Ti hogyan kezelnétek ezt a helyzetet? (beszélgetés)

Szia! Talán több idő kell neki, mire tálalható formába összeáll a mondanivalója. Ha sokat duzzogna, azt mondanám, hogy a hallgatásával büntet, de a leírásod alapján igenis szándékozik elmondani, mi baja, csak nem azonnal. Hagyj neki időt, amíg lehiggad.

Nem kezdő depressziós egyébként? Nem ijesztgetni akarlak, csak én is az vagyok és hasonlóan viselkedem. Főleg azért kérdezem, mert nem érdekli, mi van a szeretteivel, nem foglalkozik a körülötte élőkkel.

Szerintem ha látod rajta, hogy valami nincs rendben, említsd meg, hogy látod, hogy valami bántja, mondja el bátran, ah úgy érzi, hogy ettől jobb lesz.

Kérdezd meg, hogy mivel tudnád felvidítani, mivel tudnál segíteni.

Ha semmivel, akkor hagyd békén, valószínű, hogy zavaró számára a deakkorisbeszéljükmeg ilyenkor.

Lehet,hogy félreérthető volt,de csak egy bizonyos tulajdonságáról írtam amivel a fórumindító is kűzd.Persze Ők azért ennél többek,ez csak egy tulajdonság a sok közül.

Megszokni pedig meg kellet,hisz Ő ilyen,de attól még imádnivaló tud lenni! :)

Igen!

Vagy más érződik ki a mondataimból?

Igen,az van! :D

De 15 év alatt hozzászoktam,és ha most változna,az már nem Ő lenne.

Viszont megajándékozott egy kislánnyal,akit nem kell kérdezgetnem,mert mondja pont vessző nélkül. :)

Nem mondhatnám!

Ha beszélgetni támadt kedvem,neki sétálni,és beszélgettünk a virágokról,fákról stb.

Az egyetlen amiről lehet vele beszélni az a szex,másról nem..

Ilyennek kell elfogadnod. Hosszútávon egy férfit úgysem lehet megváltoztatni, max formálni. De az rengeteg idő.

Ha rátör a durci, és nem akar róla beszélni, hagyd rá. Addig barátnőzz, csinálj mást, nem feltétlen árt egy kis külön töltött idő. Aztán csak megunja... :)

Tehát amikor udvarolt akkor jobban megnyílt?

Erőt vett magán?

Semmi gond! :)

Önbizalmam mindig volt,ez nem gond Nekem.

Többször volt már,hogy kész vége,elegem van,takarodjon,de kidobom az ajtón bemászik az ablakon... :D

Másfél évig könyörgött,hogy legyek a felesége,ez nem jelenthet mást,mint,hogy szeret.

Nem érezteti,soha nem is tette.Egyszerűen csak tudom.Látom azt is,hogy ha elhagynám feltekerné magát a fára kocsival,vagy ne adj Isten nekem kapufa,utánam jönne.

De akkor honnan tudod hogy szeret?

Te hogy állsz önbizalommal?

Szólj ha sokat kérdezek, a párkapcsolati kommunikáció nagy kedvencem, nehezen lövöm le magam...

Gyakori náluk a menekülés, ugye?

Érzelmekről beszél az ilyen férfi?

Regi mondas, cukorral tobb legyet lehet fogni, mint ecettel...

Szerintem kedvesseggel az olebe ulsz, es hozzasimulsz, szepen beszelve, kikuszobolni a smirdlit a szavainkbol, szepen meghitten elbeszelgetve, kozos nevezore lehet hozni nagyon sokmindent...

"Mond el nekem mi bant teged, mert ha rossz kedvu vagy, az nekem is faj..."

Valahogy el kell érned hogy megnyíljon neked.

Ehhez az kell, hogy ne kelljen félnie tőled, a reakcióidtól.

Félre ne érts,de tényleg nem mindenkinek való ilyen pasival az élet!

Örülök,hogy megtaláltad azt az embert akivel Te boldog vagy! :)