Újév köszöntő

Soha ne nézz hátra, ha nem tudsz nevetni.

Soha ne nézz előre, ha nem tudsz álmodni.

Az esztendő fordulójával, ha az a szép korban köszönt ránk, még nem kell számadást csinálni. Arra ráérünk, de visszatekinteni lehet hasznos.

Kezdetben, ifjúságunk idején, mintha repülő hintában ültünk volna; az előre-hátralibbenés vitt és hozott egy-egy évet. A játékos repülés közben tele tüdővel vettük a friss levegőt, hajunk lobogott, szoknyánk libbent, mellünk feszesen ringott, combunk vágytól feszült. Kacagtunk! Kitárt karunkkal a világot öleltük magunkhoz, mindent akartunk.

Év h a l a d t, év után; alig t i z e n ö t esztendő telt el, máris a harmincas éveket tapodtuk. A hinta visszafogottan ringatódzott alattunk; dinamikus lendületünket már nem a száguldás vitte magával, hanem a munka, karrier, család. Óriási feladat! Az alkotás és csendes magabiztosság évei ezek. A siker és kudarc szinuszoidja jelzi a megtett utat. Más színei lettek a ragyogásnak-fényeknek; észrevettük az illatokat, formákat is. Már nem írtuk nagy betűvel a kis történeteket. Mellünk még szépen gömbölyödött, rövid szoknya fedte combunk még feszült, de már nem mindenért nyújtottuk ki kezünk, tudtuk, mit akarunk.

Év f u t o t t, év után; alig t í z esztendő telt el, s máris túljutottunk egy évszázad felén. Jézus Isten! Bármilyen hihetetlen, igaz! A tegnap lobogó ifjúságát még sarkunkba éreztük, forró lihegése mintha nyakunkat melegíttette volna, pedig… A hinta lágyan-álmosan- kis ívben mozdult alattunk. A száguldás, lendület alább hagyott, óvatosabbak lettünk; odafigyeltünk testünk-lelkünk minden mozzanatára; megbecsültük az életet, naggyá lettek az apró örömök.

Tudással teli, aktív életünk nagyobbik részét tudtuk magunk mögött. De még nem fáradtunk el. Talpig tükröcskénkbe bele-bele néztünk - kicsit hátrább állva, távolabbról. Az idő megtette a magáét, de mi szemünkben megbocsájtással, pislogó rövidlátással, még elfogadtuk mellünk halmát, combunk vonalát. Barátkoztunk a gondolattal: ŐSZ. Ne mondd, hogy ez nem szép! Csodálatos színei: sárga, barna, vörös, narancs: meleget, fényt, öröm-érzetet sugároznak. Az ősz nem az elmúlást idézi, sokkal inkább az elementáris erővel feltörő, utolsó fellángolást.

Év r o h a n t, év után; alig ö t esztendő telt el, s máris elhagytuk a hetvenet. Vége fele jár már az Ősz? Az összes többinek, nincs többé jelentősége! A hintaszékben ülve, lassan ringatózva, mellünk fáradt szeme, hajdan volt örömök emléke felé bámul lefele, combunk fáradtságtól remeg, karunkat összefonjuk magunk előtt, s azt a keveset, ami maradt, azt vigyázzuk. Mi jöhet még, mi vár ránk? Ennyi volt? Ne gondolj rá, ne törd a fejed, bárhogy is volt, gyönyörű volt!

Nevess nagyot, Te Bitang Idő! Tehetsz bármit, mi itt vagyunk! Egy új esztendő bátorító mosolya csalogat, ígér még langy meleget, ölelést, boldogságot: ÉLETET.

Köszönöm a múltat, és köszönöm a jövőt.

Sok, boldog újesztendőt kívánok Neked, Magamnak, Mindenkinek