Tiszavirág életünk (beszélgetés)

Szia Louisianai!!

Ahogy így olvaslak egyre jobban látom, hogy NEM kéne a fiatalok életébe beleszólni.meg ,ha mi már igazából miattuk élünk is.

Két felnőtt Dr végzettségű fiam van/ezzel muszáj volt eldicsedkedni/de őkar tényleg nem gyerekek csak nekünk a szüleinek.48 és 47 évesek.A lányom is diplomás védőnő.

Sőt õ is elmúlt 40 éves.

Van nyolc unokák./sőt a férjemnek 10/

Úgyhogy törte nek a dolgok.Es mi mindenről szert rnk tufni

37-38 hsz-t ahogy olvasom, magunkra ismertem. Nálunk igen kicsi a család, senkinek sncs testvérje, férjem több mint 20 éve meghalt. Anyukám lánykoromban is rendkivül kiváncsi beleszólós volt életem történéseibe, én ezt tudtomásul is vettem, de ugyanezt megismételte a fiammal, akit a fenti okok miatt egyedül neveltem. Tbk beleszólt ill akarta tudni, hogy mikor hova megyünk, meddig maradunk, milyen ruhába, mit ettünk, ill az is rendkivül érdekelte, hogy bulikon öszejöveteleken fiam kit kért fel táncolni és kivel táncoltam. Igy utólag látom, hogy túl sok köze nem volt hozzá, de mi szolgalelkűen megadtuk a válaszokat, talán szerencse, hogy mit anyám neveltjei, egyezett az izlésünk, egyetértett választásainkkal. Fiam sem volt problémás gyerek, de én is normális voltam.

lo éve hogy meghalt, rettenetesen hiányzik mint a kettőnknek, 30 éves fiam sokszor rákérdez, "' a mama mit szólna hozzá? "

Szia Enissa!!!

LEHET en tevedek. Es sokan azt tanacsoljak NE akarjak az eletube napi szinten resztvenni. Talan igazuk van, de az ember lanya ilyenkor Mar sokat gonolkozik mi mindenrol fog lemaradni.

NEM Ertettem an no, amikor az a yam mindent tudni sxereretett volna az unokak terveirol. Ma Mar nagyon is ertem.

Ez nagyon szomorú, amit leírtál.

Nehéz egy gyereket jól felnevelni. Nehéz, hogy ne azt gondolja az életét más szeretné irányítani.

Van amelyik szülőn már látja az ember a kezdetekkor, hogy ennek nem lesz jó vége, aztán van amikor a legjobb szülői magatartás sem elég, mert a haverok elviszik.

Még recept sincs rá, hogy kell jól csinálni. Hálát adok a sorsnak, hogy nekem ez sikerült.

hello mindenkinek!!

Én magam is azt tapasztalom, hogy felnőtt gyerekeink egyre kevésbé fogadják meg az egyébként JÓ tapasztalatokat ugy az életről általában a gyereknevelés szempontjából meg kifejezetten idegesíti őket a nagy szülők tanácsa.

Mert . ha látom, hogy akár még egyetemista koru unokám is holt részegre issza magát lány létére, nem tartom igazán jónak.Ebben a szülöknek kellene jobban odafigyelni.

.

Mit gondolsz, 700 km-es úton olyan jól érzi magát a gyerek?

Nem tudhatom mások, hogy érzik magukat. Azt tudom a lányom 4,5 éves volt, amikor első tengerparti üdülésünket megejtettük.Boldog volt végig a bátyjával együtt. Végig énekelték az utat. Egy panasz el nem hangzott.

Vannak rokonok, akik még távolabbról járnak 5 gyerekkel kocsival. Még sosem hallottam, hogy panaszkodtak volna.

Nem azért járnak kocsival, mert nem telne repülőre, hanem, mert ilyenkor több helyet meg tudnak nézni, van amikor valamelyik állatkertet, vidámparkot látogatják meg. Egy úton, 1 x, vagy 2 x szállnak meg szállodában éjszakára.

"gyenge példa: a múltkor vettem az én cuccaimnak egy fürdőszobába kis szekrényt. Úgy feldobta az amúgy sem csúnya fürdőszobát, hogy napokig pakolgattam benne, nem is tudom, hogy tudtam nélküle élni."

Erről beszéltem, hogy sokan már annyira gazdagok, semmi a világon nem tud örömöt okozni, ezért isznak, kábítószereznek a nagy világsztárok is. Tisztelet a kivételnek!

"Ha azt kérik, ne süss, mert nem akarják, hogy megszeresse az édességet, mit éreznél."

Tiszteletben tartanám a kérést. Mindenki nevelje úgy a gyerekét, ahogy neki megfelel. Hogy nem ehet édességet attól baja nem lesz.

Helyette ki lehet találni más közös programot, ami emlékezetes marad gyereknek, nagyiknak.

Az olvasatom szerint óvodában dolgozol, biztos nagyon sok szép és hasznos élményt tudsz átadni az unokáidnak.

Szerintem ha közösségbe kerúl a kicsi, vagyis inkább nagyobbacska korában, az addigi szigorú nevelés be fog dőlni.

Van olyan ismerősöm, aki szerint gyerek NEM nézhet tévét! Nincs tévéjük, ez a tuti. Nem ehet csokit, édességet, max. havonta 2x valami egészségeset. Na, iskolában kinyílt a világ. Chips, rágó, csoki, cukros üdítő, édes pékáru...otthon mindennapos tutulás, duzzogás, veszekedés. Engedniük kellett, nem lehet gyereket búra alatt nevelni.

Nem azt mondtam, hogy beleszóltam, csak itt írtam le gondolataimat róla.

Hogy senkinek nem ártanak? Mit gondolsz, 700 km-es úton olyan jól érzi magát a gyerek? És nekem senki ne mondja, hogy milyen autóban játszható játékok vannak, TUDOM, hogy hosszú távon fárasztó a gyereknek és apának, vagy anyának, aki épp nem vezet.

Van unokád? Ha azt kérik, ne süss, mert nem akarják, hogy megszeresse az édességet, mit éreznél. 2x sütöttem a kicsi közreműködésével, élvezte nagyon. Kikente a tepsit, feltörte a tojást, és fejéhez kapott: Jaj, belement a sárgája is mama! Megpróbálhatom újra? És harmadjára sikerült neki.

Mondtam, hogy nem dúsgazdagok vagyunk, és még abban a korban, mikor vásárolunk is, akár magunknak, akár a lakásba valamit. 1 lehet, gyenge példa: a múltkor vettem az én cuccaimnak egy fürdőszobába kis szekrényt. Úgy feldobta az amúgy sem csúnya fürdőszobát, hogy napokig pakolgattam benne, nem is tudom, hogy tudtam nélküle élni. Enyhe túlzás, de így éreztem.

Engem is megérint, ha rossz sorsokat látok, más területen mint te, de én is sok család életébe beleláttam. Mikor Anyuka megkér, hogy ne adjam oda apukának a gyereket aznap 11-kor, apuka meg sírva kéri, mert épp az apai nagymama temetésére akarja vinni.

Vagy: anyuka reggel felpüffedt arccal, csomókban kitépett hajjal hozta a kislányt, az apa meg az ovi ablaka alatt fütyörészett a lányának, aki tombolt, hogy apához akar menni.

S vannak még itt páran, akik kb. velünk hasonló szinten élnek, tökre elégedett az életével, de ha megszólal, öten biztosan ráugranak, pedig csak egyszerűen jól érzi magát, nincs oka panaszra.

Ettől függetlenül mindenkinek ott a szabad akarata, és bárkiből lehet bármi.

És lehet mindenen változtatni.

Tőlem csak az lesz okosabb, aki tanul tőlem. Amire Te gondolsz, az a "nálam okosabb".

Számomra teljesen érthetetlen, amit írsz. Kaotikus. De lehet, bennem a hiba.

Mindenre példát nem lehet írni, nem is lenne értelme. Én valószínű az életem miatt, nem tudom reálisan látni az életet, úgy ahogy azt más normális ember teszi . Muszáj volt a carból is várat építenem érzelmileg és anyagilag is. Volt gyerekként bántalmazásban részem,volt befejezett öngyilkosság közvetlen családban, voltam éhes, fáztam stb. Nem írom le és részletezem, de mindig láttam valami szépet az életben, mindig találtam olyat, hogy valaki elesettebb nálam akin segíteni kell, pl. a testvérem, aki 6 évesen maradt anya nélkül.

A környezetem sem tudta mi történik velem, a gyerekek nagyon jól tudják titkolni a dolgokat.

Tehát a lényeg sosem kerestem a miértjét miért születtem a földre, miért pont oda?

Magam kialakítottam egy küldetést, akivel kapcsolatba kerülök, azt amiben tudom, amiben kell, segíteni fogom.

A gyerekeim önmaguktól mondják, boldogok, hogy ilyen anyát adott nekik az élet, A miértek és hogyanok már a magánügyem.

A életünk értelmét, miértjét a lelkünkben kell keresni nem a sorsunkat hibáztatni.

Az a baj a vallások sem a földi életről beszélnek, hanem mindig egy másik dimenzióról, mintha itt nem is élhetnénk jól. Isten nevében gyűlöletet keltenek mások ellen, háborúkat szítanak.

Gratulálok a szép családodhoz. Problémák a legtöbb helyen adódhatnak, de nem hiszem, hogy olyanok, amit egy jól működő család ne tudná megoldani.

Olyan a munkaköröm, hogy nagyon sok sorsba látok bele, s bizony a betegségek nem mindig a korral vannak összefüggésben. Amikor egy-egy életbe bepillantást nyerek, akkor hálát adok az Istennek, hogy nekem csak ennyi jutott a rosszból, mert szörnyű életek, hozzácsatolt betegségekkel spékelve léteznek.

Jajj ne csináld már, tudom meleg van. Nem azt írtam, hogy nincs középút, hanem azt "A meglátásom szerint senkinek nem könnyű az élete." és itt írtam, aki szegény, azért, aki gazdag az meg azért....mert a gazdagoknak meg nem tud már semmi olyan örömöt okozni, mint pl. egy egyszerűbb embernek egy bútor. Legalábbis ezt szerettem volna érzékeltetni. Sokan nyúlnak a kábítószerhez a csilliárdosok közül is.

Örülök, hogy nem volt nehéz az életetek, az enyém nem volt könnyű, sőt nagyon car volt, de megoldottam, már az enyém sem nehéz.

A gyerekekhez meg mindenki úgy viszonyul, ahogy jónak látja, ahogy igényük van rá kölcsönösen.

Az életben nem szólnék bele, hogy hova mennek a gyerekeim nyaralni és mikor, hány évesen visznek gyereket akárhova.Felnőtt emberek azt tesznek, amit akarnak, ha az nincs más kárára.

Mert szerinted nincs aranyközépút? Mi pl. nem vagyunk dúsgazdagok, értem ezalatt, hogy az eddigi áremelkedésekre csak rácsodálkoztam, de még nem volt olyan, hogy ne vettem volna meg. Nem mondok le a megszokott ételeimről, ahhoz nem tudom, mi kellene. Ahogy most állunk, ettől nem akarunk lenni, ez sem került nagy erőfeszítésbe, így alakult, de nem vakított el. Felmentek a műszaki cikkek árai is, de vettünk egy hűtőt, s nem azért mert rossz volt, csak nem volt önolvasztós.

A 8 unoka nem jelent egyenes utat a boldogsághoz. Mi nem szeretjük, ha sok ideig itt van az unoka, mert teljesen másképp nevelik a szülei, mint mi tennénk. Szó szerint értsd: rengeteg szabályt lefektetve hagyják itt.

Ezért 12 óra a maximum, amit itt tölt a gyerek, itt alvásról szó sincs, mi sem erőltetjük. A szülei szerint folyamatosan vele kell lenni, és ötleteket adni, mit játsszon. Én ezzel nem értek egyet, sokkal jobb, ha le tudja kötni magát, így én szoktam hagyni, gondolkozzon, mit szeretne. A múltkor telerajzolta az udvar beton részét, apja azt kérdezte; ezt te mondtad neki? Nem, van neki magához való esze, csak nem hagyjátok kibontakozni. De egy nyáron 2x külföldre menni, az szerintük normális, szerintünk egy 4 éves gyereknek semmivel nem több, mint az itteni strand, vagy a Balaton.

Sosem volt nehéz az életem, gyerekkoromban sem, és ugyanígy volt férjem is.

Szerintem ennek most semmi köze az anyagiakhoz.

Ha nem gondozzák nevelik a gyümölcsfát minden évben, akkor az addig legszebbeket termőn is lehet rohadt gyümölcs. De a kis satnya fa is teremhet szép gyümölcsöt, ha gondozzák, nevelik.

Igen, nem mindegy, hogy mennyire gondos szülőkhöz születik valaki.

De a rossz szülők keze alól is kikerülhet egy jóravaló ember.

Igen szép és nagy családom van.Amire nagyon is büszke vagyok.De ne gondolja senki,hogy nincsenek gondok meg egy összetartó nagy családban is??

Aztán ,ha 70 éves vagy,akkor pláne sok egészségi gonddal is számolni kell.

Köszönöm a hozzászólásokat,akar egyetért,vagy nem velem,aki reagált.

Gondolok itt arra,hogy hogy dús gazdag családba,vagy nyomorgó több gyerekes családba ,esetleg alkoholista,vagy drogos családba születik.Egyaltalan nem mindegy.

A meglátásom szerint senkinek nem könnyű az élete. Ha szegény azért, ha gazdag azért, mert még gazdagabb akar lenni.

Aki elmegy, nyilván mást szeretne, azért megy. Elköltöztek innét szegények, középréteg és dúsgazdagok is.

Mindenkinek más a habitusa. Van aki megelégszik a közmunkával, segéllyel is, más meg nem. Senki sem egyforma.

Igen, nem hiába írtam le, hogy "részben", mert vannak külső tényezők is jócskán, de én vallom a nagy része rajtunk múlik.

A külföldre költözés is döntés, mint a párválasztás, ha nem sikerül, akkor a válás, a gyermekvállalás stb....

Megnéztem a FI oldalát, azt gondoltam egy tini, aki a helyét keresi a világban, de nem. Ő egy 8 unokás nagyi. szomorú, ha most ezen kell gondolkodnia mi is az élet célja, hiszen látszatra csodálatos család veszi körül, ami magyarázat lehetne , hogy erre a világra született.

A lényeg a "részben" szóban van. És igen, lehet szarból várat építeni, de... Sokminden függ a környezettől, és az egyedi mentalitástól. Szerintem nem elitélendő, ha valaki nem lép, mert attól fél, hogy még azt a minimális valamit is elveszíti, amit már "összeszedett". Ezért is demagóg többek között a "menj külföldre" dolgozni slágerszöveg.

Van aki erre született, és sokkal rosszabbul érezné magát ha lépnie kéne, mint a jelenlegi vacak helyzetében...