Toxikus kapcsolat? Fájdalmas szakítás... (beszélgetés)

Most is láttam őt a vonaton (ugyanazon a vonalon járunk) és elsírtam magam. Ő nem látott de én őt igen.

Nagyon fáj... Hiányzik és szeretem még

Kedves anonym fórumnyitó!

Az általad leírtak alapján még a seggeden van a tojáshéj, ezért inkább a tanulásra fordíts sokkal több energiát és ne a társkeresésre, mert ebben az esetben CSAK csalódásokban lesz részed, illetve az olyan degeneráltak, mint akit Te is leírtál prédájává válsz.

Egyet jegyezz meg, senki ember fiának ne engedd meg azt a hangnemet amit a felvezetőben leírtál.

Tanulj és a tanulásod majd meghozza a saját identitásod.

Ha meg ismét rájön a viszketés a hátad közepére, inkább keress - tuti találsz - egy jó eszközt amivel biztonságosan - sérülés mentesen - meg tudod szüntetni ezt az ideiglenes állapotot.

Tudom ,hogy most nem ezt akarod hallani,de örülj neki hogy vége lett.

Mondom ezt úgy,hogy én is átéltem hasonlót .

Nagyon sokat sírtam mellette.

Ő egy egoista ,érzéketlen ember (volt).Remélem az idő jobbá tette.

Azt nem tudom kijelenteni ,hogy az exed nárcisztikus e,vagy pusztán nagyon fiatalka még.Szerintem még nincs készen egy igazi kapcsolatra.

Hidd el sok ,sok szerelem vár mèg rád!

Hát ismét itt! :)

Már írtam, csak elnyelte az éter.

Szóval egy nárcival volt dolgod. Örülj, hogy vége lett.

Éld meg a fájdalmadat, aztán engedd el.

Az olyanok mindig csak azt keresik, akit alázhatnak, lenyomhatnak.

Egy bunkó.

Nála csak jobb lesz.

Fel a fejjel!

Még nem vagy igazán felnőtt. :)

Bocs.öreg vagyok ,de csak egy a tanácsom,el kell engedni,még ha fáj is.

Lesz még aki megbecsül téged és szeret.Ez biztos.

Sziasztok!

Szakítottunk a párommal lassan 3 hete.

Az utóbbi időben nagyon megromlott a kapcsolatunk. Azt mondta nekem, hogy azt érzi kiszeretett belőlem. Azt mondta nem hiányoznék neki, nem aggódna értem... Én igyekeztem tenni ellene, állandóan próbáltam kedveskedni, elmentem a sulijához, ha kellett vártam rá 2 órát,hogy együtt jöjjek vele haza. Sosem láttam volna rajta azt, hogy igazán örült volna neki... (csak kevésszer) de nekem mindig azt mondta, hogy örül neki. Ő is lepett már meg így, én annak nagyon örültem. Viszont megváltozott, valamilyen oknál fogva. Elkezdett nem tisztelni engem, csúnyán beszélt velem. Úgy beszélt velem mint egy kutyával, kurv* any*zott ha ideges volt,disznónak hívott engem,vagy éppen hazug Picsának ha félre értett valamit, vagy ha úgy gondolta hazudok.

Ha ideges volt, csúnyán beszélt velem, azt mondta ezt én generálom ki. Nem vigasztalt meg olykor, hozzám vágta, hogy bőgjél... Pedig tudta, hogy mennyire rosszul esik ha ezt mondja nekem... Máskor viszont tök kedvesen megvigasztalt.

Én mindent megtettem a kapcsolatért, valamilyen szinten ő is, de mindenért könyörögnöm kellett. Egy bocsánatért, egy meglepiért, és randiért magától nem igazán jutott eszébe. Csak ritkán.

Én nagyon össze vagyok törve és esve miatta, mert szeretem és a régi szép emlékek is eszembe jutnak a sok rossz mellett... Amikor kedves volt, mikor csak Ő értett meg engem, mikor felhívott ha szomorú voltam.

Szeretem őt, de ő elkezdett találkozni azzal a lánnyal, aki tetszik neki. (azt mondta először, hogy lehet hogy tetszik neki, aztán azt mondta nem tetszik neki csak még akarta nézni szeretem e, aztán megint azt mondta nem tetszik neki, majd mikor mondtam, hogy legyen boldog a lánnyal azt mondta mosolyogva, hogy köszi, meglesz...) (kapcsolatunk alatt azt mondta, ő csak egy barát)

Nagyon rosszul esik, nem tudom, hogyan léphetnék túl rajta.

Van amikor látom őt vonatról, nem tudom 100% elkerülni őt sajnos... Mindig félek, hogy szembe találkozok vele.

Én tudom, hogy a kapcsolat alatt féltékeny voltam erre a lányra is, és megkértem, hogy be beszéljen vele mert nagyon rosszul esik, és minden este miatta sírtam.

Eleinte mondta, hogy jó, nem beszél vele... Aztán mondta hogy hetente csak egyszer, abba beleegyeztem én is. Aztán többet akart. Majd mikor azt mondta többet nem beszél vele, kiderült, hogy beszélt vele. Nem esett jól... Hisz nagyon jól tudja mennyire zavart az a lány és, hogy mennyire rosszul érzem magam miatta.

Kitöröltem a képeket, igyekeztem mindent eltűntetni ami rá emlékeztet. Sokat vagyok a barátaimmal, futni járok olykor, de nem tudok egyszerűen nem rá gondolni. A suliban is a sírás kerülget, pedig ott vannak a barátnőim, de ha beszélek velük róla akkor is ez van.

Nagyon szeretem őt... És nagyon hiányzik nekem. A régi énje hiányzik a legjobban, amilyen a kapcsolat elején volt.

Nem tudom mit tudok tenni. Tudom, az idő segít... Meg, hogy éljem meg a fájdalmat.

Aki esetleg hasonló cipőben jár, járt, beszélgetne velem erről?

Minden tanácsot köszönök szépen!