Sajnos rosszul fogalmaztam a cikkben. Nem „egy”, hanem „abba” a kisállat-kereskedésbe vittem a fiamat, ahol előzőleg a cuccokat vettem. Kizárt, hogy nem meséltem el az eladónak a vidám előzményeket. A kereskedő nem a madárka érdekeit, a kisgazdi örömét nézte, csak a saját hasznát. Kihasználta, hogy figyelmen kívül hagytuk: csak a hímek esélyesek beszélni tanulni. Javasolhatta volna, hogy forduljunk tenyésztőhöz, vagy ő átvesz egyet, ami garantáltan hím, mert ő nem tudja a madár nemét.
Nekem soha nem volt kismadaram. Szépek, aranyosak, de mindig az jut az eszembe, ha látok ilyet, hogy mennyivel boldogabb lenne a saját világában, szabadon.
Tudom, hogy ezek a madarak, ezen az éghajlaton, kint a szabadban nem élnék túl a telet, de egyáltalán miért kellett elhozni őket a hazájukból??? Sajnálom őket.
Anno én is vettem a fiamnak egy berendezett kalitkát - ugyanezekkel. :) Nincs ezzel baj - persze, kérdés, hogy mekkora a kalitka, mennyi benne a "függelék". A mi madárkánk is korán (3 évesen) elment, de nem a berendezés miatt. Fiam azzal jött akkor hozzám: "Anya, azt hiszem, valami baj van: Bobinak felfelé állnak a lábai".
Azt gondolom, hogy a kereskedő felelőtlen volt. Első körben rám sózta a túlpakolt kalitkát, második körben meg hím helyett tojót. Pedig kifejezetten kértem - az előzmények alapján -, hogy olyan madarat adjon, ami megvalósíthatja a kisfiam tervét.
Szomorú, elég korán kellett a fiadnak szembesülnie, milyen is az elmúlás.
Majd egy idő elteltével talán lesz még új madár. Beszélgess erről a fiaddal. Attól még, hogy új madár lesz, Titánt nem kell elfeledni, ő mindig is ott marad veletek.
Szia! Szép történet. Mivel nem akarom szakmai szempontból megközelítési így csak annyit mondok, hogy ha legközelebb szeretnétek huligánt, akkor hímet vegyetek . Nektek valószínűleg tojó volt ezért nem sikerült a beszéd. Csak a hím tanul meg beszélni.