Ti mit csinálnátok a helyemben? Elmondanátok a párotoknak? (beszélgetés)
Persze, hogy elmondhatod neki!
Én mindig azt mondom, hogy az egyenes út, a legtisztább, csak őszinteséggel tudsz előrébb jutni egy kapcsolatban. Neked is jót tesz, ha kiöntheted a lelked valakinek!
Sok sikert az álláskereséshez!
Én a helyedben semmiképpen nem költöznék az anyóshoz!!!
Inkább azon lennék, hogy mindenféleképpen találjak munkát. A többi meg úgyis kialakul magától:)
ja látom 25:)én is külön élek már 5.éve!
minek mondanád el??sajnálatból vigyen el?ne azért vigyen el!hanem mert valóban akar!sajna a pasidnak nem sok köze van ahhoz anyukád veled milyen!nem tudsz elköltözni onnan?nemtom hány éves vagy,de lehet ideje lenne!
Ha oda öltözök, félő, hogy anyósom majd szépen eléri a célját (mert én kevés leszek annyi ember ellen) és szépen ott ragadunk, ami mellesleg az ország keleti határánál van. :(
DE köszönöm mindenkinek a tanácsokat! Beszélek ismét a párommal! Ha tényleg szeret, annyi veszekedés után ezt is lenyeli, ha nem, max elhagy, de az akkor így is lesz jó!
Először is bocsi, bevallom nem mindent olvastam el, de most pótolom..
Másodszor meg...én a helyedben akkor is odaköltöznék a páromékhoz..mert lehet hogy jól kijönnél az anyósjelölttel...
Persze nem külön élet, de lehet hogy ők esetleg segítenének kialakítani a dolgokat...
próba szerencse.. :D ;D
Tudom hogy ez nehéz, nemszabad feladni. Én is ilyen helyzetben vagyok nincs most munka csak páromnak nekem a lábam miatt nincs. De ha lesz akkor egyikőnk fizuja megy egy számlára gyűjtünk, így terveztük. Én nem akarok nagy lakást, elég egy szoba konyha fürdő aztán kész max még egy szoba a gyereknek. építeni szeretnénk. Addig meg elviselem ezt a helyzetet de nektek más a téma. Ha lesz munka akkor már könnyebben megy minden sok sikert kívánok ehhez!:) Fel a fejjel ki tudsz ebből mászni!
Csak legalább már lenne valami, amiből félretehetnénk. :)
Figyelj kezdetnek megteszi amíg tudtok egy kis pénzt gyűjteni a továbblépéshez!:) Mi is így vagyunk vele, csak mi házat akarunk venni majd:D
Én is ettől félek kicsit, Nagyon megértő, nagyon szeret, de egyszer ő is besokalhat, főleg, mert neki nagyon szoros kapcsolata van az anyjával és nehezen fogja fel, hogy nekem hogyhogy nem az...
Már amúgy leírtam, hogy nekem is nagyon nagy szám van és már legalább túl tudom kiabálni. Nem is kell engem megvédeni, az mindig ment, de ettől még feszült és kiábrándult maradok.. Ha lett volna eddig lehetőség mozdulni, már rég megtettük volna és mint már ezt is írtam, párom anyukájához mehetnénk, de az ismét nem önálló élet.
Vigyázni kell, mert a férfiak szerintem hajlamosak az ilyen női dolgoktól besokallni, és azt mondani egyszer csak, hogy neki elég volt ebből, nem hiányzik ez neki...
Én anyósjelöltemék 40 km-re laknak tőlünk, de néha az is kevés. MINDENBE bele akar szólni. Mikor legyen az esküvő, mikor legyen baba, hogy osszuk be a pénzünket, stb. Rém kellemetlen, de valahogy kezelni kell.
Na.. azért az más hogy a te házadban osztod ki anyósod vagy a saját házában mert akkor könnyen mondja hogy viszlát..
Szia!
Én a helyedben elmondanám a páromnak, sőt minél előbb azon lennék, hogy külön utakon járjak...
Ha nagyon szeretitek egymást a pároddal, és esetleg komolyabbra vennétek a dolgot, akkor próbáljatok meg külön költözni...persze nem könnyű, de azért ha valaki akarja, meg tudja oldani..
Vagy nem tudsz a párodékhoz költözni??
A másik, én nem hagynám magam anyámmal szemben, nekem amúgy is nagy a szám, anyóst is kiszoktam osztani...nekem aztán ne dirigáljon...persze, ez én vagyok...nem ismerem a Te hátteredet. :D :D
ezeket a fantáziákat szerintem ne meséld el, csak feszültséget szül a családban. vannak dolgok amiket néha jobb ha nemtud a párod, viszont azért az más téma hogy megbeszéled vele hogy anyukád milyen de nemkell elmondani miket talál ki.
Remélem nem sértelek meg(nem áll szándékomban) de nekem kavarás szagú ez az egész..
DE épp, hogy elmondtam neki mindent, cska esetleg azt nem, hogy róla miket szokott "fantáziálni", pl. hogy nemrég kitalálta, hogy párom bátyja biztosan lehet más apától van........
Teljes mértékben egyetértek.
Viszont már túl tudom kiabálni és ez nagy szó!!! :)
Ha eddig nem mondtál neki anyukádról és a ti kettőtök kapcsolatáról semmit, akkor most se.
Anyát én már feladtam, mi nem tudunk beszélgetni, ő nem tud változni sajnos. Páromnak én is elmondtam eddig mindent, de kicsit "zűrösebb" vagyok mint ő és olyan furcsa, hogy mindig csak én ócsárolom a családomat, ő meg soha az övét, mert nem veszi észre, hogy manipulálja az anyja (akinek amúgy az a terve, hogy mi ott fogunk lakni vele, hisz ő neki már nincs férje, csak a két fia, aki vele él és akiket igyekszik végleg magához láncolni.) De most nem anyósomról van szó, ő egy külön eset és sokkal árnyaltabb is. :)
Én átérzem a helyzetét mivel az én anyámmal se találtam meg sose a hangot, csak akkor amikor már külön éltünk,...
Én arra törekszem, hogy a társammal mindent megosszak, jót és rosszat is és viszont. Azért a társad, hogy meghallgasson és támogasson, ugyan ezért vagy te az ő társa, hogy amennyiben neki van valamilyen problémája megossza veled és igyekezzetek megbeszélni, megoldani. Nekem a szerelmem a legjobb barátom is egyben, máshogy nem is működne. Viszont az édesanyámmal is megbeszélném, hogy bánt engem a viselkedése.
hú hát figyelj mérlegelni kell melyik a jobb...
az én anyósom meg apósom egy katasztrófa de szó szerint... de mivel külön emeleten vagyunk és külön van minden, így nemnagyon törődök velük.
Egy kis ideig ottlaktok, aztán kezdjetek közös életet tudom nemkönnyű munkát találni sem és semmi, de talán elindulhattok egy úton.
Anyósod meg csak nem hárpia:) Ha meg igen akkor sajnos ezvan, nem mindíg jön a jó. Én tényleg igyekszem az enyémekkel nem nagyon törődni.
ÉN ma annyit mondtam a barátomnak, hogy megint veszekedtünk és mostmár tényleg el kell mennem. mikor rájött, hogy ez most komolyabb, azt válaszolta, ok, két hét múlva végez a pesti elméleti résszel és költözzek hozzájuk, de félek, mert az meg a másik véglet. Ott sem én "parancsolnék", nem lehetnék szabad akaratú és anyósom hát... olyan fura, hogy mindig a seggünkben van, ráadásul most lett nyugdíjas és vezető személyiség rengeteg jövőbeli tervvel és a gyerekei útját is előszeretettel egyengeti (mint én).
:S de miez hogy nem ad nektek sok időt..?
Párod ha tényleg szeret akkor nemfog csakúgy elhagyni elhiheted. Én is féltem ettől, de a párom mellettem állt és áll ma is mindenben. Én is ezt kívánom nektek és sok szerencsét!
amúgy én is féltem ettől nagyon mindíg is. De a vőlegényem elfogadta a szüleim, és elvitt hazulról.. az ő szülei se szentek sőt..fuh... de én is elfogadom őket úgy ahogy ő is elfogadja az enyémeket. Apuval van csak jóba mer apu jófej nagyon szeretem. Én nemvagyok jóba a szüleivel nagyon, de mivel itt lakok igyekszem alkalmazkodni.
További ajánlott fórumok: