Utálom a macskákat. (beszélgetés)

máshol szétszedtek azért, mert ezt mertem írni, mert sok kutyás szerint a kutyulik mindenkit szeretnek, én vagyok túl kihívó/félénk/gyors/lassú/kicsi/nagy/stb

szerintem sem kedvelnek, bár van kivétel, nagyon aranyos labradorral, vizslával találkoztam, aki köszönésképp rögtön az ölembe tette a fejét, hogy simizzem... az ilyenektől elolvadok én is

Az enyémek is hamar megtanulták, hogy a gazdát nem szabad harapni (csak gyengéden fogni).

Kölyök korban, hogy megtanulják a határokat bizony néha rá kell csapni az orrukra, hogy meddig mehetnek el.

Gondolom, ha nem ketten lennének, akkor könnyebb lenne a tanulás, de így, hogy két fiú testvérem van csak a játék megy egész nap.

Annyiban szerencsés ez, hogy elfoglalják magukat míg dolgozom.

Még azt kéne megtanítani, hogy egy helyre végezzék a nagy dolgukat.

A barátnőd nem tudja kezelni a macskákat. Az anyacica is úgy tanítja a kölyköket, hogy ha durvul a játék, ott hagyja, nem játszik tovább. Így pikk-pakk le lehet őket szoktatni a durvaságról.

A kutya... engem már kettő is megharapott, pedig eskü nem akartam játszani.

Ismerősnek még az arcán is volt karmolás 😓

Az én kutyám is nagyon óvatos, a játék hevében is figyel, hogy a fogaival hozzá se érjen a kezemhez ❤️

Számomra az állatok (a növények is) az élet(em) részei. Mióta eszméltem körbevesznek. Vidéken nőttem fel egy gazdaságban. Nem kell szeretni minden állatot (fűt, fát, virágot), hanem tisztelni kell az életet, a természetet a földet és a Földet is. Hiszen ez az otthonunk.

Szeretem azokat az állatokat akik körülvesznek. Néha bosszantóak, de sokkal több az öröm, a nevetés.

Most, hogy elmúltak az erős fagyok vacsora után kiülök közéjük. Van játék, tanulás, birok, simi, kéznyalogatás, ugra-bugra. :)

Hát hogy állandóan odanyomják az emberhez a nedves orrukat, meg nem állják meg, hogy ne nyalogassanak,

ez pont olyan mint ha rolam beszelnel...

imädok nyalakodni..-))

Én szeretem a cicákat, az enyém különlegesen nyugodt, szelíd, kedves, (nem karmol, nem fúj, nem harap), és keresi a társaságomat az etetéseken túl is, idegenekkel viszont távolságtartó.

De valóban vannak terrormacskák, ismertem is párat, de azért őket sem utáltam.:)

"van olyan macsek,aki ráhangolódik a másik emberre.."

Pontosan.

Nem én voltam a gazdija (csak szitter),de egy kemény élethelyzetben,mikor ledőltem az ágyra és majdnem sírtam ,a macsek odafeküdt az ölembe ,nézett és biztos vagyok benne ,hogy vigasztalni próbált.

Utána ugyanolyan kis gecc.volt (ez a kisebb macska volt)

Hihetetlen számomra , milyen tüneményes szeretet gombócok ezek a kis állatok.

A kutyámért ölni tudnék,ha valaki bántaná.

Ő a társunk ,baràtunk és családtagunk.🥰

Ez a macska is egy seggfej.

Végtelenül agresszív a gazdájával szemben is, kövér, lusta, csak a simi - persze ha épp kedve van hozzá -, na meg a kaja. Ha nem kapja meg amit akar, harap, karmol, fúj. Egy terrorista.

Ettől függetlenül egyedül én vagyok az, aki etette amikor senki nem volt itt, és próbálom egészségügyileg gondját viselni. Hiába utálom, szenvedni akkor sem hagynék semmilyen állatot.

Nem minden macska ugyanolyan egyébként. Van olyan példány, akit én sem szeretek, mert mufurc, goromba. Vannak kifejezettem szemétládák, akik direkt betartanak a gazdáiknak, azokat szeretni aztán kihívás lehet. Láttam videókat, amiken komoly károkat is okoztak macskák. Úgy nézett ki, mintha direkt csinálnák. Kis gonoszdik.

Szerintem lenne olyan macska, akit meg tudnál szeretni akkor is, ha általánosságban utálod őket. Mert van olyan macsek, aki ráhangolódik a másik emberre, mintha olvasná a gondolatait, segíteni próbál, ha szomorú. Jól ki vannak találva, hogy annyira tudnak bújni és dorombolni, és ezért képesek az emberek őket eltartani. Az egérfogási szolgáltatások már eléggé elavultak. 😸🐭

Az a jó, hogy mindenki azt szeret meg nem szeret, amit/akit akar. Egy fontos, ne bántsunk más élőlényt, mert ugyan annyi joga van ezen a világon lenni mindnek.

Én is inkább kutyás vagyok. A házunk körül van pár cica, őket picit megszeretgetjük, ha hagyják, itt élnek körülöttünk, nincs bajom velük. A barátnőm brit kék macskája, na ő inger… lusta, elhízott, mogorva, eskü flegma feje van… de lehet ő ezt gondolja rólam :D Ja nem… nem gondol semmit… tényleg elég negatív személyisége van, ha lehet ilyet mondani. Nem az a baj, hogy nem hagyja magát simogatni, én sem hagyom bárkinek… de nem egy kedves lény, nagyon fura. Nem utálom, ignorálom, ha ott vagyunk. Szóval részben értem, mit írsz.

Én minden állatot szeretek, a legutolsó kis bogárig.

Helyük van a világon, ők alkotják az ökoszisztémát, bármelyik kiesne a rendszerből az zavart okozna.

Kivéve, ha az ember esne ki onnan.

Hogy mennyi? 🙀

Ami itt van macska kb. 9 kg, nekem már ez is óriás.

Atya ég, 15 kg… Szerintem én félnék tőle.

Semleges voltam a macskákkal,míg kaptunk megőrzésre kettőt.

Az egyik (15 kg nagymacska)szerelmes volt belém.

Lehetetlen volt nem viszonozni😁

Most sajnos nem lehet ,mert nem kompatibilis a kutyánk a cicákkal.