Útkeresőknek (beszélgetés)

Kedves myly!

Az ember azért lett teremtve és kapott istentől észt, hogy okosan és célszerűen használja és ne haszontalanságra és főleg rossz és ártó célok megvalósitására. Jogosan vetődik fel a kérdés és a fejlődés is előnyős, de másrészt meg hátrányos.

Valóban jól mondtad a végidőhöz vezet. Eredetileg

békére, megértésre és biztonságra lett megalkotva, de már az elején el lett rontva.

Mindenjót Anyuci91.

:))))

Jól van csajok,megértettem:)))

Közben mindenféle hatarasznyi kitúrt innen, de legalább elgondolkodtam kicsit!Mit sütöttem ki?

Arra gondoltam, hogy pl. a túrós rétest imádom,de a hozzávezető út semmi örömmel nem tölt el, mert nem szeretem sütni! Egy-egy gobelin,vagy keresztszemes elkészítése hetekre, hónapokra leköt úgy, hogy nem érdemes szólni hozzám, mert úgysem figyelek, de a végeredmény már nem érdekel! Egy- egy gondolat megfog itt a Hoxán, csak addig tudok odafigyelni rá amíg a saját gondolataimat felkelti, de ha másfelé kanyarodik már nem tudok azonosulni vele! Hát valahogy így vagyok én összerakva! Jó, vagy rossz? Én nem tudom megítélni!

Na de miért rakta Isten így össze az embert??Miért???

Mi célja volt annak,hogy értelmet adott és gondolkodást,ha mindez csak elégedettlenséghez vezet?

Mi értelme volt a megvalósúlt álmoknak,fejlődésnek,ha ez az armageddonhoz vezet?

Nem értem.

Semmi ne menjen át a megszokásba, mert az azt jelenti (az én olvasatomban).h beidegződésből élünk és nem szívből.

Mindent el kell fogadni (nem megszokni!) és ha lehet és kell, akkor változtatni. Ha nem lehet a rosszon változtatni, akkor megérteni és elfogadni (aktív hozzáállás) és nem beletörődni (passzív hozzáállás) Ha jó dolgok vannak, akkor pedig örülni neki, vagy ahogy mondják "Meg kell tanulni vágyakozni az után is, ami már a miénk"

Milyen érdekes ez,hogy az "átmegy megszokásba",negítívumnak tekintendő,holott valahol a cél az ,hogy az adott helyzeteket megszokjuk,elfogadjuk úgy ,ahogy épp adódnak.

De vajon ,hol a határ,az elfogadás és a beletörődés között?

Persze tudom,a külömbség az,hogy az elfogadással még nem törődöm bele,de változtatni szeretnék.Ha változtatni szeretnék ,akkor már tudom is ,hogy mi lehet a cél,ha valami más lebeg a szemem előtt ,amire vágyódom,akkor pedig valahol,a lelkem legmélyén mégsincs bennem elfogadás,hanem az elégedettlenség hajt tovább.....

szóval ,nem is olyan egyszerű kérdés ez...

Igen! És a legborzasztóbb, hogy már azoknak sem tud örülni, amire korábban vágyott és teljesül, mert addigra ott a másik "ha..." Nagyon gyakran nagyon sokmindene van az embernek, amit elfelejt értékelni, ami átmegy megszokásba, amit természetesnek vesz...

Az a régi mondás jut eszembe, hogy "sírtam, hogy nincs cipőm és mezítláb kell járnom, míg egy napon nem láttam egy embert, akinek nem volt lába..."

Igen,ritkán élvezik ki a jelenben lévő szépet,örökösen terveket forralnak ,hogy mi legyen majd ,amiért küzdhetnek,ez pedig egyet jelent avval,hogy nem hisznek abban,hogy az életnek önmagában is lehet értelme.

Pedig szerintem az élet értelme,maga az élet,nem kellene örökösen agyalnunk,hogy mivel is kellene megtölteni,hisz minden egyes pillanatában tele van történéssel ,mozgással és újdonságokkal, a maga egyszerűségében ,persze.

A céltalanság,talán nem egyenlő a célnélküliséggel:)

Igen, szomorú!

Ez a "más akarása" tulajdonképpen azt eredményezi, hogy a többségünk sokszor nem is a jelenben él, hanem vagy a múltban - bezzeg akkor milyen jó volt! - , vagy a jövőben - majd akkor leszek boldog, ha kész a ház, ha nagyobb lesz a fizetésem, ha megtaláltam a páromat, ha befejeztem a sulit, ha betemetem az árkot az udvaron, ha ......, ha ...., ha ...., ha .... sok-sok ha. És mire eléred, rájössz, hogy közben elfelejtettél élni, örülni, boldognak lenni. Tipikus, hogy mire felépül a ház, berendezték olyan lett, mint amire vágytak, csak közben már tönkrement a házasság ...

Tudod egy kicsit szomorú ez.

Az elégedettlenség.

Pedig ha egy kicsit is belegondolnánk ,mi volt annó,akkor szertefoszlana.

Úgy értem,hogy biztos mindenki érezte már azt az érzést,hogy a múlt megszépül,jóvá lesz.

Azt ,amikor arra gondolunk,milyen szép is volt akkor,mégsem vettem észre az örökös "más akarása" miatt.

Igen.

Ezt próbáltam megfogalmazni,de neked jobban sikerült!:)

Mindig az a fránya egó:)

Vajon hány ember képes erre?Mármint ,hogy elfogadja azt amit kap és aszerint alakítsa életét és nem egy elképzelt séma szerint próbálja alakítani az életét ?

Szerintem a legtöbb ember szelektíven működik tábla ügyben. Csak azt veszi észre, ami belesimul az egoja elképzeléseibe, sőt ilyenkor még arra is képes, hogy olyan táblákat is kihelyezzen, ami nincs is valójában. Legyen az akár tiltó, vagy stop tábla, akár csak javasolt útirányt, vagy kötelező haladási irányt jelző tábla. :o))

Az igazi az lenne, ha a valós táblákat észlelnénk, és követnénk! :o))

Tele vagyunk útjelző táblákkal szerintem.

Csak legtöbb ember annyira nem veszi észre őket,vagy ha észre is veszi,ki nem állhatja a spontán dolgokat és marad az általa kijelölt úton,mert azt hiszi ,hogy az a helyes.