Vallomások

Rosszul vagyok a munka gondolatától is.

Sosem kérkedtem semmivel. Érdekes, most, hogy visszagondolok, inkább mindig kicsinyítettem az érdemeimet az életem során.

A való életben aki nekem tetszik, az vagy foglalt vagy észre sem vesz. Társkeresőzni viszont semmi kedvem, a semmitmondó irkáláshoz arctalanul vagy az igénytelen hazudozókkal találkozni (magasságról, súlyról, korról hazudnak).

Nem bírom a hülyéket és az agresszív embereket. A kettő együtt pedig halálos kombó..

Egy harmonikus, boldog életre vágyom. Még ha ez jelenleg nagyon távolinak is tűnik... Én csak egy normális életet akarok.

Elkezdtem lakkozni a körmöm. Csak olyan színt használok, ami tetszik neki, hogy tetszen neki.

Felmerült bennem, hogy nem én vagyok a depressziós, egyszerűen csak sok a hülye körülöttem.

Nehezen boldogulok az öregekkel. Egyszerre zsarnokok és gyerekek.

Még a világ (szó szerint) másik felén is csak Rá tudok gondolni❤, akkor is ha soha nem tudhatja meg mit érzek, mert soha nem viszonozhatja 😕

Az életem legfőbb tanulsága az, hogy senkire se számíthatok ebben az életemben és hogy senkiben sem szabad megbízni.

Olyan jó lenne, ha megszűnnék létezni. Akkor megszűnne minden gond is. Nem erre az életre vettem jegyet.

Szerelmes akarok lenni.

Nem értem, mi a nagy dolog abban, ha valaki nyomozó, nem kell nagyképűsködni vele. Az is olyan munka, mint többi.

Utálom a rádióban elhangzott zenéket.

Nem szeretem az ilyen segítséget. Csak az időm rabolják, mert főzhetek nekik, de a munkát jobb, ha magam csinálom meg. Igaz, nem volt apa mintájuk. Nem tanította őket senki a baltát, kapát, villát fogni, két lépést előre gondolni. Nem kell fórum!

Néha úgy érzem, hogy egyes nyomozati tevékenységek a fingreszelésről szólnak.

Utálom a munkatársam.

Leghálátlanabb dolog a világon az anyaság. Szívünket, lelkünket beletesszük és mégis mi kapjuk a legtöbb "pofont" a gyerektől.

Ma végre felhívott, örültem neki. Igaz, nem tudtam vele mit kezdeni, mert épp úton voltam, de holnap teljesítem a kérését.

Drága szüleim, a szívem szakad meg, úgy hiányoztok! Bárcsak lenne még egy kis időnk🥲....

Hazajövök és nincs ma semmi új, botrányos, megható vallomás, vagy 100 db hozzászólással, csalódott vagyok😦

Tiszteletlenül viselkedtem egy hölggyel, túl őszinte volt az üzenetem és túl intim, bocsánatot kértem tőle.

Öööö, egész délelőtt a telefont nyomkodtam. Igaz lázas beteg voltam a napokban, de akkor is. Ez már lustaság. 😃

Fiam barátnőjének az anyukája kioktatott, hogy hogyan kell állatot tartani. Én meg finoman elküldtem melegebb éghajlatra.

A mocskos kis megjegyzések, hetek óta a koromra. Soha nem zavart, hány éves vagyok. Ráadásul ő idősebb 6 évvel. De napok óta úgy érzem megfulladok, ha nem küldöm a k@...pba.Nem tudom mit kéne tenni. Hogy küldjem el kulturáltan a picsba.

Soha nem viszonzom a jeleket.

3 hét múlva családi nyaralásra megyünk, ami egyébkén tök jó, mert 6 éve nem voltunk sehol, mégsem várom

Régóta itt vagyok, de még mindig nem értem, valójában mi értelme van az átláthatatlan mennyiségű kutyás-cicás, gif-es, napocskás, jó reggeltes stb. képeslapnak. Ennek egy ezrelékét, ha elküldik.

Marokkó gyönyörű, napfény, 40 fok, forróság 😍

Soha nem sikerül normálisan felbontanom a kávét. Mindig szétszórom.