Vajon miért nincs elég önbizalmam? Hogy lehetne kissé magabiztosabb, erősebb fellépésem? (beszélgetős fórum)

Lassan úgy tűnik, lesz igazi problémám. Úgy tűnik, következő hónaptól nem folytathatom tovább a külföldi munkát, nem a munkámmal volt gond, csak a közvetítő cégnek felmondtak a külföldiek. Így nekünk is vége...

Havi 22 ezres iskolai támogatással (ami a bejárást is alig fedezi), azt hiszem, lesz problémám, nem kell magamnak "keresnem"... :/

Viszont a lentebb leírt problémák még mindig nem oldódtak meg. És ezidő alatt nem, hogy nem jutok sehova, de még egy háziállatom halálát sem vagyok képes megemészteni. A legjobb barátom volt... és valahogy nem megy, egyre jobban hiányzik és nem tudom elfogadni, hogy nincs többé, hogy az a szeretet, amit tőle kaptam, soha nem kapom többé. Eddig is nagyon szeretethiányos voltam és mindig kellett az igazolás, a biztatás, az erősítés másoktól, és eddig is bántott, hogy olyan kevesen szeretnek, de ez így még rosszabb.

És esetleg jó dolgodban nem tudod, mihez kezdj magaddal. :(

Nincs VALÓDI problémád, hát kreálsz magadnak. Bocs, de amiket leírtál magadról, azokból nekem ez jön le.

Kapd össze magad,és menj el egyedül,akár jógázni.

Cseréld le a barátodat egy olyanra,akit TE IS imádsz,aki felkelti benned a lendületet,az életkedvet.

mitől vagy életunt?

Azzal pedig barátkozz meg,hogy általában nemigen szeretik a túl okos,túl komoly,és ehhez még szép,és sikeres embereket..sose lesz körülötted emberraj.

én is így vagyok vele,ált.iskolában éveken keresztül szó szerint belémverték,h egy luzer vagyok.Nem is tudom hányszor vertek meg,megaláztak,stb.Az osztály kemény magja!

ez olyan 10 évvel ezelőtt véget ért és mostnában sikerül az emberek szemébe néznem ha beszélek velük.Nem nagyon merek még rájuk nézni,de azon vagyok.sokásom lett mindig lefelé nézni,vitába nem merek szállni nagyon senkivel,sokáig féltem attol,h ha vitába szállok valakivel,(pl.beszol)akkor megver.a munkahelyemen sem mertem visszaszolni ezért hagytam,h megalázzanak állandoan.igy is lett.nem kivánom ezt senkinek.

talán ha valami elfoglaltságot csinál az ember amit szeret és élvezi,a sok dicséret adhat önbizalmat.

Szerintem egy kis latin tánc vagy zumba jobb hatással lenne rád,mert ott mosolyognál,jó a zene,vidámkodni kell:)

majd jógázol ha idősebb leszel.

[link]

vagy nézd meg ezt többször....

Nehéz elmagyarázni,de igazából a törődés, odafigyelés,empátia,humor...stb

Jobb kedved az akkor lesz ha valamive örömöded leled, és kijössz a "gödörből"

Ez mind nagyon jól hangzik, de hogy érhetném ezt el? Hogy tartsam fenn az érdeklődést az emberekben? Hogy lehetnék jobbkedélyű, vidámabb, érdekesebb?

Már arra gondoltam, jógáznom kellene eljárni. Az lehet megnyugtatna, kissé helyrehozna. Bár nem túl érdekes elfoglaltság mások szemében. Illetve a jógával is az a gond, hogy egyedül nem merek eljárni.

Hát akkor ezen kell dolgoznod.Én azt javaslom kezdj valami olyanba,amiért elismerést kaphatsz.

Esetleg tanulmányaid során egy kutatásba,vagy kezdj el valami hobbit amibe kiélheted magad, és felrázódsz.És nem utolsó sorban ne táplálkozz a múlt negatív dolgaiból,mert az csak visszahúz.

Próbálj másokra újdonsággal hatni, tartsd fent az érdeklődést, szóban és társaságbn egyaránt.

Hidd el ha kívülről belülről is okés leszel,nem lesz ezzel probléma.

Hát így ismeretlenül nem tudom megmondani hol a baj,de arra tudok gondolni, hogy annyira magad alatt, és ez látszik rajtad, és unalmasnak találhatnak.

Önbizalmad is talán kevés,annak ellenére hogy sikeres vagy, és több mint valószínű ennek oka, hogy nem kaptál elég elismerést a szüleidtől.

Barátod nem szokott bátorítani stb?

Ahogy végigolvastalak azt láttam, hogy majdnem csak pozitív dolgokat írtál az életedről.

Még barátaid is vannak, hiszen írtad, hogy megmaradt régről 1-2 barátság. (legfeljebb nem naponta lógtok egymás szájába)

A szüleid sikeresen beléd beszélték, hogy lúzer vagy. :( Ezen lépj túl; már éppen eleget bizonyítottál nekik! Is.

Szeresd magad, s ami a legfontosabb: ne degradáld le, hanem értékeld a teljesítményeidet. Ez nagyon fontos!

A barátnélküliséget fogd fel úgy: több időd jut a párodra, olvasásra, kedvenc időtöltésre. Ezekkel foglalkozz, ne a hülye gondolattal: "nekem nincsenek barátaim". S ha nem görcsölsz ezen, meglátod: lesznek barátaid.

Csak lazán! :D

Az önbizalmammal nekem is nagyon sokáig problémáim voltak. Idővel megváltoztak a dolgok... Nem mondom, hogy most már 100%-ig teljes önbizalommal rendelkezem, de sokat változtam.

Én megmondom őszintén, hogy Dr. Csides Katának írtam e-mailt (ő a fixhd.tv Ámor c. műsor vendége péntekenként 21 órakor), ő ajánlott egy könyvet aminek az a címe, hogy Tanulom magam. Még nem vettem meg a könyvet de tervbe van véve.

Úgy gondolom, hogy minden embernek van valami olyan tulajdonsága, félelme, elégedetlensége, hibája amivel nincs kibékülve. Az önbizalomhiány nagyon sok mindenre kihat. Ez nem egy egyszerű téma amit itt fórumon meg lehetne beszélni (szerintem). Ezzel a problémámmal én is el fogok menni pszichológushoz mert bár írtam, hogy már nem olyan nagy mértékben de bizony még vannak esetek amikor előjön... Az embernek szüksége van önbizalomra hiszen ettől (is) lesz megnyerő és a kisugárzásán is sokat segít. Szerintem nyugodtan menj el te is és beszéld meg a problémádat egy pszichológussal mert sokat segíthet! :) Nincs ezen semmi szégyellnivaló! :)

Sok sikert kívánok!

ne haragudj, ha olyan választ adok, ami esetleg nem tetszik majd. :\

Szerintem nem barát kell neked, hanem élmény. Unalmas az életed, és ezért van időd, hogy önsajnálatot tarts... ha pörögnél, és nem sablonos napra gondolok, akkor biztosan nem jutna eszedbe, hogy "kell egy barát". :\

ha birtokolni szeretnél egy tulajdonságot viselkedj úgy, mintha máris a tiéd volna

valaki mondta, nem én csak nem biztos hogy így

Elég nehéz gyerekkorom volt a szüleim miatt. Röviden annyi, hogy bármikor bármennyit teljesíthettem, lehettem én a világ legnyugodtabb, legrendesebb, legszorgalmasabb és legsegítőkészebb gyereke, akkor is mindig én voltam a legrosszabb ember a szüleim szemében. Mindig is jól tanultam, segítettem itthon, normális, épeszű felnőtt ember lett belőlem (szemben a húgommal, amit nem részleteznék). Igazán sikeresnek mondhatom magam, eddig szinte mindent elértem az életben, amit célként tűztem ki. Mondhatni, azzá váltam, akinek elképzeltem magam 5-10 évvel ezelőtt. Egyetemre járok, ahol szintén jó vagyok, felsőfokon beszélek egy nyelvet, másik kettőt alapfokon, a nyelvtudásomnak hála van egy jól fizető külföldi diákmunkám, ősszel kezdek egy jóhírű külföldi egyetemen ösztöndíjjal. A külsőmre sem panaszkodhatok, a környezetem többnyire szépnek és elegánsnak tart. Az anyagi helyzetem is szerencsésnek mondható a mai magyar helyzetben, a szüleim anyagilag támogatnak, és a fizetésemből sokmindenre telik, amire egy átlag korombeli lánynak nem. Van egy jóképű, és nagyon rendes barátom is 2 éve, aki a mai napig majd megőrül értem. Talán ami nem stimmel, az az emberek és a környezetem. Az elsőszámú hibám, hogy nincsenek igazi barátaim. Maradt 1-2 barátnőm régről, de velük is csak 1 hónapban egyszer beszélek már. A szaktársaim csak egyszerű ismerősök, és már előre félek a külföldi egyetemtől, hogy ott sem fogok tudni beilleszkedni. Az elején mindenkivel könnyen ismerkedem, kezdeményező és kedves vagyok mindenkivel, aztán idővel valahogy mindenki elfordul tőlem - fogalmam sincs, miért. Ez a helyzet, a barátok nélküliség, és az ezáltal okozott önbizalomhiány már-már odáig fajult, hogy félek emberek közé menni. A munkatársaim sincsenek oda értem, többnyire átnéznek rajtam.

Nagyon nincs önbizalmam, félek véleményt nyilvánítani (holott legbelül erős személyiség vagyok fejlett gondolkodással és határozott véleménnyel, értékrenddel). Hogy javíthatnék ezen? Hogy ne féljek az emberektől? Hogy lehetne magabiztosabb, pozitívabb a fellépésem? Esetleg valami könyv, ami segítene? Vagy ezen már csak pszichológus segíthet (erre is gondoltam, mivel az önbizalomhiányom miatt sokszor már depresszív hajlamot érzek - egyre többször vagyok ok nélkül levert, szomorú). Legtöbbször már életkedvem sincs, hisz hiába a sikerek, a tudás, a leendő karrierem építgetése, ha egyszerűen már nem tudok élvezni az életet. Ha nincs kivel beülnöm egyet teázni vagy megbeszélni a dolgainkat.

Kérlek, segítsetek.