Új év, új élet!Gyertek kezdjük együtt!BUÉK 2010! (beszélgetés)
Hát az élet engem is megcáfolt, azt hittem, hogy amit cselekszek az nem csak nekem jó, hanem másnak is. Vagyis főleg a gyermekemnek aki itt élt kint velem Svédországban. 14 éves. Most jött volna pénteken vissza hozzám, de közölte, hogy nem jön! Egy világ omlott össze bennem, nem tudom, hogy ez után mit csináljak, vagy hogy mit kellene tennem. A volt férjem szerint a gyerek érdekeit kell nézni hogy neki mi a legjobb. Hát persze ha valaki tele tömi a fejét mindennel akkor biztos hogy a gyerek érdekeit nézi? Miért nem volt itt jó velem, semmit nem kellett csinálni, soha nem bántottam meg semmivel, mindenben a pártjára álltam, mindenben teljesitettem a kivánságát, SZERETTEM és még most is persze, csak nem értem, hogy MIÉRT? Itt még tanulni sem kellett neki, csak a nyelvet, hisz itt egész más a tanrend, nem a gyerek idegi, lelki kikészitése a cél, hanem a szeretet, türelem tovább adása. Akkor talán ez volt a gond? Hogy ennyire szeretem? Nagyon sikerült magam alá kerülnöm, annyira, hogy ha a tó nem lenne 20 cm-es jég alatt, szerintem már alólról szedném a halakat. Persze tudom, hogy attól, hogy nincs velem még az én fiam. De annyira fáj, hogy le sem tudom irni. Hisz odahaza 3 bátyja nyuzta, piszkálta, testileg, lelkileg, én próbáltam elhozni belőle, hogy talán másképp kezdje az életét mint odahaza, de neki az kell. Azt hiszem igaza van édesanyámnak, hogy: Itt van a jó! Kell? - Nem! Itt van a rossz! Kell? Igen. Hát nagyon sajnálom és nem tudom, hogy ebből mikor állok érzelmileg, talpra, de csinálja. Ő maga szerint ezt akarja! Én nem hiszem, de 14 éves! Tudom egy ekkora koru gyerek még nem tud dönteni, de akkor is, ha visszahoztam volna, akkor jó lett volna neki? hogy ráerőltetem az akaratom. Mondván az nem jó neked, ez lesz a jó és ezt csinálod! Akkor jó anya lettem volna, megköszönné később, hogy hü de jó, hogy akkor nem hagytad, hogy rosszat lépjek? vagy esetleg a fejemhez vágná, hogy miattad lett elrontva az életem? Mit kellene tennem? most nem fogom megtudni, csak ha rájön, hogy a két élet közt mi a különbség!
Szerettem itt lenni köztetek, de most ugy érzem, hogy el kell köszönnöm mindenkitől!
Sok sikert kivánok mindenkinek! Talán egyszer vissza jövök. Az emilem: manyusz40@mailbox.hu.
puszi mindenkinek: Manyusz.
Látod ez igaz! Ha az ember magán nem segit, (akárhogy is), akkor ki segit? Tudod nekem sok "barátnőm" volt. Akkor mikor otthon voltam, akkor sok olyan embert ismertem akinek sok mindent elmondtam magamról, olyat is talán amit nem kellett volna, de azt hittem találtam magamnak olyan barátot akivel tényleg barátok lehetünk. De ugye a jó barátok akkor sem feledkeznek meg az emberről, amikor gondja, baja van?! Vagy mégis? Tudod a sok "barátból" mára csak egy maradt, az édesanyámon kivül! Ők ketten segitenek, még ha csak levelezés utján is abban amiben tudnak. Mégha csak a panaszaim kell meghallgatni.
Tudod ilyen messze jöttem én is rá, hogy ha én nem állok a sarkamra és nem harcolom ki magamnak ami jó, akkor senki nem fog segiteni! Itt tényleg csak magára számithat az ember. Tudom, hogy van egy szerető férjem, de akkor is ő sok mindent nem tud megoldani. Hisz mi is akkor találtunk egymásra amikor már 40-ek voltunk. És azok a sérelmek, fájdalmak amik előtte keletkeztek nem mulnak el nyomtalanul, de muszáj előre tekintenem. Édesanyám mindig azt mondja, hogy meritsek erőt a napok apró szépségéből, a gondolatokból, amik szépek voltak, és a 4 csodálatos fiamból, akik jó emberek lettek és akkor rájövök, hogy muszáj talpon maradnom és taposnom az utat, hogy nekik is tudjak majd segiteni. Csak én is néha ugy érzem, hogy valami huzza a lábam lefele. Akkor próbálok akarni! (Nem mindig sikerül!)
Sziasztok!
Majd látjuk, mit hoz az élet. :-)
Az utolsó előtti mondatoddal teljes mértékben egyetértek.
Én is most döbbentem rá ebben a nehéz helyzetben, hogy változtatnom kell önmagamon, különben elsüllyedek.
Szia!
Azt sosem lehet tudni, hogy mikor jutsz el ide! Ne legyél te abban olyan biztos! Én sem gondoltam, hogy 20 év után elválok, és eljövök akár az utcából is! Ehelyett látod, 40 évesen megtaláltam a másik elveszett felem, és eljöttem több mint 2000 km-t. Nem tudod mi van megirva neked! és olyan nem mondunk, hogy SOHA! Ezt hidd el nekem vannak még csodák! Csak néha nagyon próbára teszik az embert azért amit kap, hogy megérdemli-e! Fiatal vagy még nem tudod, hogy mi lesz később!
Hát, nem könnyű neked sem...
Mindig szerettem volna eljutni Svédországba, de nem fogok, úgy néz ki. :-) Szép hely lehet.
Szia!
Dehogy haragszom! Én sem akkor jutok ide mikor szeretnék. Csak tőmondatokban. 20 év után elváltam, majd a 2. férjemhez kiköltöztem Svédországba. A gyermekeim Imikén 21, Ádámom 19,5, Sanyókám 16,5 Lacókám 14 évesek. Ők (a két első) még suliba járt, azt befejezték, és még nem tettem ugyan le róla, hogy ha itt lehetőség adódik kijöjjenek dolgozni. A 3. Sanyókám ő apja szakmáját a vadászatot választotta, igy ő otthon maradt vele. Tudod ott ő is vadász és sok szakmai tapasztalatot és lehetőséget tud neki adni, amit én itt nem tudnék. Lacókám ő kijött ide velem élni. Sajnos mire ide kijöttünk 2008. juliusban akkor már érződött hogy valami alakul. Mármint nem a munka sajnos, hanem a válság! Én odahaza Hmvhelyen dolgoztam a kórházban nővérként. Itt is rettentően megörültek neki, hogy ez a szakmám, de amig a nyelvet nem tudom, és nem estem át egy 3 éves szakmai átképzésen, addig sajnos nem tudnak velem szakmába mit kezdeni. Akkor meg még beszélni sem tudtam svédül. No azóta járok suliba és nagyon remélem juniusra a végére is érek. De még akkor sem hiszem, hogy szakmába fogok dolgozni, hisz már "nyugdijas" lennék mire elmehetnék kórházba dolgozni. Ugy hogy mindegy lenne, hogy mit dolgozok csak legyen valami munka. Itt mi egy kisfaluban lakunk, ami nem előnyös munka szempontjából. Ugy hogy ha a páromnak összejön valahol máshol munka, (hegesztő, köszörüs) akkor megyünk. A hely hiába gyönyörü, meg nyugodt, de munka akkor sincs. Jó nem panaszkodok, hisz egy fizetésből élünk 4-en, fizetjük a ház részleteit, a költségeit, rezsit, és még éhen sem halunk. Ugy hogy egy szó panasz sem hagyja el a szám. Végül is ezt otthon nem tudnánk megcsinálni. Az biztos. Igy végül is már a két nagyobb fiam dolgozik, a 3. suliba jár. Mikor hogy adja lehetőségünk hazamegyünk, de hát ugye az sosem elég. De most sajnos ez van, remélem ez az év sokkal jobb lesz és minden összejön ahogy gondoltuk.
Szia!
Bocs, hogy nem írtam eddig, nagyon sok a dolgom, és a párom sem nagyon enged ide.
Igen, szegedi vagyok.
Hogyhogy a gyermekeid távol élnek tőled? Ne haragudj a kérdésért, csak érdeklődésből kérdezem.
Nem találtál még munkát? Mióta élsz kint?
Sziasztok!
Hát Tiduj30 szerintem vagy havat lapátolnak, vagy már próbálják betartani az uj évi fogadalmakat, torna, nagy séta stb.
Mi itt pld. a havat lapátoljuk, de annyira beleuntam, hogy mire a végére érek kezdhetem az elejét. 4 napja esik, hol nagyon, ugy hogy látni sem lehet, hol szépen lazán, de esik! Én ugyan szeretem a havat, de az uj évi fogadalmam, hogy napi 1-1,5 órát mozgok, az olyan kimeritő bir lenni ilyen nagy hóban, hogy csak no. De keményen küzdök, szakad is a viz rólam rendesen. Itt nálunk meg amugy is elég dimbes dombos a táj.
Szia!
Dehogy fogy el! hisz ott az a gyönyörü kisfiad! Nagyon takaros és csupa élet!
Ha jól láttam szegedi vagy? Én Hódmezővásárhelyről indultam el ilyen messze! No ez mondjuk nagyon hosszu lenne, de nekem sem alakult ugy ahogy akkor mondták. Néha ugy érzem, hogy valami büntetésképpen! De most ugy érzem muszáj lesz valaminek másképp alakulni! Annyira akarom, hogy muszáj lesz!
Tudod itt sem egyszerü, de nem panaszkodok! Három nagy fiam otthon. Kettő a szüleimnél (21, 19 évesek) egy az apjával él 16 éves. A 14 éves él velem itt. Nem doglozok, mert nem tudom a nyelvet (még!) de nagyon tanulom (legalább is azt hiszem). Muszáj nekem is pozitivan gondolkodnom.
Szia!
Még nem volt időm végig olvasni a naplód, de az elejéből is rájöttem, hogy nem egyszerü neked az biztos! Nem tudom párodnak mi a szakmája, de külföld fele nem gondolkodtatok? arra nincs ismerősötök? Tudom, hogy nem egyszerü az biztos, el tudom hinni! De muszáj pozitivan gondolkodni, mert ha csupa negativ érzés keriti hatalmába az embert, akkor valahogy a dolgok is negativan alakulnak. Tudom könnyen beszélek, de hidd el ez saját tapasztalatból irtam. Távol álljon tőlem, hogy bárkit biráljak, remélem semmi sértő nem volt soraimban. Tudom könnyen beszélek ilyen messziről. Bizni kell! Tudom azt nem lehet megfőzni! Voltam én is ilyen helyzetben, most is csak egy fél fokkal vagyok jobban. De nagyon bizakodok, hogy ennek az évnek jobbnak kell lenni mint a tavalyi volt!
Köszönöm...
Most, hogy a párom elment munkát keresni, megint előjött minden félelmem.
De próbálom tartani magam Daniért...
Annyira nehéz...
Sziasztok!
Én ma gondolatelterelő céllal bele vetettem magam a házimunkába.
Ki is takarítottam az egész házat.
Ha Rékám elalszik ebéd után akkor meg főzök valamit.Délután meg kimegyünk sétálni egy nagyot.
Próbálok, csak nagyon nehéz.
De a kisfiam erőt ad.
Már egy mosoly jel is jó jel!!!☺
Fel a fejjel,törd a fejed.
Tudom,bele lehet hülyülni de muszály erősnek lenned!
Remélem, a te férjed nem jár úgy, mint az én párom. Én nagyon félek, még ha nem is mutatom senki előtt. Rettegek belül, hogy mi lesz, ha nem talál hamarosan munkát... miből adok majd enni a kisfiamnak... még egy hónap munkanélküliséget se fogunk túlélni, nemhogy sokat.
Jaj, ebbe nem szabad belegondolni!
További ajánlott fórumok:
- 100 kg felettiek, mit tegyünk? Kezdjük együtt és segítsünk egymásnak!
- Esküvő 2012 - gyertek tervezzünk együtt! :)
- Kezdjük együtt az életmódváltást június 27-től
- Valaki lenne a lelki társam egy fogyókúrában? Kezdjük együtt, így talán könnyebb lesz!
- Megújulás éve: kezdjük együtt
- Testkontrollt, mint életmódot gyakorló, gyertek, együtt könnyebb!