Utálom, hogy nem tudom jól érezni magam (beszélgetés)

Legszívesebben egyedül voltam.

Ma is(kivéve pár ember).

Ne izéjj má'! :)

Én másképp gondolom, te meg amúgy

A szélsőséges boldogságot mutató emberek engem is taszítanak. Aki a lelke legmélyén is boldog, az nem hivalkodik vele. Az ha látszik a nyugalom, az elégedettség, a derű valakin de természetes, az szimpatikus.

Én viszont veled ellentétben amikor nagy beteg voltam, akkor se szerettem mások sírálmait hallgatni, mert az engem mindig lehúzott. Illemből persze nem hagytam ott az illetőt és most sem hagyom, de nem tagadom, megviselt. Úgy érzem, azt a maradék energiámat is leszívja amivel tartani próbálom magam. Mindig szívesebben töltöttem az időt a megoldás keresésével.

Én most is az egészségmegőrzést, és az öngyógyítást tanulom. Amikor ezzel sikerül valami nyavalyámat helyrehozni, nagy boldogság. Ez viszont idő igényes, és nekem az időből már elég kevés van. Okosan kell gazdálkodni vele. :)

Nagyon sok mindenben igazad lehet az élet pozitív szemlélete kapcsán.

Viszont mikor a béka segge alatt voltam ,akkor a hasonszőrű emberekkel jobban éreztem magam.

Idegesítettek a "boldogok vagyunk és jaj de jó nekünk"emberek.

Ha valaki azt mondta volna nekem ,hogy nézzem az élet milyen szép és hurrá optimizmus,lehet orrba vágom.

Hülye példákat sorolok

Ha Suzukid van nem a BMW fórumba regisztrálsz, ha pánikbeteg vagy nem a diszkóklub témába regelsz bárhogy is szeretnél ott lenni, aki lovagolni szeret az nem a biciklis fórumba irogat

Lehet rosszak a példáim, de én igy gondolomj

Hidd el, akiben empátia van, az megérti. De tapasztalatból mondom, ahhoz hogy kikecmeregjünk a bajokból, nem csak megértésre van szükség. ha egymásnak csak sorolgatjuk a bajainkat, azzal egyhelyben toporgunk, vagy ami még rosszabb, lehúzzuk egymást. Egyre szomorúbbak, keserűbbek leszünk, az pedig nem hoz ki semmiből.

Persze igazad lehet, az én környezetemben is élnek olyan emberek akik abban élik ki magukat hogy a panaszt öntik mindenkire. Sőt, van aki a segítséget el se fogadja. Én megértem őket is.

Nem értek egyet veled, mert

akinek baja van az a hozzá hasonlót keresi mert az megérti

Azért neked is volt már korábban kevésbé pozitív hozzászólásod, mielőtt még átmentél az élet szép mantrázásba. Tudom, csak akarni kell, és jó lesz, de hát nem mindenkinek jön össze, és igen, néha nem baj, ha valaki elmodja a baját, ha már barátja nincs, legalább itt kiönti a szívét.

Én meg azt nem értem, hogy ha valakit ez zavar, miért nem görget tovább...

Azért írjon hogy a bajaitok sorolgatásával még lejjebb húzzátok egymást? Mi értelme van?

Velem is fordult már elő hogy pocsékul érzetem magam. 70 év alatt ezt mindenki el tudja képzelni. Fizikailag és lelkileg is a padlón voltam nem egyszer. Ilyenkor olyasmire van szükség ami felemel, nem arra hogy egymás baján együttérzően sajnálkozunk.