Ti kijöttök az anyósotokkal/apósotokkal? (beszélgetés)

Hektikus a kapcsolatunk. Sokáig nagyo jo volt, aztan jott az elso gyerek. Sokszor hagytam rajuk, mikor nagyobb volt (3-4 éves ) mar egy hetre is elvittek. Hetvegen is rendszeresen vigyaztak ra.

Sokszor vitaztunk, főleg aposommal, mert a gyereknek specko az etrendje, meg a gyerek is specko, ezr ok nem/nehezen vettek tudomásul es sokszor ellentetesen jartak el a kereseimmel illetve megbantottak a hozzaallasukkal (bar a szandekuk nem ez volt).

Aztan egy vita kapcsan megkaptam anyosomtol aposom halalakor, hogy minek kellett nekem gyerek ha lepasszolom... (teszem hozzá a masodikkal akkor.voltam 15-16 hetes...).

Azota azert ugyahogy rendezodott, de a viszonyunk felszines lett a reszemrol. En csak azt szerettem volna ha jo es szoros kapcsolatuk lenne, es hogy emellett a kereseim (utasitasaim? Vegul is rn vagyok a z anyja nem?) Is teljesuljenek. Ugy tunik sokat vartam :)

Nagyon jó a kapcsolatunk :)

Igaz havonta csak 1-2-szer tudunk vele találkozni,mert külföldön dolgozik :)

Úgy érzem engem jobban is szeret mint a másik menyèt,volt is ebből cirkusz karácsonykor mert én 20 ezer ft értékbe kaptam ajándékot a másik csaj meg 2-3 ezer.

De ehhez hozzá jön,hogy az èn szüleimmel is jó a viszonyuk.

Viszont a másik meny úri családból jött és az ő úri orvos szülei nem kíváncsiak szegényre :/

Az én párom is nagyon jól kijön a szüleimmel :)

Ez jó dolog akkor. :)

Én meg azon nem tudom magam túltenni, ahogy a fiaikkal bánnak. Szeretik őket meg mindig várják haza, de én még szülőt nem láttam a saját gyerekét ilyen lelki terrorban tartani.

Elég sok komplexust sikerült minden gyerekük nyakába rakni.

Kedves NomNom!

Nem vagyunk sem rosszban,sem jóban. Szerintem átlagosnak nevezhető a kapcsolatunk. Apósommal jóval több dologról el tudunk beszélgetni,jobban kijövünk, de sajnos egy éve nagyon beteg lett, és bár itt laknak a városban,keveset találkozunk. Anyósom azért gyakran jön,egyszer volt egy nagyobb vitánk, jó pár évvel ezelőtt.. Azóta én is simulékonyabb lettem,azt látom ő is sokat változott, már nem csak azt látja bennem,hogy el akarom venni tőle a kicsi fiát :)

Én simán tegezem és a keresztnevén hívom.

Vicces, mert így néha a kisfiam is Marikának hívja, mert azt hallja tőlem, de az esetke többségében Mama.

Igen, levonom. Ha 50-60 vagy, még rosszabb. Lehet, buta is vagy.

Van olyan fórum, csak keresd.

Kedves hozzászólók! Köszi a válaszokat! :)

Kedves fincsi5! "az ilyen ember"...milyen ember? Ismersz Te engem? Egy hozzászólásomból levonod a következtetést? Légyszives ne kötekedni gyertek az oldalra, mert nem erre voltam kíváncsi! Félre ne érts, bírom a kritikát,de miért jöttök ide az oldalra? Mindig kell valami amibe belekötössetek? Nagy tévedésben vagytok, nem 20-30 éves vagyok,de ez csak rám tartozik. Miért ne nevezhetném anyósomat anyóspajtinak? Miért is ne lehetnénk jó barátnők? Miért kell magyarázkodnom egy ismeretlennek egy kiírt fórum téma miatt? Természetesen mindenhol vannak rosszindulatú és gonosz emberek,ahogy látom más fórumokon is csupa báj és kedvesség rejlik a hozzászólásaitok mögött..Miért nem nyittok egy külön fórumot "kibe kössünk majd bele címmel"? Biztosan nagy sikere lenne.

Jó, hogy többen is így látjátok.))

Szóval nem tudom, az ilyen ember milyen beszédmódot választ az anyósával?

Nem a barátnője, bármilyen jóban vannak.

Csatlakozom.

Illetve csak tartanám a tisztes távot: a Páromra való tekintettel igyekszem elviselni anyósomat. Apósomtól szabályosan félek! :(

Ja. Pláne, hogy sok mindennek tartom, de pajtinak nem. Max. a kutyámat hívom pajtinak.

Egyébként lehetne jobb is a kapcsolatunk, de én a tisztes távolságtartást részesítem előnyben. Megvan rá az okom.

Rosszabb: anyóspajtikkal. DD

Ez olyan sokat elárul...nekem.

nem volt tulságosan jó egyik anyósommal sem a kapcsolat, de nem sok vizet zavartunk egymás életében.

Az apósokat viszont szerettem, ők is engem, édesapámmal nagyon jól kijöttek.

Talán az is baj volt anyósfronton, hogy édesanyámmal mind rossz viszonyban volt.

(most jöttem rá, hogy lényeges lehet a saját szülők és az após-anyós viszonya )

A férjek hazajártak az anyjukhoz, én meg a szüleimhez.

Szerencsére nem voltunk egymásra utalva. ( mintha nem is lettek volna )