Vallásról - gyereknek; Mikortól? Hogyan? (tudásbázis)

Teljesen egyetértek az általad leírtakkal, én is így gondolom.

A zárómondatod lehetne az én mottóm is : "MINDENRE VAN VÁLASZ, CSAK MEG KELL KERESNI."

A Biblia ismerete az alapműveltség része, pont úgy, mint még nagyon sok másik ... nevezzük könyvnek. Aki azonban megreked ennél a szintnél, az nem tudja mit nem tud az életben. Az életünk folytonos tanulásból, információk megszerzéséből áll , ha valamit nem tudunk, nézzünk utána, keressük meg az okát, a magyarázatát.

Az ima ide kevés, az csak a tehetetlenség menstvára. A templombajárás pótcselekvés. Önámítás, hogy mi mindent hú, de jól csinálunk, mert "jóra tanítjuk " a gyermekeket, holott ugyanazt az időt eltölthetjük a családdal, közös programokkal, ahol nem kell feszengeni a gyermekeknek, hanem játékosan sok-sok tudást szerezhetnek.

Szegény srácok, milyet koppannak majd, ha felnőnek, jön valami probléma és imádkozik buzgón.. és semmi.

Én is jártam hittanra, mert tetszettek a keresztény mitológia meséi, de egy percig se gondoltam, hogy valódi emberekkel úgy történtek, ahogy tanították.

A katolikus tanítások alapja innen onnan (Egyiptom, Ozitrisz kultusz, sumér teremtéstörténet) egyszerűen csak le lett koppintva.Aki egy kicsit utánaolvas, rögtön szembetűnik a hasonlóság, csak a neveket változtatták meg.

Igazad van, maximálisan.

Ahogy olvasom a hozzászólásokat, feltünt, hogy egyesek VALLÁS-ról, mások HIT-ről beszélnek.

a kettő nem ugyan az (ezt üzenem 80ASIQ-nak.)

Amikor tőlem kérdezik:hogy vallásos vagy?

Mindig azt válaszolom: hitem van.

Az én véleményem a következő: Sztem a hitnek és az egyháznak nem sok köze van egymáshoz. Erről az intézményesített vallások és azok alkalmatlan közvetítői tehetnek nagyrészt. Én hiszek istenben, de nem járok templomba, legalábbis nem sűrűn. Istenre mindig szeretettel gondolok és biztonságot jelent számomra a léte. Kislányomat evangélikus vallásúnak kereszteltük. Számomra természetes volt, hogy az oviban lévő hittanoktatás lehetőségét kihasználjuk, hiszen meg kell ismernie mindent, hogy legyen választási lehetősége a későbbiekben. Érdekességként leírom, hogy mivel nem indult evangélikus hittan az oviban, a reformátusra kezdtük járatni. De, amikor a katolikus hittanos társai meséltek az élményeikről, mondta, hogy oda is szeretne járni.

Most első osztályos, az iskolában is van mindhárom hittanoktatás. Lányomra bíztam a döntést, nézze meg melyik hitoktató a legszimpatikusabb neki, így ebben az évben éppen katolikus hitoktatásra jár. :-)

Az tuti, hogy semmi rosszat nem kap a hitoktatás keretében, csak szeretetre és tiszteletre nevelik őket.

Ha valaki életének szerves része a vallás, természetellenes lenne, ha a gyerekét pont ebből kihagyná. A morál törvényeit, a viselkedés szabályait sem kell értenie a gyerknek ahhoz, hogy elsajátítsa.

Ha valakinek az a természetes, hogy hisz egy gondoskodó istenben, és őt valamilyen formában tiszteli, akkor az is természetes, hogy ezt a tudást/ hagyományt/ hitet a gyermekének is átadja, ugynúgy, ahogy az élet egyéb dolgait is a szüleinktől tanuljuk meg. Ha mindeközben a gyereket önálló gondolkodásra is serkentjük, később majd árgyúrja a hozott dolgokat a saját személyiségéhez, tudásához.

Két dolgot tartok nagyon fontosnak, de szerintem a szülők nagy része ezeket tiszteletben tartja: egyrészt, hogy mindig a gyerek aktuális befogadóképességének megfelelően kell vele megosztani a dolgokat (legyen szó vallásról, szexről, stb.), és hogy közben gondolkodásra kell serkenteni.

Gyermekeink legtöbbet tőlünk tanulnak, fontos, hogy akiben a szülők hisznek, vagy ha nem egyforma a világlátásuk akkor felőtt korban döntik el melyiket követik. Fontos nekik a biblia már érthető formában óvodás korban és a Mátyás király meséi mellett a sulis is érdekesnek talál egy családregényt, melyben a mindennapjait ugyanúgy éli meg a gyermek, ahogy ő, és a megoldásokat is "attól" várja, aki tud segíteni.

Ez az én véleményem.

Szia, arányos elosztású Kispapa!

Örülök, hogy olvasod, sőt írod is a zömében lányok "uralta" hoxát.

Az is jó, hogy nem tiportam bele a lelkedbe a nagy átverésekről szóló értekezésemben.

Mivel válaszoltál rá, azt bizonyítja, hogy elolvastad.(Igaz csak a vallásos hölgyeket kértem, hogy ne olvassák el... :-)))

Privát üzenetként küldök Neked és a családodnak egy könyvcímet.

Nem istenkáromlás, nem hittérítés, csupa jó dolog.

Kár lenne kihagynotok, mert TUDOM, hogy a legjobbakat akarjátok magatoknak és a gyereketeknek.

Én is a legjobbakat kívánva osztom meg Veled az információt (szívesen megtenném a többiekkel is, de itt nem szabad).

Aki priviben kéri, megírom.

Egyébként meg az az életfilozófiám, hogy elmondom, amit én tudok, aztán mindenki azt csinál, amit akar. :-))))

Kalthelios (ez az őrangyalom neve, úgy 8 éve "ismerkedtünk össze" egy médium közvetítésével)

:)))

Csak annyit, hogy nem kismama, hanem kisapa vagyok! 120 kg, de arányos eloszlásban. :)

Ld. Adatlap

:)

Jó volt egy kicsit eszmét cserélni. További szép napot! :)

Megemlítem, van egy új kolléganőnk aki szellemekben, lélekvándorlásban stb hisz. Ezotéria. (Jól írtam?) Érdekes. Aztán igaz-e, nem tudom.

Megírta a véleményét nincs vele semmi baj.

Tényleg tudatlanok vagyunk.

Asszem a többi oké!

Jó hosszút írtál! De nem baj! :)

Nem véletlenül írtam azt, hogy

"Nyilván nem olyan stílusban kell ezt tenni, hogy megútálja a vallást."

Én is élveztem annak idején a hittant, pedig a 60-as években ez kicsit necces volt az akkori viszonyok között. Szerencsére jó papunk volt!

Eddig nem tapasztaltam azt, hogy bármennyire is kényszerítenem kellett volna a gyerekeket a hit elfogadására. Zsarnokság itt nincs! Örömmel gyakorolják a vallást és remélem, hogy a hit majd átsegíti őket az élet nehézségein. (Írja valaki az Erdélyi magyarokat pl. De gyógyíthatatlan betegeknek is jól jöhet a hit, mégha a vallás netán tévedés is.)

Bár katolikusok vagyunk, de én is azt mondom, hogy az Isten létének hitét nem valamelyik valláshoz kell kötni. Igen, valóban igaz lehet az, hogy minden vallás csak részben ismeri a valós igazságot. Valóban sokféle vallás, szertartás, vallásirányzat létezik és amelyek elfogadhatóak a józan paraszti észnek is megfelelő de ateista nézetetk szerint is, azokat fogadom el én is. Mint írja valaki itt: Becsület, tisztesség, jóság stb. stb. Talán a Hit Gyülekezet mond valami ilyesmit, de arról már rosszat is hallottam. (Megfosztják vagyonuktól a híveket. Bocsánat, nincs rá bizonyítékom.)

"A vallással megismertetni a gyereket = az igazsággal megismertetni."

Ezt tényleg rosszul fogalmaztam, inkább mondjuk azt, hogy Isten létével.

Utsó mondatod is igaz, hiszen a vallást valóban fel lehet rossz célra is használni.

Isten ugyanúgy része az ember életének mint a szülő. Tesz olyat egy ember, hogy ne mutassa be a gyerekének azt a rokont aki nem vele lakik?

Aztán amit gyerekkorban tanul az ember az sokkal jobban nyomot hagy mint amit felnőttkorban.

Lényegében a Te szavaid erősítem kicsit másképpen megfogalmazva.

Ez Kaltheliosnak is szól, sőt!

KÉREM A HÍVŐ VALLÁSOS HÖLGYEKET, HOGY NE OLVASSÁK EL, AMIT EZUTÁN ÍROK!

Ha valaki mélyen hisz egy vallásban, és attól ő, saját maga jobban érzi magát, Isten ments :-), hogy megbántsam, vagy elvegyek egy számára kedves vigaszt - anélkül, hogy adnék helyette egy jobbat.

A 80-as IQ-jú kismamának azért írtam le a lehetséges, sőt nagyon valószínű következményeket - ha tekintély-elvűen neveli föl a gyerekét -, mert az egyiküknek sem lesz jó.

Tiszteletben tartom mások hitét, de nem tisztelem azokat, akik a tudatlanság korlátai közé akarják zárni azokat is, akik ki vannak szolgáltatva nekik.

Hál'Istennek :-) egyre több fölvilágosult szülő van, aki el tudja magyarázni a kíváncsiskodó gyerekének, hogy mi az igazság Istennel, az Ószövetség eredeti szövegének meghúzásával (szisztematikusan kihúzták belőle a reinkarnációról szóló részeket), az Újszövetség megszerkesztésével (hogy Jézust ne emberi lénynek, hanem Isten fiának állítsák be), a reinkarnációval (kétszer is voltam egy-egy előző életemben), az élet értelmével (hogy megtanuljuk: érzelmi-gondolati úton teremtjük meg a fizikai valóságunkat), a darwini evolúciós elmélettel (évtizedek óta elavult, de még mindig tanítják), az ateizmussal, a dialektikus materializmussal, a forradalmak természetével, a politikai manipulációkkal, a betegséget generáló gyógyszerreklámokkal, a "Tej élet, erő, egészség!"-ről, "A jéghideg Coca-Cola az igazi!"-ról (megírtam már róluk az igazságot), a bifidus efensises yoghurttal (nemrég kapott a cég többmilliós büntetést, mert alig volt a termékben az istenített baciból) és sorolhatnám még a kisebb, nagyobb, sőt sorsdöntő átveréseket.

A vallások gyakoroltatása ez utóbbi kategóriába tartozik.

Mindegyik az éppen aktuális gazdasági-politikai-vallási "elit" érdekeit szolgálja.

A tudás hatalom. A tudás szabaddá tesz. - mindkettő igaz.

Embere válogatja, ki mire használja a tudást.

A legkényelmesebb "megoldás" kritikátlanul elfogadni az egyházi dogmákat, a politikai handabandát, a reklámok sugallatát.

A leglustább mód is, hiszen a tudást meg kell szerezni. Ehhez pedig permanens tanulás és tiszta gyermeki kíváncsiság szükséges akár 80 éves korban is!

Emlékszem még a lányom örökös "Anya, miért...?" kezdetű kérdéseire - úgy kétéves korától.

Rengeteget tanultam tőle, mert ha nem tudtam a választ a kérdéseire, rájöttem, hogy én is tudatlan vagyok. Ezért aztán utánanéztem - főleg könyvekben - az illető témának. Nekem is sikerélmény volt, mert kiderítettem például, hogy mit csinál a szél, amikor nem fúj... :-)))

Később egyre komolyabb kérdésekre kellett válaszolnom. Soha nem mondtam neki, hogy "mittudomén, hagyjál békén, kérdezd meg apádat!"

Elgondolkodtam, hogy milyen értelmes kérdései vannak, amik nekem akkoriban már eszembe sem jutottak volna. Mivel engem is érdekelt a válasz, megkerestem. Minden egyes kérdésével én magam is tudatosabbá, okosabbá, szabadabbá váltam.

Én így szereztem tekintélyt a lányom előtt. A legjobb barátnők voltunk, vagyunk, leszünk. Az ellentmondás csak látszólagos.

Boldog és büszke anya vagyok, mert - bár Tünci negyede annyi könyvet sem olvasott el 31 éves korára, mint én a mindjárt 52-re, de - okosabban él nálam. Ez pedig az én érdemem, mert a gondolkodásmódjába gyerekkora óta nem "építettem" korlátokat, hanem bátorítottam, ösztönöztem a kíváncsiságának kielégítésére, és a javasolt olvasmányok, vagy az átadott tudásom birtokában rábíztam a döntéseket. Ha rosszul döntött, mellé álltam, és segítettem neki kimászni a gödörből. Számomra bebizonyosodott, hogy ez a legjobb neki és nekem is. Ajánlom mindenkinek.

Én időnként még mindig "megküzdök" egy-egy újonan fölfedezett, gyerekkoromból megkövült, szinte észrevehetetlen (mert már annyira természetes a jelenléte) korlátom lebontásával, ő pedig nálam sokkal lazábban, eseménydúsabban, korlátlanabbul, tudatosan ÉLI az életét.

Még egyszer leírom: A TUDÁS SZABADDÁ TESZ.

Ha eddig sokmindent nem tudtál, sebaj!

MINDENRE VAN VÁLASZ, CSAK MEG KELL KERESNI.

A legjobbakat kívánom: Kalthelios

Számomra érdekes téma a vallás. Előre leszögezem, hogy nem akarok senkit megbántani.

Nagyon hajlok az ateizmus felé pl. olyanok miatt, amit egyszer a naplómban is leírtam.

Viszont vannak íratlan törvényeim, amit a Drága Nagyszüleim tanítottak: becsület, tisztesség, őszinteség, tolerancia, mások tisztelete, jóság mások iránt stb.

Független, hogy nem vagyok vallásos, tisztességesebben élek, mint egyes vallásos emberek, akiket ismerek.

Én nem tanítom a gyermekeimet vallásra, mert nem tudok hazudni, de tiltani sem tiltom, mert azt vallom, hogy mindenki abban és úgy higgyen amiben szeretne. Én a gyermekeimet a tanult törvények szerint nevelem, így is lehet valaki jó ember.

ezzel a tudatlan tömegekkel azért elég durva voltál....

tudod,én azt vallom,hogy Istent csak szeretettel lehet megközelíteni.És a vallásra is csak szeretettel lehet tanítani.

Jómagam sosem kaptam vallásos nevelést,mégcsak megkeresztelve sem vagyok. Mégis azt gondolom,az a sok tudatlan ember,akik egykoron a kereszténységben hittek és aszerint élték le az életüket sokkal tisztábbak és erkölcsösebbek mint akik elutasítják Istent.

Azok az emberek tudják mi tisztelet,mi az alázat és mi az,hogy szeretet.

Tudtad például,hogy Erdély Magyar!lakói a mai napig nagyon hisznek Istenben és Máriában?ÉS hogy ezen hitük segíti át őket Trianon óta a nehézségeken????

Lehet, hogy a legjobb szándékkal, de nagyon kiszúrsz a gyerekeddel és saját magaddal is, ha az alábbiak szerint neveled:

Mejd ha felnőtt lesz akkor meglesz a szabadsága, hogy eltávolodjon Istentől, ha úgy akarja. De amíg az én kenyeremet eszi addig juszt is Isten követője lesz! Nyilván nem olyan stílusban kell ezt tenni, hogy megútálja a vallást.

Nyilván ostyába csomagolva kaptad a szüleidtől a vallás kényszerét, hogy így tovább örökíted a zsarnokságot a gyerekedre.

Ha már most így gondolkodsz, mit teszel majd, amikor nem akar a templomba menni hallgatni a pap ájtatos szövegét, amelyet nem értHET meg?

A Bibliát még a felnőttek sem értik.

A gyerekeknek pedig még annyira sincs meg hozzá sem a szókincsük, sem az absztrakciós képességük, nem értik a metaforákat... stb.

Te meg majd választás elé állítod: Vagy követed Istent, ahogy én mondom, vagy nem eszel az én kenyeremből???

Netán az orra alá dörzsölöd a "Tiszteld apádat és anyádat" kezdetű parancsolatot is?

A legcélravezetőbb módszert választod a kényszerítéssel, zsarolással, hogy elidegenítsd magadtól!

Ha már elfelejtetted volna a saját gyerekkorodat, emlékeztetlek: A gyerekek útálnak mindent, ami kötelező és nem érdekli őket. Amíg kötelező, gyakran azt is útálják, ami érdekelné őket...

"A vallással megismertetni a gyereket = az igazsággal megismertetni."

Nem akarok nagyon az istenhívő lelkedbe belegázolni, de ha a Biblián kívül más, a vallásokkal kapcsolatos könyveket is olvastál volna, nem írtál volna le ekkora butaságot.

Akkor tudnád, hogy MINDEN intézményesített világvallás hazudik, mert EMBEREK írták át az eredeti tanokat - a papság politikai-gazdasági hatalmának megszerzése, megtartása, növelése érdekében a TUDATLAN tömegek szándékos butítására.

A vallással megismertetni a gyereket = az igazsággal megismertetni.

Mihez is hasonlítsam? Mintha vezetné az ember a gyereket egy nehéz terepen. Nem hagyom tévelyegni, hogy essen csak bele nyugodtan a gödörbe. Utat mutatok neki.

Így van ez a vallással is. Elmagyarázom neki, megtanítom neki, jó irányba terelem. Mejd ha felnőtt lesz akkor meglesz a szabadsága, hogy eltávolodjon Istentől, ha úgy akarja. De amíg az én kenyeremet eszi addig juszt is Isten követője lesz! Nyilván nem olyan stílusban kell ezt tenni, hogy megútálja a vallást.

Mire felnő egy gyerek vallás nélkül addig a környezet olyan hatással lehet rá, hogy felnőttként már nehezebben fog Istenhez visszatérni. Gyerekként még hátha jobban hisz. Így később hátha jobban meg is marad Istennél.

Pont így volt.

Amíg kicsik voltak, a képeket nézegettük, arról meséltem. Amikor kicsit nagyobbak lettek, akkor a felolvasás következett. Most már nem kell erről beszélni, mindent tudnak, ami a döntésükhöz kell.

Ők döntenek. Ha akarnak mellette, ha akarnak nem. Akkor is szeretem őket, a gyerekeim.

Ezt erőszakkal nem szabad.

Szisztok!

Én saját tapasztalat alapján tudom mondani, hogy mindenképp érdemes a gyerekeket már a születésüktől kezdve a vallásra nevelni. Lehet, hogy a templomba vasárnaponként nem érdemes még csecsemőként elvinni őket, de amint tud már önfegyelmet gyakorolni, el kell kezdeni vinni őket a szentmisére.

Marapság sajnos olyan világot élünk, amiben egy nem vallásos embernek kevés az esélye arra, hogy vonzóvá váljon számára felvenni a vallást. Éppen ezért nem szabad a felnőtt "gyerek" döntésére bízni, szeretne-e pl. megkeresztelkedni vagy sem! Én úgy érzem, hogy az a szülő, aki ezt csinálja, hárítja a felelősséget magáról.

Én szerencsésnek tartom magam, hogy olyan családban nőhettem fel, ahol fontos a vallás gyakorlása! Nem is emlékszem az elő szentmisére, amin részt vettem, olyan kicsi lehettem még akkor. Én is sokszor föl akartam adni, meg cirkuszoltam, hogy nem akarok vasárnap templomba menni, és hála az Égnek, hogy a szüleim erélyesek voltak velem! És kb. 17-18 évesen lettem tisztába azzal, mit is jelent számomra a vallás. Nem tudom, hogy mások számára ez mikor tisztázódott, de saját tapasztalatom alapján időre van rá szüksége az embernek. Arra pedig meg kell adni az esélyt már gyerekkortól kezdve, hogy ez az idő telni tudjon!!!!

A Palántások nagyon jó fejek, L. Petit és csapatát üdvözöljük, mi is szeretjük őket.

A gyerekdalaik jók, aranyosak. Később döntenek majd a gyerekek. Az ő stílusuk nem olyan "jehovás-nyomulós".