Vallomások

Jelenleg egy 3 napos, titkos randevún vagyok, ami még nem ért véget.

A mostohaanyám nem akarja, hogy anyának hívjam. De én csakazértis!

A férfiak jönnek, udvarolnak, nagyon szépen, személyesen bókolnak, legyeskednek és egyszer csak abbahagyják... Nem értem miért csinálják ezt, mi történik ilyenkor..

Azt hiszem van egy bolhám.😂

Főzés közben mindig szólnia kell valaminek, különben megbolondulok unalmamban.

Fiatal kolléganőim egymás után jelentik be a "gólyahírt", én meg úgy örülök neki, mintha az én unokáim lennének a bébik:)

Hónapok óta nem halad semerre ez a kapcsolat. Azt állítja, hogy nem tud nélkülem élni, mégis teljesen elhanyagol. Úgy érzem, hogy az a legjobb, ha egy ideig nem keressük egymást. Kell egy kis idő, hogy ráébredjünk, hogy tényleg kellünk-e egymásnak.

Szégyellem, hogy lassan 1 éve nem olvastam könyvet.

Nem tudom mit tegyek… Megkértem, hogy soha többé ne keressen. Azt mondta egy feltétellel megteszi, ha végre annyi év ostrom és barátság után lefekszem vele. Mégis olyan érzésem van, hogy ha lefeküdnék vele nem hagyna békén, sőt még inkább keresne.

Lehet, hogy ittam! Lehet tántorgó! De részeg nem vagyok!

Nem is értem. Van barátom ugyan, de miért ne irogathatnék más férfiakkal is. Miért ne feküdhetnék le más férfivel is, ha egyszer nem komoly a kapcsolatunk.

Nem értem miért jó szét trollkodni minden fórumot.

Szeretek beteg lenni, mert nem kell munkába mennem.

Még sose ettem "Girosz"-t, vagy mi a neve! Hasonlót biztos, de azt nem!

Nehezen, de lassan és biztosan kikecmergek a nagy műtét utáni problémákból hál' istennek!

Én úgy vagyok a férfiakkal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. 😉

Rettenetesen nyomaszt a halál gondolata.

Szerintem ha valakinek párkapcsolata van, nem szép dolog azonnal elhanyagolni a barátait, akik azelőtt mindenben segítették őt. Ha pedig szakít, egyből fut vissza, mintha csak eszközök lennénk..szerintem ez már egyenesen undorító.

Istenhez imádkoztam évekig, nem segített, pedig nagy szükségem lett volna rá. Aztán végső kétségbeesésemben megszólítottam Sátánt és egyből segített. Akkor most ki a gonosz!?

Valamiért az összes kopasz férfit annyira csúnyának látom.

A kedves jó módú sógorasszony nem adott a testvérének semmi nászajándékot. Annak idején az örökségből is kisemmizte a férjemet, ... aki továbbra is csak segített nekik. Ráadásul folyton sérteget minket. Vajon miért ilyen szívtelen, lelketlen?

Tudta, hogy mit érzek iránta, és tudta, hogy féltékeny vagyok, ezért azért, hogy engem bosszantson, elhitette velem, hogy barátnője van. Nem volt igaz, de ezzel azt érte csak el, hogy meggyűlöltem őt, és már tényleg nem akarok tőle semmit.

Szerencsés vagyok. Nem volt nagy kihívás a gyerekeket felnevelni. Se dackorszak, se kamaszkori lázadás. Jól tanultak, felnőttek, sínen vannak. Félreértés ne essék, ez nem az én érdemem. Hihetetlen szerencsémnek tudom ezt be.

Utálom őt! Éveken át hülyített azzal, hogy ő nem akar kapcsolatot, ő csak jól akarja érezni magát. Aztán kiderül, hogy az újdonsült nőjét, akivel 2 hónapja van együtt az egész családnak, és az összes ismerősének bemutatta…

Fostert írtak az asztmámra. Félek használni, mivelhogy szteroid. Nem hiányozna a hízás.

Mi a fenébe lehetne belefogni, ebben a mai világban? 🤷‍♀️ Adott egy helyiség. Falun lakom. Pénz nincs hozzá. 😂😂

Tömegközlekedésen, irodába, hetek óta mindenki beteg, mi van itt? Sajnálom őket, hogy így kell lenniük!

Naponta diagnosztizálatlan elmebetegekkel kell foglalkoznom.

Nem tudom megbocsátani neki azt a sok alkalmat, amikor elszalasztott; a sok időt , amit mindig mással töltött, nem velem; vagy azt, hogy teljesen elhanyagolt, pedig én mindennél jobban vágytam arra, hogy foglalkozzon velem…

Nem tudok megbocsátani a volt páromnak, aki bántalmazta a gyerekeimet. Tele vagyok haraggal, és nem múlik a fájdalom. Legszívesebben holtan látnám.