Úgy érzem nem azt az életet élem, amit szerettem volna (beszélgetés)

Vagy akadj le teljesen az ex párodról, és hagyd abba ezt a hosszú távú nyűglődést. Vagy rúgd fel a házasságodat és élj vele. Viszont arra készülj fel, hogy nagy valószínűséggel a második verzió esetén meg lelki furdalásod lesz, és lehet, hogy a gyerkőcök sem fognak ennek a verziónak nagyon örülni.

Csak döntsd el, mit akarsz. Ez csak rajtad áll.

te egy nagyon gonosz ember vagy, szegyelld magad!!

eloben biztos nincs ennyire nagy es gusztustalan pofad!!

A jelenetek egy hazassagbol c. minisorozat jut errol eszembe. :(

sajnalom, nem tudok okosat mondani.

Tegnap játszották Dunán az Elfújta a szélt.

Kicsit hasonlít a történet szerelmi szála :) Mindenki másra ácsingózik, aztán elveszti, ami a szeme előtt volt.

Mi a durva?

Ha annyira szerették egymást, miért nem vállalták?

Miért házasodott mással és szült 2 gyereket?

Akkor eddig hazudott mindenkinek.

Mi értelme volt?

Nem attól boldog valaki, hogy kivel van együtt.

Aki igazán boldog, az egyedül is az. Ha ahhoz már valaki vagy valami kell, az nem igazi boldogság. Az valami más. Sütkérezni abban, amit a másiktól kapok.

Hol írta, hogy szenved a párja mellett? Rendes tag a párja, azt írta.

Tartom, hogy jó dolgában nem tudja, mit csináljon.

Na jó, leírom azt is, hogy valószínű viszket neki.

Gondolom félre dugna, csak még a lelkiismerete dolgozik.

Aztán szépen megcsalja a párját, mert az jön. De rendes kis feleség. :)

Végül is megértelek. Nekem pedig pont elváltak a szüleim.

Nehéz így általánosan véleményt írni erről, kellene ismernünk azokat az embereket. Melyikük milyen, melyikkel lenne érdemesebb folytatni. Igazad van teljes mértékben.

Azért a házasság nem egy ennyire visszafordíthatatlan valami. Inkább cselekedjen, ha megbánta, minthogy 5-10-25 évet lehúzzon a boldogtalanságban, meg úgy hogy "mi lett volna ha". Aztán persze benne van hogy két szék közül a földre esik.

Én nagyon nem értek egyet azzal hogy a gyerekért örökre együtt kell maradni egy szar házasságban is, de lehet csak azért mert én is voltam gyerek aki miatt a szülei együtt maradtak egy szar házasságban, és nem volt túl jó. :D Bár semmi értelme hogy mi itt beszélgetünk róla, a FI meg nem ír semmit....

A második, utolsó mondatod nagyban sántít. Nem hinném, hogy a gyerek a mostohát választaná az apja helyett.

Kérdező te szerintem felelőtlen vagy! Összeházasodtál valakivel, aztán megbánod. Vannak fontos döntések az életünkben és utána vállalni kell a feleősséget. A házasságkötés fontos dolog és megesküdtök a hűségre az oltár előtt.

Nagyon sajnállak.

Ja nem, bocs!

Mit akarsz? Itt pátyolgassunk, hogy de sz@r neked?

Azt gondolom, jó dolgodban nem tudod, mit csinálj.

Még nem kaptál igazán nagyon pofont, de látom, érik.

Meg is érdemled.

Gerinctelen vagy.

Ezt magadnak köszönheted!

Anno el kellett volna engedned, nem máig csacsogni vele.

Ha borítasz kelleni fogsz neki 2 gyerekkel is?

Lakva is egy rózsaszín vattacukor lenne?

Mit teszel ha csúnyán bánik a gyerekekkel?

Arról nem beszélve, hogy apuka szemében minden lennél, csak bárónő nem.

Anno döntöttél.

Inkább próbáld a mostani életed boldoggá tenni. A saját boldogságod rajtad múlik, nem máson.

Van olyan időszak mikor besokall !Ez nem annak tűnik

Sajnállak téged is ,és a párodat (férjedet?) is.

Mert a problémád alapja hogy,,, Nem,,, engedted el a régi szerelmet,,,barátságként dédelgeted magadban,,és ez folyamatosan fenntartja ezt az állapotot.

Nem csodálom hogy carul vagy.

Ha olyan tökéletesnek képzeled a régi " alakulóban levő szerelmedet", akkor vele kellett volna maradnod. Apróság miatt nem szakítunk senkivel. Döntöttél,szakítottál.

Aztán más lett a férjed, sőt, két gyereked apja, itt is többször döntöttél.

Nem a múlton kellene rágódnod, hanem a gyerekeid és a férjed jövőjét is alaposan átgondolni, mi lenne, ha egy bizonytalan kimenetelű kapcsolat miatt később vernéd falba a fejed, mert akkor jönnél rá, hogy a két szék közül a pad alá estél ?

Egyáltalán nem biztos, hogy a régi barátod együtt élve is olyan tökéletes lenne, mint így elképzelve, pláne, hogy még két kisgyereket is kapna Veled együtt.

- A gyerekek biztosan érzik, hogy az anyjuk nem boldog. Nagyon meglehet, hogy a férjed is érzi. Valószínűleg igen! És szomorú, mert nem tudott boldoggá tenni!!!

- Ha azt a másikat megkérdeznéd, hogy ő boldog-e a jelenlegi kapcsolatában, és azt mondaná, hogy igen, és esze ágában sincs felrúgni a jelenlegi kapcsolatát. Akkor is hajlanál arra, hogy kilépj a jelenlegi kapcsolatodból?

Szereted a férjedet, vagy csak azért mentél hozzá, mert az a másik... mit is csinált? Biztos, hogy olyan szép volt az a kapcsolat, mint ahogy most látod?

Az mondjuk nem lenne lényegtelen infó, hogy miért döntöttél a másik mellett, és mivel gondolom nem mentél hozzá másnap, tehát lett volna időd rájönni, hogy hülyeség volt, miért csak a gyerekek után jött ez elő?

Mondjuk meggyőződésem, hogy más valakit a távolból imádni, mint vele élni. Szóval lehet, akkor nem lenne ilyen fényes az a csillag.

Egyébként meg mostanában sokan átértékelték az életüket, és bár nekem nincs más, akiért epekedem, néha én is azt érzem, mintha valaki más életét élném, pedig megvan otthon minden. Igaz én nem a férj miatt, hanem a munka és az életmód miatt, de kinek mi...

Te tudod, de együtt élni valakivel, a napi gondokkal, problémákkal, mint kívülről belelátni egy életbe az egyik oldaláról.

Kimaradt a más szó, teljesen más megélni, és más bólogatni, aminek nincs következménye

Szerintem ez nem időszak, hanem egy rossz döntés eredménye.

Nyilván kár a múlton rágódni, visszacsinálni pedig semmit nem lehet.

Kérdés, hogy tudsz/akarsz-e ekkora áldozatot hozni a gyerekeid miatt, ha már egyszer rosszul döntöttél, ezt csak Te tudod mérlegelni.

Alap esetben én azt mondanám, mert lépni, de itt nem vagyok biztos abban, hogy ez a jó döntés. Az idő sok mindent megszépít az elérhetetlen pedig mindig csábító.

A döntés a Te kezedben van, gondold át, hogy valóban olyan mélyek-e az érzéseid, hogy érdemes-e borítani a családot.