Túl közvetlen gyerek (beszélgetés)

A héten okosabb leszek. :-)

Mások nem rosszból, kimondottan jóból mondják, hogy szeretnék ha olyan lenne a gyerekük mint az enyém :-) Ezek nagyon jól esnek nekem.

Ezt nagyon okosan teszed!!! A szakemberrel való beszélgetést is, mert egy hozzáértő kívülálló meg tudja állapítani, hogy valóban megalapozott-e a problémád, vagy csak a másféle mentalitásod miatt érzed túl közvetlenned a gyermeked viselkedését.

Megváltoztatni meg valóban TILOS a gyereket. Nem azért kaptuk őket, hogy a saját képünkre formáljuk, hanem azért, hogy segítsük kiteljesedni abban, amiért megszületett.

Azzal meg végképp ne törődj, mit mondanak mások!!! Válaszold vissza, hogy Te sem cserélnéd el a sajátod az övékre! :)))

nekem azért kínos mert én is és az apja is tartózkodóbb emberek vagyunk

igazából nem érzem úgy, hogy gond lenne nála (nálunk), de azért akarok szakemerrel beszélni, hogy kapjak tanácsot rá, hogyan kezeljem az ő személyiségét. Nem szeretném elnyomni (mert azzal több kárt okoznék), de félek attól, hogy bajba kerül közvetlensége miatt. Nem tudom érthetően kifejeztem-e amit érzek....

Ez így van. Az én lányomat nem szokták "túl soknak" találni, sőt... Azt veszem észre, hogy inkább még többet kérnének belőle :)

Most a héten sokat játszóterezünk, és azt veszem észre, hogy több szülő is szinte "ráakaszkodik" a lányomra, próbálják beszervezni a saját gyerekük szórakoztatására... egy idő után inkább már nekünk terhes ez, mert többször olyan gyerekeket akarnak rátukmálni, akikkel ő egyébként nem akarna barátkozni...

Igen, én is erről beszélek, hogy az jó tulajdonság, ha valaki közvetlen, könnyen teremt kapcsolatot, és nem hagyja magát sodorni az árral, hanem kezében tartja a dolgokat :)

Csak arra a bizonyos lélektani határra kell figyelni, mert ha azt átlépi, akkor van gond... ezt viszont csak szakember állapíthatja meg a gyerek közvetlen megfigyelésével. Ezért írtam, amit írtam a fórumindítónak. Jobban nem is mélyedek bele a témába, mert a távdiagnózistól távol tartom magam :)

Nálunk a beszélgetés a gyengéje, mindenkivel beszélgetni akar :) általában Ő mesél ilyenkor, erről én is azt gondolom, hogy arra vezethető vissza, hogy óriási igénye van a figyelemre, főleg a felnőttek figyelmére. Mi próbálunk ennek eleget tenni, de néha még ez is kevés, illetve ezzel együtt is élvezi, ha újabb és újabb emberekkel beszélgethet. Valamilyen szinten nyilván ez is egy hiányérzetre vezethető vissza, de nem hinném, hogy amiatt van, hogy itthon ne kapna elég figyelmet.

Ha ölelgetne, puszilgatna idegeneket 5 évesen, akkor azért jobban meg lennék ijedve... Egyébként azt veszem észre, már kicsi korától kezdve, hogy szelektál, nem kedves bárkivel, csak aki szimpatikus neki, és mostanra egyre több emberre mondja, hogy ezért vagy azért nem szimoatikus neki, pl. olyannal sosem áll szóba, aki láthatóan nem foglalkozik a saját gyerekével sem, vagy durván bánik vele...

sajnos öleléstől, felvevéstől stb... sem zárkózik el. Itt nem teljesen idegenekről beszélek, de nem is közeli jóbarátok.

Úgy érzem szeretetteljes környezetben él mellettünk (2 szülő, 4 nagyszülő). Foglalkozunk vele, szeretgetjük. Ha átjön éjjel a mi ágyunkba nem küldjük vissza. A kistestvére nem kap nagyobb figyelmet (van, hogy majd meg szakadok, de egyszerre felveszem őket, ne legyen szívfájdalom)

Nem tudom mit csinálunk rosszul. Ezért érzem úgy, hogy kel szakemberrel beszélnem.

Az én lányom is ilyen, pedig már felnőtt. Mindenkiben megbízik, mindenkiben a jót látja, és ennek cseppet sem örülök :((( Lehet, hogy bennem van a hiba?!

A közvetlen gyerekeknél azonban egy dolgot figyelni kell: ha keresi idegenekkel a testi kontaktust, magyarul: ragad rájuk (simogatás, puszi, ölelés, engedi magát ölbe venni), akkor felül kell bírálnunk a nevelési módszereinket, mert ez a fajta "közvetlenség" már a szeretethiányt, szeretetéhséget jelzi :(

Az én fiam is ilyen volt és ilyen a mai napig:)

Így a mai napig mondogatom neki az intelmeimet.

Semmi hátránya nem származik ebből, sőt!

Mondjuk az én fiam egyke és épp ezért nem is baj, hogy ennyire barátkozós.

Persze attól mindig tartottam, amíg kicsi volt, hogy bárkivel elmegy, mert mindenkiben megbízott.

Hamar megtanítottam neki, hogy senkitől semmit nem fogadhat el. Voltak akik csodálkoztak, hogy megkérdezi, elfogadhatom e a nénitől a kivit, de általában az emberek is jól fogadták. Inkább arra gondoltak, hogy megtanulta, ami fontos.

Most így felnőttként már csak azért mondogatom neki, mert ugye a kábítószer egy buliban esetleg buliból lesz belecsempészve az italába, így szükségesnek érzem, hogy néha elismételjem: csak olyan italt igyál, amit te bontasz ki, ne idd le magad részegségig, hogy ne tudjanak kirabolni, kihasználni, mindig vigyázzatok egymásra a társaságban és ne egyedül kovályogjatok, stb.

Időnként azt mondja a fiam, hogy már elmondtam ezerszer, de aztán én is mondom, hogy tudom, de ne zavarjon ez csak a féltés nem a bizalmatlanság:)

én is mindig vigyáztam, hogy megóvjam a meglepetésektől (negatív dologra gondolok), mindig előre felkészítettem. Ennek ellenére volt olyan, hogy mégis úgy alakult, hogy része volt negatív élményben, de nem törte meg.

Gyerkőcöd hiperaktív?

az én lányom nem járt bölcsibe, nálunk az ovis beszoktatás volt hasonló a tiétekhez.

én most készülök pszichológust felkeresni, hogy beszélgessek róla (őt nem tervezem odavinni) mert van egyéb dolog is amit nem tudom jól kezelek-e vele

Ne is mond... egy időben sokat görcsöltem ezen, különösen, hogy Őt mi 5 hetes korában fogadtuk örökbe. Épp ez a 2 éves kor volt kritikus, ráadásul akkor kezdett körvonalazódni a hiperaktivitása is, emiatt jártunk pszichológusnál. Végül ő nyugtatott meg, azt mondta, nemhogy nem kötődik, hanem annyira biztonságban érzi magát, hogy fel sem merül benne, hogy elveszíthet minket... 2 éves koráig senki mással nem volt, csak velem, nem volt leadva nagyszülőkhöz sem, mégis a bölcsis beszoktatása 5 perc volt... Már nagyobb, számos jelét adja, hogy valójában mennyire mélyen és biztosan kötődik hozzánk, nem hiszem, hogy aggódnod kellene - bár az érzé, mondom, ismerős :)

Szerintem az átlagnál jóval extrovertáltabb gyerek, nyílt szívű, tele van szeretettel, amit mindenkire áraszt aki az útjába kerül...