Úgy érzem teljesen leépült a baráti körünk (beszélgetés)

Szerintem a Covid alatt nagyon megtetszett sokaknak a "Maradj otthon!". A lustább emberek megtanulták, hogy online is elérhetik azt, akit akarnak. Elkényelmesedtek.

Mozduljatok ki a két évessel és találni fogtok új társaságot! Ha már lementek a játszótérre, elmentek egy játszóházba megismerkedhettek hasonló szülőkkel, akikkel később közös programokat szervezhettek. Aztán majd jön a barátság is.

Nem tudom, hogy miért alakulnak ezek ki. Nekünk megmaradtak a barátaink.

Tippem van.

Pont a napokban nyílt egy fórum, ahol valaki (nem derült ki a kapcsolata a gyerekes családdal), azon rugózik, hogy az illető család veszélyezteti a gyerekét azzal, hogy heti szinten elmennek barátokhoz és így később fekszik le a gyerek. Többen, említették, már nagymama korú tagok, hogy rémálomként emlékeznek vissza arra, hogy egy-két alkalommal később feküdhetek le aludni, mert a szüleik elvitték eseményekre.

Szerintem, úgy elég nehéz egy kapcsolatot ápolni, ha így állnak hozzá az emberek. Egy kicsit sem csodálkozok azon, ha leépül az ilyenek társasága.

A gyerekeimnél azt látom, hogy még nagyon picik voltak a gyerekek, szinte nem is találkoztak a barátaikkal, aztán mikor kb. óvodások lettek a kicsik, kezdtek újra összejárni, találkozgatni a barátok, már családostól.

Aki szerint egy anya megbízhatatlan, mert a 2 éves gyerekével törődik, az nem barát, én többé látni se akarnám !

De te soha nem is voltál nagy társalgó ember nem?

Mi minden hétvégén összejártunk gyerekkoromban az épp aktuális család baráttal nekem épp ezért hiányzik főleg most külföldön. Mondjuk pár évente változtak a családok. Érdekes dolog ez, nem volt vita vagy ilyen, csak valahogy elmaradt az egyik, de lett másik. Persze voltak fix családok akikkel mai napig össze járnak a szüleim immár kb 40 éve.

Így van. Egy másik kisgyerekes családdal több közös téma lehet. Amazok meg nem is voltak barátok. Egy barát nem szokott csak úgy szeszélyből lelépni.

is akkor tudtam meg ki a barát, mikor rákos lettem. Akkor tudtam meg hogy senki.😀 Bár mellém szegődtek volna sorstársak barátnak, de nem bírtam hallgatni a síránkozást, a jaj de félek mi lesz, ennél még az egyedüllét is jobb.