Vallomások

Jöttem, reagáltam néhány vallomásra, majd beleolvastam a hozzászólásokba. Úgy döntöttem, nem teszem fel a kérdésemet. Istenem, hova jutottunk!

Zavar, hogy apukám nem vesz komolyan, kiteregeti másoknak eü. problémáimat és még most is kisasszonykámnak meg királykisasszonynak nevez mások előtt. Szeretem az apukámat, de rosszul esik hogy gyerekként kezel, lejárat anélkül, hogy felfogná.

Még nem mondtam meg a férjemnek, hogy hétfőn nem alszom itthon.

Lehet buta vagyok de nem értem ezt az egészet. Rám ír, szerelmet vall és utána eltűnik és törli magát!

Úgy érzem semmire nem viszem, ha nem karol fel egy férfi. Talán idősebb korosztályban kéne keresgélnem.

Elkeseredett vagyok, lakáshitel, gyermek, rezsi, kaja és már magunkra luxus dolgokra nem is jut, nincs megtakarításunk, pedig mindketten dolgozunk.

Nem megyek a Balatonra, mert nagyon drága ott is minden!

Meghódítanék egy szingli, 50+-os magányos nőt. Fogalmam sincs az első lépésről. Kávészünetben viszek neki kávét, de nem biztos, hogy tudja majd értelmezni.

Még soha nem láttam a tengert, soha nem fürödtem benne! Jövő hónapban fogom először! Nagyon várom! 😍🙏

Ma is egész nap jön rám a hideg klíma. Szerintem úgy megfázok a nyaralásomra, mint a csuda. :(

Szerintem elaludtam egy pillanatra munka közben. (nem vezetek, nyugiii)

Idén először főztem csöves kukoricát.

Hogy tudnék eltűnni a világ elől pár napra?? Úgyse hiányoznék a kutyának se.

Tanácstalan vagyok abban, hogy átváltsam-e euróra/dollárra a megtakarításainkat, vagy várjak...

Felháborodtam, mikor olvastam egy kutyás csoportban, hogy a kutyakedvelők mennyire bántanak egy családot, mert megválnak a kutyájuktól, aki megharapta a gyereküket. Azt írják biztos a gyerek bántotta a kutyát, azért harapott.

Szeretem a spenótot. Akkor is, hogy tudom, a magas vastartalmát már több nyelven is megcáfolták. Van benne, de nem extrém sok. Én szeretem, ettől függetlenül!

Beleőrülök az elkeseredett, tehetetlen dühbe, ami fájdalmat okoz, amivel darabokra törte a szívem, és nem tudok semmit se tenni, csak a gyűlölet fortyog bennem!

Nem tudom kiszámolni a ciklusom, mert ciklikus:) így se nyaralást se egyéb programot nem tudok tervezni.

8 óra óta "hegyes fülekkel" hallgatom, hogy mikor megy ölre a szomszédban felújítást végző két kőműves. Még nem tudtam eldönteni, hogy várjam meg a végkifejletet, vagy hívjak most rendőrt?

Most úgy érzem, megtaláltam a választ, mert szenvedtem eddigi életemben, mindig kerestem a válaszokat, mi miért van így, vagy úgy, én miért vagyok más mint a többiek... Azt hiszem borderline személyiségzavarom van 😞

Szomorú, mély érzés, amikor olvasom, hogy kedves Hoxa ismerősünk.: ....-ért, mert elment.

Hálás vagyok, amiért ebben a helyzetben segíteni tudok néhány családtagomnak és barátomnak is. 🙏

Nagyon szeretek valakit, aki nem akar szeretni.. megkell húzzam a határt, de nem akarok szenvedni. Pedig elkerülhetetlen.

Tartom a távolságot a kolléganőmtől, pedig jól indult a kapcsolatunk. Mindenkit kibeszél a háta mögött, és csúnya, degradáló kifejezésekkel illeti őket. Rólam vajon mit mondhat a hátam mögött?

Tegnap egy katonai fúvószenekar koncertjén voltunk. Az első sorban álltam és elkezdtem látványosan egy citromot nyalogatni a zenészek szeme láttára. A hatás nem maradt el...

Elnézem az öt éves fiamnak, hogy a kenyér héját sosem eszi meg. Pazarlás ez így!

Recept alapján sem megy jól a sütés-főzés. 😭 Rettegve teszem az asztalra, ma sem lett finom. 🥺

30 évvel visszatekintve csodálatos és tökéletes anya voltam. A valóságot meg fedje a feledés.

Most már bosszant, hogy nem akar a barátnőm még csak telefonon sem beszélni velem. Mindig csak ír....ez fárasztó. Hiába írtam neki, hogy inkább találkozzunk vagy beszéljünk.

Az esti altatásba már beleőrülök, estére türelmetlenebb leszek, a gyerek nyűgösebb.