Tud-e változni egy agglegény? (beszélgetés)
Ha már felmerült benned a kérdés, hogy vajon kisebb változásokra hajlandó lenne-e, mint ahogy írod, hogy többet együtt lenni...
Azt a kérdést feltetted-e magadnak, ha ő ezekre nem hajlandó, akkor te a saját eddigi szokásaidon, a saját kívánságaidon tudnál-e változtatni? Az ő barátsága megtartása érdekében te hajlandó lennél-e ilyen-olyan szokásodon, tulajdonságodon változtatni?
Ne válaszolj elhamarkodottan, először alaposan nézz magadba! Több év, évtized alatt berögzült szokásokon az ember nehezen tud változtatni még akkor is, ha a szándék megvan hozzá.
Láttam olyan több évtizedes kapcsolatot, ahol mindkettő maradt a saját házában, de a férfi ugyanúgy végezte a hölgy kertjében is a nehezebb munkákat, mint a sajátját. A hölgy ugyanúgy megpucolta a férfi ablakait is, és egyéb nagytakarításokat. Valószínű esetenként együtt vacsoráztak, és valószínű együtt is tértek nyugovóra, de az önálló életvitelt nem adták fel.
Nem kellett elviselniük egymás régóta berögzült rossz szokásait, rigolyáit, és éppen ezért nem is volt köztük ezekből nézeteltérések.
Az a bizonyos önállósági határ, mindkettőnél megvolt. És megmaradt "az én pénzemet, az én vagyonomat az én gyerekeim öröklik, a tiédet a te gyerekeid..."
Egy bizonyos koron túl nem kell bonyolítani az életet, csak kiválogatni belőle a szépet és a jót.
Szerintem nem ő a te embered.
Jót mosolygok mikor valaki úgy mond véleményt a másikról hogy semmit nem tud róla.🙂
Szerintem részletekben csak!!!!
Tud! Ha bekopogtat A NŐ és azt mondja: "Csak téged akarlak!"
Kár hogy nem olvastam előbb ezt a hsz-t. Ez a kapcsolat felejtős.
Te sem változol! Max új szokásokat veszel fel, de az ember nem tud kibújni a bőréből. Ha tegnap utáltad a fonnyadt virslit akkor azt ma sem fogod szeretni.
Simán! Ennyi idősen tuti nem kerülgetnék senkit a lakásomban bármennyire is jól érzem magam vele. Kirándulni, sétálni, beszélgetni nagyon jó ha van egy társ, ha kell lehessen rá számítani a bajban. Ez sokkal többet ér mintha összeköltöznétek aztán fél vagy egy év múlva már a szagát sem állhatjátok egymásnak.
Nekem hasonló volt tavaly, majdnem egy évig. Elfogadtam, láttam, hogy introvertált, sok időt szeret egyedül tölteni. Nem erőltettem, nem kerestem feleslegesen. Mondjuk mi többször csináltunk programot, nálam aludt. Aztán egyszer csak mégis ő sokalt be és egyik pillanatról a másikra felszívódott.
Hány hónapja is tart ez a viszony? Szex van, de nem lehet őszintén beszélgetni?
Kezdheted azzal, hogy neked milyen terveid vannak, hogy szeretnél egy komoly, megbízható férfit az oldaladra, mellette ébredni, közös élményeket megélni.
Meglátásom szerint a férfiak nem tudnak mit reagálni a homályos célozgatásokra. Nekik konkrétan fel kell tenni a kérdést. "Neked milyen terveid vannak párkapcsolati téren? Szeretnél-e, tervezed-e együttélni valakivel?"
Tervezem, de nem riasztom el ezzel? Hogyan adjam elő, hogy ne tűnjek tolakodónak, van ötletetek?
Fi. miért nem kérdez rá konkrétan a pasi távolabbi terveire, szándékaira?
Szerintem van olyan férfiben, akire azt mondják, hogy "halvérű". Minimális igényei vannak, ami tulajdonképpen nem gond, ha olyannal találkozik, aki hozzá hasonló. Jelen esetben borítékolható, hogy még több ütközőpont lesz.
Nincs közös program ? Csak ő megy Hozzád ? Biztos vagy benne, hogy nőként csak Te vagy az életében ?
Nyitottál már erről fórumot, akkor is az volt a véleményem, hogy ez párkapcsolatnak nem nevezhető. Más a szomszédjával gyakrabban jár össze.
Ő már nem fog változni és nem tudja a vágyaid, igényeid kielégíteni, csak időhúzás.
Egyszer elvitt ebédelni, egyszer vacsorázni... Én nem etetném a helyedben.
Néha beugrik kajálni? 😄 Szuper. Ezt nevezed kapcsolatnak?
Az nem olyan sok, persze nekem elég lenne. :) Ha ennyire magányos farkas, nem hiszem hogy rávehető több együttlétre. Hacsak nem motiválod valamivel. Tudd meg mire vágyik ha egyáltalán van még olyan, aztán esetleg próbáld hozzásegíteni.
Még jó lehet neki így, de majd ha rájön hogy fogy az idő, ezzel arányosan szaporodhatnak a magányos férfi problémái is, elképzelhető hogy magához vesz egy nőt. Gondolván, talán az majd jobban gondját viseli társaként mint egy otthon. Ha bevonul, a színvonalas ellátást tudni kell megfizetni. Baromi drága, + beugró. Ráadásul kiszakad szeretett környezetéből. Lehet azzal érvelni hogy vannak olcsóbbak is, persze. Olyanokban voltam látogatni. Inkább állnék a vonat elé mint olyanba bemenjek. Szóval ha maradhatna a saját otthonában és lenne aki szól hozzá, néha mellé bújik, ha beteg törődik vele, meggondolhatja magát.
csak általában legtöbben akkor gondolnak erre mikor pánikba esnek mert nagy a baj.
51 éves vagyok, fiatalosnak mondott. Külön házban lakunk, egy kisvárosban. Az élettársi kapcsolatom 3 éve megszűnt, ami 18 évig tartott. Nem akarok rátelepedni a barátomra, hiszen én is szeretek egyedül lenni. Csak egyszerűen szeretnék néha közös programot, kirándulás, ilyesmit. A találkozásaink abból állnak, hogy hetente 2-3-szor eljön hozzám, 1-1 kávéra, esetleg eszünk, kicsit beszélgetünk, aztán fogja magát, és hazamegy. Néha szex is van, de az elenyésző. De nem is ez a baj. Hanem, hogy nagyon kevés időt tölt velem. Az egy év alatt egyszer vitt el ebédelni, egyszer meg vacsorázni.
Van aki tud változni, de amit róla írtál, ő szerintem nem fog. Mindenki szeret pihenni hétvégén, de téged is ki kell pihennie ? Neked kell eldönteni, hogy elfogadod -e ilyennek.
Ha valamiért megéri neki, tudd. Ha nem jobb és úgy jobb, kényelmesebb, nyugodtabb neki, ahogy van és kialakitotta az életét akkor miért változna.
kicsit tud ha akar,de sokat ne varj tole!
Szerintem nem fog változni. Vagy te fogadod el úgy ahogy van vagy előbb-utóbb megkeseríti az életed az el nem fogadás, mert egyre inkább a különbséget fogod látni a valóság és ami neked jó lenne között. Azt leírtad, hogy ő 61 éves, de a te korod mennyi? Nem írtál arról, hogy neked voltak-e más kapcsolataid, azok miért értek véget? Egy kapcsolatnak a kölcsönösségen kell alapulnia. De ha nagy a korkülönbség, akkor előfordulhat, hogy az egyik fél többször igényli a saját gondolataiba mélyülést, amit talán az egyedüllétben tud megoldani, van ahol ilyen korban már külön szobában alszanak a párok és ez is természetes. Megváltoznak az alvási szokások, a társaságot sem igénylik egyformán a párok. Két felnőtt ember találkozásakor már kialakult szokások lehetnek, amiről nem szívesen mond le egyikük sem, de ez kompromisszum kérdése. Senkit sem lehet direktben megváltoztatni. Pl van aki eljár a templomba és ott mélyül el magába. Ha az új társ ebben szabályozná, nyilván nem hagyná. Nem derült ki számomra, hogy az a bizonyos hétvégi magány miért jó neki? Ha pedig te odaköltöztél hozzá akkor ez hogy oldódik meg? Olyankor te elmész, hogy ő egyedül lehessen? Vagy ő csinál magának egy szabad hétvégét és ő megy el? Ezt nem értem. Meg kellene ezt beszélnetek.
Abszolút. De nem azért mert te szeretnéd, hanem azért mert neki van rá igénye. Akkor fog a komfortzónájából kilépni, ha valamiért jobb ott neki.
Ez így neki jó!
Neked nem... :(
Te hány éves vagy? Szerintem a kényelme fontosabb. Van az a kor mikor az dönt.
Valójában mindenki változik így, vagy úgy. De ez az ember 30 éve él egyedül rövidebb párkapcsolatokkal.
Neki ez így jó. Van nő, nem kell feleségül venni, nem kell összeköltözni vele.
Miért pont most lenne annyira motívált (mitől is?), hogy fi.-hez elkezd ragaszkodni?
Élvezném ami van.
Persze nem vagyok a helyedben.
Lehet ha össze költöznétek más lenne a véleményed.
További ajánlott fórumok: