True love (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: True love
...:-) Ha a"lánynak a fiú az igazi", akkor hajrá, hagy follyonak azok az események.Mint egy szappanopera forgatókönyve..:-)
Köszönöm!
És íme a bizonyíték arra,hogy vannak még rendes férfiak,akik igenis tudják értékelni a "hétköznapokat",amelyek olyanok amilyenné tesszük őket. :))))
Sziasztok! Nem tudom idevalo e a tema de nem talaltam jobbat. Mit gondoltok egy olyan kapcsolatrol, ami eleg erdekesen kezdodik es folytatodik. A tortenet a kovetkezo: van egy lany akinek van egy komoly parkapcsolata amiben mar nem boldog. Egyszercsak az eletebe lep a feher herceg, aki miatt a lany elhaggya a parkat, a herceg pedig a haromszog kellemetlensegeit elkerulve azt mondja a lanynak h nem tetszel es nem fog meg benned semmi. Kozben kialakul egy baratsag majd szex. Ket honap mulva kulonbozo okok miatt egybekoltoznek, az ex kikerul a kepbol, a herceg bevallja h hazudott es megiscsak tetszik neki a lany es szereti a belsojet es jol erzi magat a lannyal. De nem szerelmes. Legalabbis még, az eselyt meghadja h lehet kapcsolat is akar ebbol. Szerintetekneleg egy komoly taratos kapcsolathoz kezdetnek ennyi? Az agyban remekul kijonnek, jol erzik magukat egymassal, a lanynak a fiu az igazi, a fiu egyenlore haggya az esemenyeket folyni.
Öröm volt olvasni soraidat. Goethe sorai jutottak eszembe: "Az a legboldogabb,-legyen az király vagy kisember-akinek a háza gondosan el van látva." Én a "ház" alatt a családot értem: -egy kedves feleség, gyerekek! Legyen mit enni és ne éhezzenek szeretteim! Ha ez meg van akkor már boldogok lehetünk!
A tinikornak az a lényege, hogy felfedezzük a másik nemet, kipróbáljuk kivel milyen egy kapcsolat, kialakítjuk a saját igéyeinket és hogy mit várunk el a másiktól. Keveseknek adatik az meg, hogy 12 évesen a megfelelő partnerrel jönnének össze. A többiekenek marad a keresgélés. Ami sajnos abból áll, hogy nem 1 barátunk lesz, hanem jó sok( ettől nem kell velük lefeküdni). DE ezekre is szükség van ahhoz, hogy amikor jön az igazi, tudjuk egyáltalán, hogy ő az, és meg tudjuk becsülni. Én annó minden hétvégén úgy indultam el a discoba, hogy lehet, hogy az igazit fogom megismerni. Általában nem így lett. DE a "rossz" kapcsolatokból is rentgeteget lehet tanulni. És ezek a dolgok nem a mai kor vívmányai. Miért volt más az, amikor anyukámnak levelező parnerei voltak, mint hogy én chateltem, meg sms-eztem? A neten sem csak alkalmi partnert keresnek a férfiak. Akinek meg az a célja, hogy pálzacicákat döntsön meg, azért kár sajnálkozni, mert az olyan értelmi színvonalon van, hogy nekem például nem is kéne! Bátyám élettársát neten ismerte meg, 8 éve vannak együtt. Én is neten ismertem meg a párom, 2 éve vagyunk együtt, nyáron házasodunk. Párom testvére is neten ismerkedett, felesége van 1 kisfia és most várják a másodikat. Régen is voltak felszínes emberek, ma is vannak... De nem azokkal kell foglalkozni, hanem akik megérdemlik...
És akkor mi lesz a gyerekkel (gyerekekkel)? - teszem fel a kérdést az elválás előtt álló pároknak.Talán az ember az egyetlen olyan élőlény, akinek utódját évtizedekig kell nevelni, mire önálló tud lenni. A mai gyerekek általában húsz év felett szoktak valamilyen foglalkozást űzni, amiből meg lehet élni.Mivel többnyire az anyuka kapja meg a gyerekeket, így az összes gond az ő nyakába zúdul. Kérdezem változatlanul: és akkor mi lesz a gyerekekkel???
Meg egy dolog, persze a hazassag mas, nem fogja beadni a valast az ember, csak ha tenyleg komoly a dolog, de azt tudom, hogy en NEM maradok egy kapcsolatban ha nem vagyok boldog!! Egy parszor probalom megbeszelni, hogy mi nem jo es ha nem akar valtozni akkor tovabblepek. Eddig mindegyik baratomat en hagytam el, mert nem voltam teljesen boldog. Lehet nem veluk volt a baj, en ugy gondolom, ha valakit nem tudsz elfogadni olyannak amilyen akkor nem szereted igazan. Szoval a ferjemet is elhagynam, ha nem lennek boldog, vagy komoly problemak lennenek.....
Nekem az elso baratom ota folyamatosan van valakim, szo szerint egyik kapcsolatbol a masikba leptem mindig, soha nem birtam egyedul s nem is akarok egyedul lenni, nekem kell a szeretet, torodes, gyengedseg :) Raadasul mindengyuk baratommal 2-3 evet voltam, szoval a rovid kapcsolatokat se szeretem. A ferjem 13 evvel idosebb mint en, jo koran ferjhez is mentem, de nem banom en ilyen tipus vagyok. Imadok hazas lenni es imadom a ferjem, boldog vagyok a kapcsolatban. Azt is szeretem, hogy ennyivel idosebb. Teljesen eretten kezel mindent, sok mindenen keresztul ment o is. Aztan majd meglatjuk mi lesz evek mulva :)
Nagyon nem értek veled egyet. Ha kimész az utcára nyitott szemmel jársz-kelsz, láthatod a legtöbb ember párra talál, és talán elmondhatom azt is, hogy nem mindegyik "plázacica.
Nem tudom, így van-e, de nekem az jött le, Te egy olyan nő vagy, akinek nincs szikrányi önbizalma sem, sok az általánosítás. Én nem jártam plázákba, nem jártam diszkókba, mégis tudtam válogatni a fiúk között. Ja és nem feküdtem le velük. A környezetemben is hasonló mentalitású emberek vannak és a barátaim is ilyenek. Nem akartam sosem valamihez tartozni, nem klikkesedtem, nem követtem, követem a divatirányzatokat, én így fogadom el magam amilyen vagyok, és sokan fogadnak el így ilyennek.
Próbálj ne "görcsölni" és ne mindig az események negatív oldalát nézd, mert így sosem leszel boldog, mindig valamit hiányolni fogsz az életedből.
Egyet tudnék ajánlani, ne a szőke herceget várd, abból kevés van, a parasztember legkisebb fia nem jár fehér lovon, lehet nem is olyan szép, mint a királyfi, de érzelmekben sokkal gazdagabb, de ő is elsétál melletted, mert látja, nem rá áhítozol.
Nagyon általános. Bár egész jó volt az indítás. Én arra jutottam, hogy mivel nem vagyunk egyformák (milyen jó!) :) ezért a hozzánk illő ideális partnert úgy tudjuk jól megtalálni, ha először megismerjük a saját lelkünket, és kihozzuk magunkból a legjobbat. Ha nem az a legfőbb életcélunk, hogy rátaláljunk. Akkor leszünk Vele boldogok. Ez is jó általános :)
Figyelj Syksy! Én 25 éves vagyok, nem is járok discoba, de azt hiszem buliba se jártam, minimum a sulis buliba (de ott se táncoltam nagyon a csajokkal), de én soha nem is kerestem alkalmi kapcsot, csak komoly kapcsolatra vágytam, de mindig balul sült el, mert vagy rosszat választottam vagy nem kellettem úgy, ahogy vagyok. Már a kamaszkoromtól túl talán elmennék valami laza bulifélébe, de csak visszafogottba, ha elhívnak (márha el is megyek). Szóval nem mindegy fiatal akar alkalmiba belemenni....
Nem értek egyet a cikkel, bár még nincs gyerekünk, de 12-éve jól vagyunk.
Minden kis apróságot megbeszélünk, az életünk nem egy leányálom, mert mint mindenkinek nekünk is vannak apró cseprő problémáink, de szerencsére semmi olyan amit ne lehetne megoldani megbeszélni.
Egy kapcsolatban nem csak összejönni kell valakivel hanem, fenn is kell tudni azt tartani, értem ezalatt, hogy tényleg működik az adok kapok, nem a nagyságtól függ, hanem attól, hogy beleteszed a szívedet és a lelkedet.
Százalékosan úgy is lehet értelmezni, hogy néha én adok bele mindent, néha a férjem, de ez változó nagyban a helyzettől függ, vannak dolgok amit ő tud jobban, vannak amit én. :)
Na bumm. Van az úgy. Szokj hozzá, jobb úgyse lesz.
Én nem tudom, hogy ki hogy van vele, de az én ismeretségi körömben, 10% uk él tartós kapcsolatban, a többi mind megbuggyant és ágyról ágyra jár, ja és közbe élvezi az életet itt-ott (discó, pub, stb) Plusz, hozzátenném, hogy igen megnövekedtek a korkülönbségek a két nem között ( ha igaz a szerelem, akkor okés)
De egy 21 évesnek, mi szüksége 40-es pasasra akivel jól érzi magát??? Bár ez fordítva is igaz.
20-as fiúknak, 40-es kiélt bige, akinek családja van???
Könyörgöm, hát hova fajulunk?
Én a magam részéről annyit tudok, hogy bízom benne, hogy még vannak férfiak, akik igenis a tartós kapcsolatra mennek. (egy életre)
Bocsika a gondolatmenetért, de ezt most nem hagyhattam ki. :)
Van a cikkben igazság, de azért érezni, hogy csalódottságból íródott.
Miért lenne hülyeség?? Indok?
Persze, ez általánosítás, de azért van benne igazság. Ha nem is alkalmi partnert keresnek, mégis a vége nagyon gyakran ez lesz. Mert egyszerűen nem akarnak és nem is tudnak egymáshoz alkalmazkodni, ezért tovább állnak.
Igen...sajnos ez a dolgok mai állása...általában!:( Az emberek felszínesek,csak magukkal törődnek esetleg pénzt hajszolnak,mert muszály a megélhetésükmiatt.De mi van az emberi értékekkel?
Nekem az a szerencsés helyzetem van,hogy nem ebben élek.Az ismerőseim mindig is csodáltak bennünket valamilyen szinten/Na persze ezt nem kell szó szerint érteni/,azért ahogyan élünk.Én sosem értettem miért???Van egy nem túl nagy házunk,de a miénk és csakis a miénk.Egy alig pár száz ezret érő autónk,ami szintén a miénk.És van két szép gyerekünk,és egy egyszerű de nekem a világon a legjobb férj és közel 20 éve.Aki ismer az tudja,hogy közöttünk nem hangzik el hangos szó,veszekedés.Mindíg tudunk közös ésszerű döntéseket hozni,ami persze nem mindíg egyszerű,de a nehézségek nálunk még inkább jobban összekovácsolnak bennünket.És még mielőtt bárki azt gondolná,hogy unalmas így élni,az nagyon téved.Nem vagyunk begyepesedett unalmas emberek,csupán azt gondolom összeillünk.És ha körül nézek magam körül,hogy mi zajlik a külvilágban...sajnálom azokat az embereket,akinek ez nem adatott meg és hálás vagyok ezért,mert én csak mostanság jöttem rá,hogy mi valóban szerencsések vagyunk.De hiszek abban,hogy ez bárki számára elérhető,még a mai világban is..csak egy megfelelő társ kell hozzá,szeretet és millió TOLERANCIA!! :))
Ez hülyeség: "A fiatalok többsége, mára már csak alkalmi kapcsolatokat létesít."
Hát ennek se füle se farka. Befejezetlen
Én hiszek abban, hogy ha kellőképpen nyitott szemmel és szívvel éljük meg a jelent, akkor nem történhet meg olyan, hogy valaki 20-30-40 évvel valaki feleszmél arra, hogy elszúrta az életét.
A mai világban hogy éljük meg a párkapcsolatainkat? Sajnos egyre több fiatal él boldogtalan, rossz kapcsolatban, amiből nem hajlandó kilépni, vagy talán nem is mer. Ki lehet jelenteni, hogy a szőke herceg fehér lovon már nem is szőke és nem is herceg?
Ugrás a teljes írásra:
True loveTovábbi ajánlott fórumok: