Túlreagálom? (beszélgetés)
Megoldás:
Legközelebbi közös étkezésnél ha férj leül ,és nekiáll enni,akkor asszony hátraszól a fazék mellől:
-Kedvesem ,nem várnál meg ,hogy együtt ehessünk?Már csak pár perc ígérem!(Nagy mosoly,kedves hangnem)
....és a probléma meg van oldva.Ennyi.
Szerintem itt van egy nagyobb probléma, kedves férj uramnak esetleg észre kellene venni,hogy a tűzhellyel gond van.Ha elvárja a minden napi főtt ételt,talán meg kellene csinálni vagy újat venni.
Talán neked is jól esne, és talán a vasárnapot tényleg együtt lehetnétek, és nem a fél napot a konyhába szenvednéd.
Ez gyakran előfordult,vagy csak ritkán,esetleg most az egyszer?
ha ritkán,vagy csak most,akkor lehet,hogy valami nyomasztja,azon járt az esze,és nem nézett s emmit,csak reflexből leült és evett.
Akkor csak annyit kellett volna mondanod, hogy ügyesek voltatok gyerekek, mint mindíg, de most még várjatok 5 percet míg anya is elkészül és akkor ehetünk, így talán "vette volna a férjed is a lapot"/
Mivel ez elmaradt, utólag beszéjétek meg!
Így van.Szerintem egy családban vannak olyan dolgok amiket meg kell beszélni ,pl ez is.Lehet otthon náluk ez volt a szokás,hogy anya sürgölődik az asztal körül ,amíg a többiek már esznek,és ez így volt természetes.
Amúgy nálunk is otthon,és én is így csinálom.No nem azért mert mártír vagyok,és kiszolgáló személyzet,hanem azért,mert egyszerűen nem szeretek felugrálni evés közben ,és ha több fogás van,meg még mondjuk sül a maradék rántott hús,akkor az minden,csak nem nyugodt étkezés.
Megértelek, de tényleg túl reagálod.
Szólni kellett volna, hogy légyszi várjatok meg!
Biztosan nem megbántani akartak.
És még így utólag sem késő róla beszélni.
A tisztesség úgy kívánná, hogy egyszerre üljön asztalhoz mindenki. De ha már így alakult, én nem venném a lelkemre, ennél nagyobb problémák is vannak az életben.
Kérd meg őket, hogy legközelebb legyenek figyelmesebbek!
Szerintem nyugodj meg :)
Legkozelebb szolj, es ennyi.
És édesanyád szó nélkül hagyta ezt???
Mert én nem..........
Ha kigürizem a belem is értük, vasárnap reggel hatkor felkelek, hogy ebédet tegyek a családom elé, az a minimum, hogy észrevegyék, ha nem ülök az asztalnál, miközben ők ebédelnek.
Ezek szerint kell ..... néma gyereknek .....
Ne érts félre, nem elbagatellizálni akarom, és megértem, hogy rosszul esett, gondolom fáradt voltál, kidolgoztad magad, jól esett volna a figyelmesség ..... de a pasiknak ez nem igazán az erősségük ..... nagy-nagy tisztelet a kivételnek! Szóval szerintem legközelebb nyugodtan kérd meg őket, hogy várjanak meg. És megkíméled a magad a mérgelődéstől. Nyilván nem megbántani akartak azzal, hogy elkezdtek nélküled enni.
Mert szólni kell??? Nem látják, hogy egy emberrel kevesebb ül az asztalnál?
Soha nem ülök le enni, amíg mind együtt nem vagyunk.
Tegnap délben ketten voltunk itthon a férjemmel. Kész volt az ebéd, Ő még kint dolgozott, én fél órát ültem az asztalnál, megvártam, amíg beér. Mondom ketten voltunk, de én még akkor is megvártam.
Igen túl!Addig nem teszek kaját az asztalra,míg minden nincs kész.
Ne rágódj ilyen baromságon!
Reggel már hétkor felkeltem, hogy vasárnap délre kész legyen az ebéd. Ez az egyetlen nap a héten, amikor mind együtt ebédelünk.
Főztem is a kedvenceket. A gáztűzhelyem enyhén szólva is car..... Ha a sütőt gyújtom be nem égnek a rózsák. De én sütöttem, főztem, sakkoztam a két működő gázrózsa között.
Leültek ebédelni, a leves kész volt, én a nokedlit szaggattam.
És ami bánt, hogy simán kiszedte a férjem a levest mindenkinek, meg is ették, én meg közben a nokedlit szaggattam. Legszívesebben otthagytam volna mindnet. Nem tudott öt percet várni?
Egész nap a konyhában szenvedtem, nem érdemlem meg, hogy várjanak rám öt percet? Jelzem nem a lábam lógattam, de tényleg szar a gáztűzhely cserére érett. Két rózsa működik, abból az egyik még arra sem alkalmas, hogy tésztát főzzek rajta, annyira gyenge.