Újságírók, segítsetek! (beszélgetős fórum)

Nagyon szépen köszönöm, a jóindulatú hozzászólásodat! Ölelésem,

ANDI

Kedves első hozzászóló!

Szeretnélek megdicsérni tégedet nagyon tehetséges vagy ez a pálya nem könnyű, mert adják a témát a szerkesztőségben, de inkább a kreatív gondolkodásra kell építeni, te magad szépen és érthetően megírtad, hogy egy kislány nagy balettművész szeretne lenni, de ehhez még sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy megvalósuljon az álma. Üdv.Ágnes

:-)

De aranyos vagy, hogy meg szeretnél győzni az igazadról..DE..

Én egy szóval sem írtam,hogy nem ismerem az újságírás műfajait.Ugyanis, nagyon jól tudom, hogy mi a hír, kommentár, tudósítás, interjú, riport, publicisztika, jegyzet, tárca, stb.

Én csak azt kérdeztem meg, hogy mások ezt hogyan írnák..persze ezek mellett van saját véleményem..mégis, nem szégyen kérdezni(legalábbis a részemről) ahogy az imént is írtam.

És igen, MÉG nem fejeztem be ezt az iskolát..most tanulom, de erről is írtam.. viszont mégegyszer mondom: Én itt nem azt kérdeztem, hogy írják már le a műfajok fogalmát..hanem azt kérdeztem, ki hogyan írná rövidítené a cikkemet.

Ne keverjük már a szezont a fazonnal..ugyanis elég távol áll a kérdésem lényege az általad leírt hasonlathoz!

Na, de megnyugtatlak, az interjúmat szűkebbre vettem és megcsináltam, ráadásul pozitív visszajelzést kaptam az újságtól is.Mindenkinél előfordul hullámvölgy, vagy amikor bizony elszáll az ihlet.. és képtelen gondolkodni azon a téren, ahol éppen szükséges lenne. Hát így jártam.. de ennyi. Gondolom nem kell lerajzolnom, hogy minden munkának megvan néha a hátulütője, azaz kevésbé megy.

Azért tudhatnád mi a különbség a véleménykutatás és a segítség kérése között. Nos, én itt nem véleményt kértem és kioktatást!

Köszönöm!

félreértettél. nem mondtam, h tehetségtelen vagy. csak nagyon furcsállom, hogy láthatóan nem vagy tisztában a műfajokkal (riport, interjú, tudósítás, hír, stb.). ennyi. ezt simán pótolni tudod egy kis utánaolvasással.

segítséget kérni pedig lehet természetesen és nem szégyen, én is szoktam. de ha egy informatikus olyan kéréssel fordulna a fórumozóknak, h magyarázzák már el neki, mi az az Enter gomb, te is meglepődnél, nem?:)

Az ő elmesélése alapján írtam le ÉN..mivel egy riportot ugyebár egy riporter újságíró vet "papírra".

Ötleted van?

Ha nincs akkor,nem hiszem,hogy jó fórumba írtál!KÖSZI

Köszönöm szépen a kedves szavakat,nagyon jól esett!

Én hiszem,sőt biztos vagyok benne,hogy neked is sikerülhet.Én sem hittem,hogy még bármi történhet,hogy megvalósítsam ezt az álmom és emberek sokasága olvassa az írásaimat.És mégis,adódott egy alkalom,egy véletlen..és most a kérdés csak az,hogy hosszú távon is akarnak e majd együtt dolgozni velem!Hát, ezért igyekszem most és ezért is kérem ki több ember véleményét,főleg olyankor,amikor tényleg úgy érzem,hogy sokat segítene másokat is meghallgatni.Így lehet haladni szerintem és jó is tanácsot kérni,segítséget..mert nem biztos,hogy mindig az én ötletem a legjobb.Sőt..

Nagyon szívesen!!!Már csak azért is,mert én lennék a legboldogabb,ha egyszer "hivatalosan" is leközölnék az írásaimat,pedig tényleg nem vagyok újságíró....

Ismerem az érzést,a hullámvölgyet,és van olyan cikkem amit elég keményen támadtak "hozzá nem értő" laikusok,mint én!!!

Sajnos itt nem igazán van olyan,hogy legalább egy negatívum ne ütné fel a fejét!!

És igen!!!A legnagyobbak is elakadnak néha,és NEM!Nem szégyen segítséget/tanácsot kérni!!!!

Bírom a "nem bántás..."-kezdetű mondatokat...meg a "nem azért mondtam,hogy..."---akkor miért mondtad???

Rájuk se ránts!És írj szépeket!!!Szép napot neked!!!:)))Pusz

Egyelőre külsősként dolgozom egy újságnál,ahova kezdőket kerestek.A kezdetek óta már egy halom cikkem jelent meg..vagyis interjúm..Nos,megfelelőnek találtak,sőt,a rengeteg jelentkező közül egyedül az enyémet közlik hetente..van amikor több cikkemet is leadnak.És ezzel is elégedettek..csupán azt találták egy kis problémának,hogy tágra vettem a témát egy 13 éves gyerekkel.Nagyon komoly riportnak tartják egy gyerekszájhoz képest.Ennyi a baj.Meg az,hogy itt annyi minden van,amit nem szivesen hagynék ki.Mindig tudok irni,szinte gondolkodnom sem kell..most viszont elakadtam!Gondolom,másoknál is előfordul,hogy kevésbé tudják elérni azt a szintet,melyre képesek.

Egyébként az az újság Vajdaság legnagyobb számú hetilapja(Vajdaságban élek)..és ők tehetségesnek gondolnak,most tanulom az újságírást is,mert megkövetelik persze.

De most itt nem ez a lényeg..én azt a kérdést tettem fel,hogy szerintetek miként vegyem rövidebbre..mondom szerintetek..nem kell helyettem megírni,istenőőrizz.Csak azt szeretném,hogy biztos jó legyen!

Ha már leközlik a cikkeimet,akkor nyilván értek is hozzá!Dolgoztam a médiában,úgyhogy gyakorlat az van...viszont néha..vagy többször is..a legtehetségesebb ember életében is van hullámvölgy!

Segítséget kértem,nem kérdéseket!KÖSZÖNÖM!...annak aki segít(ötletet adni)

De aranyos vagy,hogy segítesz..nem is rossz az ötlet..én meg már hajnal óta töröm a fejem de semmi nem jut az eszembe ami jó lenne...Na majd próbálkozom vele tovább..

Papírra írom először és már több a firkálkás mint a szöveg..

Szió!

Bár nem vagyok hivatásos,de én úgy próbálnám leírni a mondanivalóját,hogy minden kérdést,és arra a választ megszűrném,és elbeszélő stílusba írnám át.

Pl:1. k-v

Vajon mi késztet egy ötéves kislányt arra,hogy balettozzon?Egy kislányt,akit megragad a balerinák kecses szépsége,csodaszép ruhája,hajlékonysága.Akit lelkesít a többi vele egykorú kislány,akik már egészen fiatalon csodálatos fegyelemmel és precizitással képesek elsajátítani ezt a mozgáskultúrát. Igen,adhat ez elég erőt ahhoz,hogy a következő próbán már ő is ott legyen köztük.

...

Vagy valami ilyesmi...

Ez a történet egy lányról szól, aki lassan tizenhárom éves lesz. Ugyanolyan kislány, mint bármelyik vele egykorú, szeret a barátaival lenni, szereti a szép ruhákat, szórakozni, sétálni a városban. De van egy valami, amit mindennél jobban szeret, és ez a balett.

Beszélgető társam Radic Diana, az a topolyai hatodikos kislány, aki öt évesen kezdett balettot tanulni és immár hét éve töretlenül,hatalmas lelkesedéssel űzi ezt a fajta táncot. A balett

önkontrollt és nagyfokú fizikai megterhelést igénylő műfaj. Tizenhárom éves kora ellenére szinte már sok mindet megtapasztalt, amit egy táncosnak illik. Öröm, fájdalom és lemondások egy fiatal lány életében. Lessünk be a kulisszák mögé, és nézzük meg milyen egy igazi kis balerina élete.

-Mi késztetett öt évesen arra, hogy már ennyire fiatalon belekezdj egy ilyen nehéz táncba mint a balett?

-Egészen kicsiként a balerinák szépsége, hajlékonysága, kecses mozdulatai meg persze a csodaszép ruhájuk volt az, ami lelkesített, azt hiszem, akkor csupán emiatt vonzott ez a fajta tánc. Kicsi voltam még, többet én sem tudtam a balettról, de nagyon szerettem volna magam kipróbálni kis balerinaként.

Egy alkalommal édesanyám elvitt itt Topolyán egy balettórára, ahol lehetőségem nyílt arra, hogy figyelemmel kísérjek egy próbát és rájőjjek, tényleg szeretném e. Akkor csak ültem, csodáltam a hozzám hasonló korú gyerekeket, borzasztóan tetszett és szinte azonnal beálltam volna közéjük. Így hát nem is volt kérdés, a következő próbán már én is a balettcsoport tagja voltam.

-Hogyan emlékszel vissza arra az első alkalomra?

-Nagyon szégyenlős kislány voltam, édesanyámnak a próba végéig ott kellett velem lennie. Akkor még persze az alapokkal kezdtem de mindíg próbáltam tőlem telhetően a lehető legjobban teljesíteni. Ennek idővel meg is lett az eredménye, hiszen a balett tanárnőnk meglátta bennem a tehetséget, az igyekezetet és azt, hogy tényleg vannak adottságaim, hogy akár hosszabb távon is foglalkozzam majd ezzel. Ekkor hívta fel édesanyám figyelmét egy szabadkai balett iskolára, ahol komolyabban foglalkoznak a diákokkal és ha gondoljuk, jobb lenne inkább oda járnom.

-Akkor átíratkoztál Szabadkára?

-Igen, onnantól kezdve a szabadkai Raicevic balettiskola diákja lettem, melynek máig is a tagja vagyok. Kezdetben csak előkészítőbe jártam, de később osztályokba kerültünk. Amikor az általános iskolában ötödikes lettem,a balettiskolában akkor kezdtem az elsőt. Ez egy négyéves iskola, melynek a negyedik osztályát párhuzamosan fogom végezni az általános iskola nyolcadik osztályával. A balettban most másodikos vagyok.

-Heti hány alkalommal vannak próbák és hogyan oldjátok meg az utazást?

-A hét minden napján vannak próbák,melyek másfél órásak. Persze megterhelő, a mindennapi utazás, de nagyon hálás vagyok édesanyámnak, aki a hét minden egyes napján autóval visz Szabadkára a balett órákra. Ezúton is szeretném megköszönni neki azt a sok kitartást, fáradozást és áldozatot amit értem hoz.

-Eléggé zsúfoltak a napjaid, iskola, tanulás, utazás, batettórák... Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a balettal?

-Nagyon nehéz megoldani,hogy egy napomba minden beleférjen.Délelőtt iskolában vagyok,a topolyai Csáki Lajos Általános Iskola hatodik osztályába járok.Tanítás után hazamegyek, megebédelek, tanulok majd irány a balettiskola. Van olyan is, hogy este tizenegy órakor kerülök ágyba, de nem panaszkodom. Szerencsére a tanulásban is maximálisan tudok teljesíteni, kitűnő tanuló vagyok és éppen a napokban második helyezést értem el műszaki versenyen.

-Tényleg sok kitartás és akaraterő van benned,ami csodálatra méltó. Soha nem volt olyan pont, amikor meginogtál és a balett helyett szivesebben csináltál volna programot a barátaiddal? Esetleg volt olyan, amikor úgy gondoltad, inkább feladod?

-Sokszor szívesebben lettem volna a barátaimmal, volt olyan is, amikor mélypontra kerültem és úgy gondoltam inkább befelyezem, nem balettozom tovább, de ezek csak olyan pillanatnyi elgyengülések voltak. Szerencsére a családom mellettem állt a nehezebb pillanatokban is és erőt adtak, biztattak, hogy folytassam, hisz egy ilyen elhamarkodott döntést később nagyon megbántam volna. Sokmindenről le kell mondanom, de a balett iránti szeretet kárpótol ezekért a dolgokért. Ráadásul a balett iskolában is nagyon jó barátságok alakultak ki ez a hét év alatt.Persze, sokan abba is hagyták,jöttek újak is,de rengeteg barátom lett.

-Mesélj egy kicsit erről az iskoláról. Hogyan zajlanak a próbák? Körülbelül hány diákot jegyez az iskola?

-Sajnos kevesen ismerik ezt az iskolát, nemtudom mi ennek az oka. Talán hazánkban nem annyira elterjedt ez a fajta tánc, de nagyon jó lenne, ha újabb tagokkal bővölne az iskola. Amikor én kezdtem, akkor körülbelül százan voltunk, de aztán sokan elmentek és ugyanúgy sokan jöttek is, nemtudom hányan lehetünk, de mindig szivesen várják az új, balettozni vágyó diákokat.

Marijana Ognjanovski a balett tanárnőnk, aki végtelenül kedves és igyekszik a lehető legtöbbet kihozni belőlünk, megtanít minket arra, hogy figyeljünk a testünkre, érezzük azt, megtanuljuk a helyes testtartást, továbbá a balett fejleszti az összpontosítást, az egyensúlyérzéket és a kitartást. Tanárnőnk célja, hogy mi mindent tökéletesen elsajátítsunk.

Az órákat mindig a lazább gyakorlatokkal kezdjük, nyújtások, korlátgykorlatok, majd az úgynevezett spicc gyakorlat, mely szinte a legkeményebb gyakorlatok egyike. Erre a célra egy külön fából kialakított cipőnk van, melyben gipsz betét található. Sokszor történt olyan, hogy ez a speciális fa cipő véresre törte a lábam, emlékszem, minden lábújjamon sebtapasz volt, mégis fogaimat összeszorítva hatalmas igyekezettel próbáltam úgy végigcsinálni az órákat, hogy ne látszódjon rajtam mennyire fáj. És nem is szabad, hogy látszódjon. Tény, hogy rengeteg fájdalommal is jár, de ma már tudom, hogy nem hiába voltam kitartó, hisz anélkül nem értem volna el mindazt amit eddig sikerült. Kezdetben csak csoportban táncolhattam, ám a balettiskola második osztályától lehetőség van szóló balett táncokra is.

-Megkövetelik,hogy vékonyak legyetek?Vagy az ilyen korsztálytól még nem várják el ezt annyira ,hisz mégiscsak fejlődésben vagytok ...

-Ebbe az iskolába mindenki járhat, itt ebben a korban még nem feltétel a vékony testalkat. Bár hallottam, hogy vannak hazánkban olyan balett iskolák, ahol ha egy korombeli több mint harminc kiló, akkor eltanácsolják azzal, hogy fogyjon le és aztán jelentkezzen újra. Nálunk ilyen nincs, bár többé kevésbé mind vékony testalkatúak vagyunk. Szeretnének nekünk segíteni, hogy a későbbiekben is megtudjuk tartani vékony testalkatunkat, így hamarosan szerveznek a balett iskola tagjainak hétvégékre úszást, valamint lehetőségünk nyílik majd edzőterembe is járni, ahol korunkhoz mérten foglalkoznak velünk.

-Térjünk vissza a színpadhoz. Milyen darabokban játszottál eddig?Az iskola biztositsa nektek ezeket a gyönyörű balettruhákat?

-Hogy csak párat említsek, játszottunk a Hófehérkében,a Hattyúk tavában és most készülünk a Coppélia-val. Hatalmas élményt jelent ez mindannyiunk számára. A balettruhákat az iskola biztosítsa, de ezeket csak fellépések előtt kapjuk el, egyébként az iskolában vannak. Ott kitisztítsák őket és a következő fellépésre újra elkapjuk. De ezenkívül kaptunk még egyforma szabadidő ruhát,ezekben szoktunk utazni, hogy látszon, egy csapat vagyunk.

-Mesélj kicsit a fellépésekről,merre szoktatok fellépni?

-Sok jótékonysági fellépésünk volt már, ilyenkor a bejövő összeget a kórházaknak ajánljuk fel, de gyűjtöttünk már a szabadkai Kolevka árvaháznak is.

Ezenkívül nemrég Bijeljinán voltunk egy versenyen, ahol csoportunk arany éremben részesült, valamint egy fiúval Adi Avdic-tyal duóban is aranyérmesek lettünk, és a balettiskolánk is nyert egy kupát.

A közelmúltban Belgrádban volt egy úgynevezett "VIP Talenti" tehetségkutató, ahol többféle tánc stílusban mutathatták meg a fiatalok a tehetségüket szerte az országból. Körülbelül százhetvenen indultak összesen ezen a versenyen. A Raicevic balettiskolából hárman vettünk részt és mindhárman tovább is jutottunk, ami azt jeleni, hogy április tizennegyedikétől egy egyhetes szemináriumon veszünk majd részt Belgrádban. Akkor, arra az egy hétre kimaradok a tanítási órákról az iskolából, amit persze később bepótolok. Ezen a szemináriumon kiválasztják majd a legjobbakat és azoknak lehetőségük nyílik kimenni Milánóba balettórákra pár napra, de erről egyelőre még én sem tudok többet.

Lesz nyáron fellépésem a görögországi Paraliaban is, ahol szólóban is balettozom és a fent emlitett fiúval Adival is fellépek duóban.

-Ezeket az utakat a szülők finnanszirozzák,vagy az iskola fizeti?

-Sajnos nem sikerült az iskolának támogatókat találni, ezért az út költségeit a szüleink állják.

-Rengeteg élménnyel gazdagodtál ez a hét év alatt. Emlitenél párat, ami igazán emlékezetes maradt számodra?

-Nem tudnék kiemelni egyet sem,hiszen minden fellépésre, minden sikerre nagyon szívesen emlékszem vissza.Sőt, még a balettórák is hatalmas élményt nyújtanak.

-Te is el szoktál járni balett előadásokat megnézni?Melyik az a darab, ami leginkább tetszik neked?

-Az iskola szervez nekünk utat ilyen előadásokra, voltunk Belgrádban kétszer is, egyszer a Diótörőt néztük meg, másszor a Hattyúk tavát.A Diótörő az a darab, melyet kiemelnék, ez tetszik a legjobban.Egyszer én is szeretnék majd játszani benne. Példaképem Svetlana Zakharova,aki egy orosz szármnazású príma balerina, az ő példáját szeretném követni.

-Kitartásodból és lelkesedésedből ítélve a négyéves balettiskola befelyezése után tovább szeretnéd folytatni ezt a fajta táncot. Mik a terveid, álmaid a jövőre nézve?

-Mint említettem én is neves balerina szeretnék lenni, tehát folytatni szeretném a balettot. Úgy tudom Győrben van komolyabb balett iskola, talán oda íratkozom, de ez még a jövő zenéje. Ezenkívül még a pszihológia érdekel, azt is szivesen tanulnám, mivel a balerinák karriere körülbelül harminc éves korig tart, aztán ebből már kiöregednek. De álmaim közt szerepel, hogy egyszer alapíthassak egy saját balett iskolát is.

Leadtam a napokban a lapnál egy interjút, melyet egy balerina kislánnyal készítettem.Hosszúnak találták és túl komoly interjúnak ahhoz képest, hogy a kislány 13 éves. Nos, csak a mondanivalóját, üzenetét kell leirnom a cikknek rövidebb formában és nem riportként.

Már hajnal óta ülök itt és képtelen vagyok elkezdeni..segítsetek már..hogy lehet ezt rövidebben leírni..csak a mondanivalóját,hááát...

KÖSZÖNÖM SZÉPEN!