Túlélni a munkahelyen (beszélgetés)

Igen, muszaj lesz tanulnom, vagy mas iranyba probalkozni.

Abban bizom, hogy itt javulhat annyira a helyzetem, hogy anyagilag es energiaban is meg tudok engedni magamnak vmi informatikus, programozos hetvegi kepzest...

Táncolok.. KB. 20 éve már indulok táncolni, mindig is imádtam mindenféle táncot, 20 évesen diszkóban végigtáncoltam az éjszakát, kamaszként irigykedve néztem azokat, akik versenyszerűen táncoltak.

Aztán felnőttként mindig kerestem, hol és mit kellene táncolni, de csak húztam és húztam, hol ez tetszett, hol az..

Aztán tavaly megtaláltam a "táncom" és azóta táncórára járok minden héten, illetve táncos estékre havonta többször, ahol egyre profibban űzöm ezt :) Ha nem jó éppen a hangulatom, ha rosszul mennek a dolgok stb stb.. Arra gondolok hogy hétvégén tánc, és ez éltet.

Ezért mondjuk, hogy kezd el olyan helyekre járni, ahol új közösség, új ismerkedési lehetőségek. Nem párkapcsolati, pl. fitness-terembe, vagy úszni járni, hasonló helyekre... ha te nem mégy elébe a dolgoknak, azok csak úgy nem fognak becsöngetni hozzád.

Indulj el, tedd meg az első lépést, hogy a szerencse rád találjon! :))

Ilyen lehetőségre még én is várok.

Nekem is volt egyszer, hogy a baráti körből tudtak munkát ajánlani, fel is vettek, de vissza kellett mondanom egy nagyobb baleset miatti hosszabb táppénz miatt.

Később jelentkeztem más pozícióra a céghez, akkor meg nem vettek fel.

Tavasszal talán megint lesz üresedés.

Nem egyszerű ez a munkakeresés, őszintén nem is tudom, hogy nőket, hogy tudnak mindenféle magánéleti dolgok lekötni; vagy egyáltalán , hogy marad ezerke energiájuk munka mellett.

Minden elismerésem...

Én is eljártam sportolni, sok, különböző helyen élő-dolgozó emberrel lehet ilyen helyen megismerkedni. Hosszú ideje oda jártam már, amikor az akkori munkahelyemen kezdtem rosszul érezni magam, váltáson gondolkodtam. Az egyik sport-edzésen mondja egy másik, hogy ilyen-olyan végzettségű munkatársat keres maga mellé... valaki tud-e az ismeretségi köréből olyat? Hány hogy a fenébe ne tudnék! Két nap múlva már mentem felvételi beszélgetésre, két hét felmondási idő letöltése után már ott is voltam. Közel 15 évig kölcsönösen megfeleltünk egymásnak. A cég is megbecsült, és is elégedett voltam.

Sohasem tudni, hogy hol, milyen közösségben jön elébünk a szerencsénk!

Hát igen, ez már nem könnyű helyzet a mostani munkaerőpiacot figyelembe véve. Mindenhol csak leépítésekről lehet olvasni.

Drukkolok Neked, hogy sikerüljön!

Tudomásom szerint a próbaidő alatt nem kell felmondani.

Egyszerűen feláll és ott hagyja.

Nem köteles sem a munkáltató, sem a munkavállaló indokolni a döntését.

Mostanság így van, de azt nem tudom, hogy régen is így volt-e.

Kedves FI!

Válts munkahelyet.

Igen, ezeket en is mindig probalom tudatositani magamban, hogy en egy beosztott vagyok, a megelhetesemert vagyok itt.

Sokan nem tisztelik itt a felelossegi koroket se, mindenki megy a sajat feje utan, mert azt gondolja magarol, hogy o jobban tudja... es kb. Ebbol van a legnagyobb fejetlenseg.

Az is jo erzes, hogy van, aki megerti. :)

Jol tetted, hogy valtottal, es orulok, hogy jol is sikerult. :)

Na igen, ezek nekem annyira pitianer dolgok...

Nem is vagyunk "versenytarsak", sot vmelyik kozvetlen kollegam. Meg ez a folyamatos pletykalas, kibeszeles, nyilvanosan.

Igazabol sokszor azt veszem eszre, hogy bar felnott emberekrol beszelunk 45+ neveletlenek, nem tudnak viselkedni, fegyelmezetlenek.

Részben ebben vagyok, nemrég váltottam, kb. azt csinálom mint az előző helyen, de itt jópár felesleges munkafolyamat van, ami az előző helyen nem volt. Most én is az elmúlt hetekben ezt tudatosítottam magamban, hogy ezeket el kell fogadni. Ezekkel is telik a munkaidő, kapom érte a fizetésem. A munkám nem az életem, csak a megélhetésemhez kell, plusz vezető sem vagyok hogy én áramvonalasítsam a folyamatokat, vagy hogy egyáltalán ilyesmiken agyaljak. Nem azért fizetnek. Szóval ezt valahogy el kell fogadni, de átérzem mert kicsit engem is bosszant, hogy felesleges dolgokat kell csinálni időnként, amikről ráadásul tudom, hogy feleslegesek. (Mondjuk az én helyzetem alapvetően jobb lett itt szerencsére, kb. csak ennyi bajom van.)

Azt meg nem kell eltűrnöd, hogy valaki bunkózik, vagy szándékosan félrevezet. Ha ilyen van, akkor kedvesen de határozottan szólj rá. És kezdj el másik helyet keresgélni, előbb-utóbb jön majd egy lehetőség.

Megértelek, de jótanácsot nem tudok adni.

Sajnos, én is dolgoztam olyan helyen, ahol már a második napon kifelé nézegettem. Utáltam azt a munkahelyet. Egy röpke év után tudtam csak megszabadulni onnan.

Akkora volt az utálatom, hogy még a fejemet is elfordítottam, ha később arrafelé utaztam. Rossz választás volt.

Vagy visszatartják az infot. Hű annyi mindent láttam már én is!

Kitartást neked, sztem, ha nem érzed jól magad, próbálj meg váltani. Gondold át, megéri-e maradni.

Nekem is volt ilyen időszakom, ezt már 1 fokkal jobban kezelem, mert sajnos ismerős a szituáció.

Nem szeretek beszélgetni idegen emberekkel; ez is leginkább a munkám miatt van. Elég sok emberrel vagyok kapcsolatban; és a "beszélgetések" mindig akkor vannak, ha már nagy a gáz...

Ez már a 3. munkahelyem, lassan 1 éve vagyok itt, még nagyon sokat kell tanulnom is, amihez nem kapok semmilyen támogatást. Nem túl támogató a közeg. Sajnos már olyat is tapasztaltam, hogy szándékosan próbáltak félrevezetni... :/

Volt ilyen időszakom. Csak vegetáltam. Esténként meg csokis kekszet zabáltam a TV előtt henteregve és még jól meg is híztam.

Most van egy kisfiam. 1000x nehezebb mégis 1000x jobb most. Nincs idő depizni és miatta menni kell emberek közé, mert járunk edzésre, játszóra, stb.

Keresgess másik melót. De olyat, ami előrelépés lehet a mostanihoz képest legalább 1 szempontból.

9 hónapja váltottam. Más környezet, jót tesz. A régivel semmi baj nem volt, csak untam a feladatokat 10 év után, rettenetesen.

Esetleg szeretsz-e edzeni? Ilyen helyre is eljárhatnál. Konditerem, zumba, bármilyen ugribugri. Vagy vmi tanfolyamra. Tánc, nyelv, sportlövészet, ének, úszás, varrás, főzés, sütisütés. Vmi csak van a közelben! Tudom, hogy pénzbe kerül, de legalább addig is társaságban lennél rendszeresen és tanulsz hasznosat is.

A szabadidővel nincs gond.

Nagy teás vagyok én is, most is azt iszom, ez a biztos-pont a munkahelyemen, a tea mindig itt van, ha szar kedvem van.

Összeszokott, régebbi banda, nem akarnak változást... pedig muszáj lesz nekik, ha nem akarják, hogy lehúzzuk a rolót. :(

Sziasztok!

Nektek mi az, ami segít a nehéz időszakokat átvészelni?

Nagyon egyedül érzem magam -minden téren. Rokonok, barátok, messze vannak, saját családom nincs.

Próbálom hasznosan tölteni a munkaidőmet, de rengeteg logikátlan baromságot kell csinálnunk, túlterhelt mindenki, bizonytalan a cég helyzete; mindenki feszült -amit sokszor rajtam próbálnak levezetni.

Feltételezem, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ezekkel a problémákkal nem vagyok egyedül, sajnos.