacsintát! 💙

Nehéz kivárni a műtétet, lassan múlik az idő.

Tortúrának élem meg a hajmosást. Az én hajammal másfél óra, nem csak úgy gondolok egyet, és megmosom, hanem egy külön program, amit előre kell tervezni.

Imádom a konzerves marhamájkrémet!(Magában is).

Gyűlölöm az életem. Képtelen vagyok változtatni rajta, bárhogy próbálkozom. Jól esett kiírni.

Undorodok a nem fürdő kolléga nőmtől! Büdös mint a dög, a körme fekete retek! Szóltam a főnökömnek ültesse el mellőlem!

Kevesebbnek érzem magam egy barátnőmnél, mert neki van férje és egy 1 éves kislánya. Nekem meg senkim sincs. Sőt, már az ismerősi köröm 80%-ánál szégyenben érzem magam, ezért kb. alig beszélgetek velük, inkább kerülöm őket.

Rettegek a zuhanyzástól, a volt élettársam úgy kényszerített aktusra, hogy előtte bevágott a kádba és forró vízzel tusolt. Nem tudom feldolgozni.

Tegnap másodjára talált már meg az a perverz öregember, aki a Nagyállomáson járkál. Obszcén dolgokat motyog az ember fülébe úgy, hogy más nem hallhatja. Első alkalommal nagyon megijedtem. 😓

Keresnem kéne egy szakembert, aki segít. Nagyon kimerült vagyok lelkileg. Pokoli évem volt.

Bevallom, hogy bűntudatom van.

Kizsebeltek...Pipa vagyok kicsit, mert 1850 HUF-ért vásároltam bankkártyával egy patikában, és 738 HUF-ot levontak bankon kívüli átutalásért.

Nehéz mindig erősnek és vidámnak mutatni magamat. És azt sugallni minden oké. Úgy tenni mintha nem tudnám van valakije. Ha pedig egyszer közli, örömöt színlelni. Végignézni, hogy elveszíted azt az embert, akit mindennél jobban szeretsz. Fáj minden.

Nem sokára látom őt újra. Nem tudom, hogy fogom túlélni... Még mindig nagyon szeretem.

Szerintem a Bűn és bűnhődés nagyon érdekes könyv... De az ízlések nem egyformák...

Nagyon idegesít, hogy ebben a nedves hidegben nincs hol megszárítani a ruhákat. A mosógép szárító része kamu, rendes szárítógép nem fér el. Ha bent száradnak a ruhák, akkor meg büdösek lesznek.

Szánalmasnak tartom, hogy luxusnőket mutogatnak főműsoridőben a tévében, mintha követendő példák lennének, (főleg a fiatalok számára), pedig szánalmasan viselkednek!

Nagyon szeretem Demjén Ferenc: Hogyan tudnák élni nélküled című számát.

Szeretem az estéket. Pláne, ha egyedül vagyok. Olyankor hódolhatok a szenvedélyeimnek, egy kis whiskey, csoki, Mirr-Murr a lábamhoz dörgölőzik, egy jó könyv, fülhallgató a fülben. Minden faja. :)

Holnap meglepem egy ajándékkal a kolléganőmet, nagyon szeretem őt!

Januárban végre műtenek újra. Már jó lenne túl lenni rajta.. félek is ám...

Nem keresek valami jól, hó végére mindig mínuszban vagyok. Elegem van ebből.

Nekem nem jön be az elektromos lombsöprű. Hangos és a port is fújja mindenfelé. Idegesítő, hát ez van, sajnálom.

Elolvastam Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés c. regényét. Tömény unalom. Maradok Jókainál.

Megtudtam, hogy a férjem ajándékot vett nekem karácsonyra. Teljesen kiborultam. Úgy nőttem fel, hogy ha valamit kaptam annak ára volt és most megijedtem. Rettegek. Mindent csak tönkre teszek. Ezért utálom az ünnepeket. Minden ajándékozós ünnepet.

Egy senki vagyok. És baromi írigy tudok lenni a valakikre. De soha nem vegyülnék velük. Mert egy senki vagyok. :)

Félek a sötétben.

Meguntam a telet.

Nem akarok megnősülni.

Én tényleg megtaláltam a számomra Igazit. Nehezen hiszik az emberek, hogy boldogok vagyunk annyi év után is...