Vaklárma (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Vaklárma
Igen, ez sajnos így van.
Amikor én kórházban voltam, a szobatársam szülés alatt kiosztotta az ügyeletes dokit, aki utána úgy összevarrta a gátsebet, hogy a másik doki alig bírta elvágni a külső varratokat.
Vigyázni kell velük! :(
Micsoda probléma...
Azért kíváncsi lennék egy objektív történet elbeszélésre is, mert a szubjektív ott ferdül, ahol nem szégyell.
Fota volna le a bokáját, csak mert TE csöngettél?
Kibírtad azt az 1 percet, míg befejezte a vécézést? Szerintem igen, különben most nem itt olvasnám a szitkodat, csak mert valaki más is szarik rajtad kívül.
Ha egyedül hagynak az a baj. Ha folyton vizsgálnak, akkor meg az.
El lehetne már dönteni, hogy a kismamáknak mi a fittyfene kell? Ez se jó, az se jó.
Szia:) Bár nem most írtad a cikket,de azért elmesélem az én történetemet:)
Első eset:Azt hittem szivárog a magzatvíz, elmentem dokihoz(sztk-ba)átküldött a szülészetre hogy majd ott megvizsgálnak.Vékony magas mogorva szülésznő nyitott ajtót,bekísért a vizsgálóba,majd mikor kiderült hogy téves riasztás volt, közölte hogy csak akkor menjek ha valóban szülők.
Második:elmentem pisilni és láttam hogy vérzek, rögtön rohantam a kórházba,ismét ez a nő nyitott ajtót,első kérdése:maga ennyire szülnii akar?mondtam nem csak vérzek.Akkor menjen a vizsgálóba,kiderült hogy semmigond de azért feküdjek be 4napovoltam benn minden nap NST, abból 2szer ő volt mindkétszer kérdezte hogy mit keresek még mindig itt....Persze nem szép hangsúlyban...
Harmadik eset: otthon elöntött a magzatvíz, beértünk naná hogy ő nyitott ajtót, elkezdett röhögni, és közölte hogy röhejes hogy én mindig kitalálok valamit.közöltem hogy elfolyt a magzatvizem, mire ő: biztos?vagy megint kamu?
MOndtam tuti biztos mert elöntött, akkor azt mondta bepisilte...
Megvizsgáltak akkor közölte a dokival hogy lehet hogy csak kitaláltam mert nagyon szeretnék már szülni...
Valóban szültem, másnap:)
Szia,
teljes mértékben egyetértek!
Az ápolónők között pedig ténylegesen sok gonoszkodó van, viszont vannak tündérek is!
Jó egészséget!
Sziasztok!
Döbbenten olvasom a rosszabbnál rosszabb élményeket. Teljesen igazatok van. Aki nem tud empatikus lenni, az menjen hentesüzletbe. Ott lehet csapkodni, fintorogni, morogni.. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert mindkét szülésem nagyon pozitív emlékként él bennem. De valóban, ha volt, ami nem esett jól az a szülésznő szájhúzkodása, mikor mondtam, hogy nem tudok szülés után ágytálba fekve pisilni. Mindenem fájt, és a csipőm tök meg volt emelve a kemény hideg cucc miatt. Monstam, inkább elmegyek mosdóba. Aztán persze mikor felálltam, jött aminek jönnie kell egy órával szülés után, és én magam törölgettem föl, mert ő húzta a száját, ahelyett, hogy adott volna még papírvattát. Mit gondolt? Ráadásul utána ugyis lábon kellett volna a szobámba menni, akkor nem ugyanez történt volna? Még rám nézett szúrós szemekkel, hogy minek lábon megyek wc-ra. Szerencsére ez az egy negatívum volt, ami a szüléshez és a kórházi tartózkodáshoz tartozik. Legalább segített eldönteni, vigyünk-e ajándékcsomagot. Amúgy szülés alatt a férjem volt bent velem, ő ment ki néha szólni nekik, hogy nem hat a gáz. A végén sereglettek oda.
Sziasztok!
Sajnos nekem a szülés minden csak nem kellemes élmény.
Nálam nem csak a szülésznő hanem az orvos is "nemtörődöm" volt.Borzalmas emlék maradt az ami másnak élete legszebb napja.
Nehezen is teszem túl rajta magam.
(A következőt inkább egyedül csinálnám.)
Sziasztok!Én császárral szültem, mert a terhesség alatt toxémiás lettem.Én mégis reménykedtem.Aztán egy ctg vizsgálat után nem engedtek haza,és kiirtak egy csütörtöki nap programozott császárra.De az én fiam a műtét elötti éjjel jönni akart;a nővérke jól leszúrt, mikor panaszkodtam, hogy fájásaim vannak..,modván:"biztos parázik a holnapi császár miatt, na itt van kismama egy magnézium".Furcsa..,kár, hogy még lesem nyeltem, már elfolyt a magzatvizem.Hümegha,le a szülőszobára, ahol az ügyeletes szülésznő első kérdése,persze még besem léptem a csapóajtón..,hogy fogadott szülésznő van e?
Mivel az nem volt..,az előzményeket tekintve,úgy bánt velem, mint egy legutolsó "retekkel".De én "cserkésszül" "résen voltam",és telefonáltam az orvosomnak,aki rögtön jött,és így csak 2 órát hagytak egyedül vajudni.
Ez tudom, hogy semmi, de a lényeg,ha nincs fogadott szülésznőd(tisztelet a kivételnek,és azoknak üzenem : "mia culpa mia maxima culpa"),akkor úgy jársz mint az életben:Csak magadra számithatsz!
Még egy saját sztorit is elmesélek, 14 hetes terhesen fájt és görcsölt a hasam, erre persze elmentem magándokihoz. Annál a dokinál nem voltam már 4 éve, mert olyan drága, de mivel tudtam ő akkor rendel, hozzá mentem el. Iszonyú bunkó volt. Kérdezte mik a tüneteim, elmondtam. Erre kérdése: de mik a tünetei, én azt kérdeztem! Mondom, hát doktor úr, előbb mondtam (újból elmeséltem). Újból kérdés: de a panaszait kérdezem, azokat mondja. mondom a hasfájáson és görcsön kívül más bajom nincsen, értse meg, hogy ezek a panaszaim. Erre doki: még csak nem is vérzik? Egy csepp vér sincs? Akkor miért ide jött, mért nem ment el a terhesgondozóba...Mondom, mert nem akartam kivárni a sok órás sort, de ha azt mondja most, a terhesség során a több órán át tartó folyamatos görcs és hasfájás normális, hát már itt sem vagyok. Erre jójó, akkor megvizsgálom. Kiderült, tele volt bacival a szervezetem, adott gyógyit, babát nézte UH-n (1edül ő tetszett a dokinak), meg kiírt másfél hétre táppénzre. Utána elkért 12000 Ft-ot, legszívesebben nem fizettem volna neki ennyit. Amúgy ez is elég fájó, ha nem tudja az ember lánya, éppen a vetélés kezdődik-e vajon....Utána kértem táppénzügyben időpontot a körzeti dokimnál, mire az aszisztensnő leugatott, hogy terhesen is ki kell várnom a soromat, csak másnapra lehet időpontot kérni (én meg akkor már hazautaztam volna). S ne sóhajtozzak a telefonba, szépen menjek be, nincs nekem olyan komoly bajom, hogy soron kívül kellene behívni. Végül anyum ment be, mert hiába mondtam h nagyon fáj a hasam, plusz betegségeket sem akarok összeszedni az aszisztensnőtől erre tellett....:(
Vannak jó példák is, pl. az UH-n és terhesgondozáson nagyon normálisak voltak eddig.
Sziasztok!
A fiam császárral született és tüneményes szülésznőt fogtam ki, sokat segített, viszont a csecsemősök kritikán aluliak voltak, ketten voltunk egy szobában mindketten császárosok. Eleinte kellett volna segítség mert nehézkes volt a szoptatás, éppen az aktuális pelenka adagot hozta a növérke és a fiam sírt ezerrel, megkérdezte mi a baja a gyereknek? Persze honnan tudtam volna éppen előtte szopizott, tisztába is tettem fogalmam nem volt ez el is mondtam neki, erre elvitte és tápszert adott neki mondván biztos éhes. Szomszéd kismamának meg nehezen indult meg a teje de szegény sírva panaszkodott hogy a csecsemősnővér jól meghúzta a mellét amiből jött némi tej és azt mondta van elég teje biztos rosszul adja oda a bimbót a gyereknek, de hogy megmutassa hogyan kell olyan nem létezett!
Szia Danama!hasonló élményem volt ,de szerencsére nem velem történt . Mikor Zsófi született baba dömping volt ,és a csecsemős osztályon nem volt már hely ,így az első éjszakát a nőgyógyászaton töltöttem.A melletem lévő ágyon egy fiatal lány feküdt szegénynek elvették a 16 hetes babáját ,mert valami súlyos genetikai rendellenessége volt a picinek ,és pont mikor engem oda vittek a lány szertett volna kimenni a mosdóba de útközben nagyon megszédült gyorsan kellet hívni a nővérkét,meg a dokit . Az orvos minden segítség nélkül végig nézte ahogy a nővérke próbálja vissza támogatni a lányt az ágyhoz ,majd megnyomkodt a hasát és azt kérdezte:Maga ezelőtt sem volt az a tűzről pattant típus? Igaz?
Hát ennyit az empátiáról....
Sziasztok!Elszörnyedve olvasom amit írtok.Nem semmi,hogy mik vannak!
Én szerencsésnek mondhatom magam,van 2 lányom és hamarosan megszületnek az ikreink,de ezidáig semmi rossz tapasztalatom nincs,pedig egyiknél sem volt előre fogadott szülésznőm.Egyet értek Helgával,hogy szörnyű lehet,ha ezeket a boldog pillanatokat megkeseríti valaki.Amúgy is,olyan kiszolgáltatott ilyenkor az ember,egy egy mosoly és jó szó mindennél többet ér.
Én magam is meglepve írom,de nekem kellemes emlékeim vannak a szülésznőmről,pedig maga a szülés iszonyú volt. Én az a tipus vagyok,akire,ha nem mosolyognak,már elveszettnek érzi magát. Pedig a szülésznőn egy csepp mosoly sem volt.Első baba,úgyhogy még jobban el voltam veszve az átlagnál is :) A nő,egy 50 körüli,szigorú tanárnéni tipus,de első látásra szimpatikus,kemény pattogó hangon megkérdezte,mi a becenevem,hogy szólít a család.De ezt úgy,mint a katonáknál az eligazításon. Kajak vigyorogtam volna,ha nem hányok épp a fájdalomtól.Mondom neki,hogy szólít a család,végig úgy szólított,dícsért,hogy ügyesen csinálom,pedig mindennek éreztem magam,csak ügyesnek nem,állandóan,percenként kérdezte,hogy vagyok,mit érzek,mit tehet értem,ültessen e föl,jobb e állni,törölt fel utánam,bíztatott,de mindezt olyan pattogós stílusban,ami teljesen ellentmondott annak,amilyen kedvességről tanúskodtak a szavai meg a tettei. Szóval a vajúdásom -24 óra- nagy része azzal telt,hogy magamban vigyorogtam végig,annyira tetszett,és végtelenül hálás voltam,mert nem hagyta,h elhagyjam magam,úgymond adott feladatot,hogy mire figyeljek,szóval tartott,éreztem,hogy ott volt mellettem,és a kezében tartja a dolgokat,nem lehet semmi baj.
Szóval kemény volt,határozott,de baromira értett,ahhoz,amit csinált,ez sütött róla.
Pedig az utolsó másfél órát szó szerint végigordítottam a fájdalomtól,mégsem szólt rám,beszélt hozzám,kérdezgetett,gondolom,hogy inkább beszéljek hozzá,mintsem vég nélkül ordítsak :D
Szóval a tanulság az,hogy nem kell kedves meg mosolygós sz.nő ahhoz,hogy a kismama jól érezze magát,hozzáértő kell. Pedig én is azt hittem,egy mosoly minden.
Persze a következő 4 napban én is találkoztam olyan csecsemősökkel meg nővérekkel,akiknek ketrecben lett volna a helyük,de a szülésznőm mindent vitt :D
Sziasztok!
Sajnálok minden kismamát akinek rossz élmény is került az amúgy az életét meghatározó és az egyik legszebb pillanatába!Nekem 3 gyermekem van.A nagylánynál is szerencsém volt,hogy pont akkor akart megszületni amikor a szülésznőknek jó napja volt és persze empatikus is alapban.A z ikreknél is kifogtam,bár császáros szülés volt.
Ami biztos,egy kismamának a szülés olyan,amit sosem felejt el,így nem mindegy milyen élményekkel emlékezik vissza erre a csodálatos érzésre,hogy édesanya lett.Minden kismamának,anyukának,családnak kívánok nagyon jó egészséget és sok-sok örömöt az életben!
ui:A nagylányom is szülésznőnek készül és remélem aki nála fog szülni,csak jó élményekkel emlékszik majd rá!További szép napot mindenkinek!
Ezt én sem értettem soha. Nekem is kedvem lett volna beolvasni egy-két szülésznőnek a második szülésem után, a bunkó, lekezelő stílusukért. Egynek azért nem bírtam ki,hogy tömören,röviden,de elmondjam a véleményem. Földtudtam volna robbanni,amikor flegmán közölte az orvossal,aki vizsgált,hogy mi megmondtuk neki doktor úr,hogy nincs semmi baja,de nem hiszi el. A nincs semmi baj az a 38 fokos lázat és a nagyon erős vérzést jelentette még hat nappal a szülés után is. Na ezen akadtam ki aztán véglegesen. Két hónap múlva mikor kiderült,hogy mégis nekem volt igazam és igenis gond volt és csak a szerencsének köszönhetem,hogy élek, legszívesebben visszamentem volna és az orruk alá dugtam volna a zárójelentésemet,amin az állt,hogy bennem hagytak egy mandulányi méhlepény darabot.
De én ugye csak hisztiztem. Nem értem,hogy miért gondolják azt,hogy az embernek szülés után vagy éppen előtt nincs jobb dolga, csak az,hogy panaszkodjon. Szerintem nincs olyan anyuka,aki ha már megszülte a babát ne az legyen a célja,hogy minnél előbb hazamehessenek a családjukhoz.
nem semmi történet!!!
de bunkó!
Na, igen. Én is tartok tőle/ismerve a szerencsénket, ha a párom is ott van/, hogy amikor itt lesz az idő, vagy éppen nem,kifogok valami "jóérzéű" orvost,nővért, vagy szülésznőt. Nem tudom a párom hogy fog reagálni a beszólásaikra, mert lehet, hogy 1-2-t jogosnak vél. Gondolván, mit ért hozá, nekik meg papíjuk van erről a témáról.Azt tudom, hogy nem fogom hagyni magam, meg is fenyegtem őket, hogy ha nem adják lejjebb, találkozunk a kórház igazgatójánál, vagy egy magasabb szervnél.
Egyébként gratulálok a bébihez, nagyon cuki! Jó egészséget az egész családnak!
Szia!
Nálam a második gyerkőcnél nem mutatott semmit ki az NST pedig nekem is voltak fájásaim.
Nem értem miért nem a kismamának hisznek??
Sziasztok!
Gratulálok a babádhoz!:)
Mikor az első gyermekemmel voltam terhes 8 hetes körüli.
Hajnalban sajnos bevéreztem egy kicsit és irány a kórház.
Ahol a "kedves" ügyeletesnővérke közölte,hogy ne csengessünk annyit,mert ő a wc-n ült.
Kérdem én kit érdekel ,hogy ő mit csinál mikor én meg majdnem "elvetélek"?
Ráadásul az ügyeletes orvos is nagyon flegma volt mert fel lett keltve.
Azóta mikor meglát már messziről köszönt,nem tudom mi történt vele?:)
Szerencsére nem lett semmi baja a kislányomnak aki már 6 éves.:)
sziasztok! nekem az elsö szülésznö nagyon rendes volt,a váltás viszont már egyáltalán nem volt kedves figyelmes.a csecsemösöknél is volt egy mogorva aki nem is odavaló volt olyan beszólásai voltak.Ezt akkor is megkérdeztem a szobatársaktól hogy az ilyen minek jön csecsemösnek dolgozni?
na mindegy.elsö baba volt én ráadásul legyengültem egyéb okok miatt.De megfogadtam a másodiknál sokkal okosabb és szókimondobb leszek.
Sziasztok!
Én is összefutottam egy ilyen csúcs empatikus szülésznővel és orvossal, pedig sokáig vajúdtam és kb 6 műszakváltást megéltem. Mégis őket kaptam ki. Nálam volt egy faros baba aki 34 hétre jött. Szigorú óránkénti NST, és tüdőérlelő szuri.Az NST nem jelezte a fájásaimat ezért letojtak. Hiába voltak 2 perces fájásaim. Az ügyeletes orvos azt mondta amikor közöltem 2 percenként jönnek és nagyon erősek a fájások idézem: "Ha-ha én sem tudom maga mit érez az NST nem mutat fájástevékenységet, de maga sem fogja megtudni a tökönrúgás gyönyöreit." szülésznő röhög orvos röhög nővér röhég. Én nem röhögtem. A szülésznő közölte ha attól jobban érzem magam rárak az NST-re. Na a vége az lett hogy mivel nem hittek nekem nem lehetett már császározni mert a kisfiam elindult poposival a világra. Szerencse hogy nem lett baja. A dokimnak meg azt mondták hogy nem szóltam hogy fájásaim vannak. Sajnos van ilyen is.